Kint a paparazzik vakuja megvakított. Ekkor jött egy nagy darab srác és engem elhúzott a kocsihoz. A srácokat is hozta egyenként. Bemutatkozott.
-Szia! Jacob Smith, a fiúk személyi testőre és sofőre. És lelki szemetese!-súgta az utolsó mondatot a fülembe.
-Örvendtem Jacob! Elisabeth Daisy Small, Luke barátnője és a fiúk haverja. És mától lakótárs és háziasszony.-súgtam hasonlóan az utolsó mondatot. Ezen nevetett egyet majd beindította a járművet. Hamar "haza" értünk. Beléptünk az ajtón. Gyönyörű! Amikor belépünk van egy kis előszoba. Ott van egy dohányzó asztal és 4 szék. Ha tovább mentünk a nappali, étkező és konyha tárult elénk. Szép! Kanapé, üvegasztal, lapos tv, növények... Egyszerűen wow! Az étkező nagyon hangulatos. És a konyhából mennyei illat áradt! Mivel az orrom nem tudott rájönni miféle finomság készül bementem a konyhába. Egy kicsit meglepődtem! Luke anyja.
-Te úr isten! Elisabeth! Te jó ég! Akkorát nőttél!-ölelt át Liz.
-Szia!-öleltem vissza.- Örülök hogy látlak!
-Én is! De te hogy hogy itt vagy?-mosolygott.
-Hosszú! De majd elmesélem. Mi jó készül? -néztem a sütőre és a fazékra.
-Egy jó kis húsleves és tejszínes csirkemell brokkolival.-mosolyog még mindig.-De nem megenni idő előtt!-nevetett fel.
-Nem lenne baj ha ideköltöznék?
-Nem dehogy! Sőt! Nem én vagyok a ház úrnője, mert én csak egy hétig vagyok itt. Fiúk! Terítsetek meg! Mindjárt kész az ebéd!-mondta kicsit hangosabban mert a fiúk focimeccset néztek. A négy srác egy emberként felpattant és elkezdett teríteni.
******
-Nos... Akkor miért is vagy itt?-kérdezte Liz egy huncut vigyorral az arcán.
-A barátnőmmel elmentem a koncertjükre. Ott találkoztunk. Én elájultam. Luke megmentett. Az nap volt a pasimmal az egy hónapos évfordulónk amire elhívtam Lukeyt. Az évfordulón kicsit több ember volt a kelleténél. A fiú megkérte a kezem de én nemet mondtam. Ekkor behúzott Lukenak majd elkezdtek verekedni. Én bedühödtem és felfedeztem az egyik képességem. A négy elem irányítása. Aztán megint elájultam. Amikor felébredtem nem volt mellettem a srác és elkezdtem keresni. Aztán egy kis idő múlva ezt láttam.-megfogtam a kezét és átsugároztam a képet. Nagy kitágult szemekkel nézett rám.-Aztán Luke kórházba került. Amikor felébredt akkor szerelmet vallottunk egymásnak. Azóta szakítottam a fiúval és együtt vagyok Lukeval. Ennyi...-nézett rám mint kísértetre.
-Istenem! És ez három nap leforgása alatt?! És mikor hozod a cuccaid?
-Ebéd után.
-Rendben.-mosolygott és elfogyasztottuk véglegesen a kaját. Jacob alig evett valamit. Szegény. Éhezte tik. Elköszöntünk Liztől egy „Mingyárt jövünkkel" és beszálltunk az autóba. Én vezettem mert Jacobnak volt valami elintézendő dolga. Odaértünk egy negyed óra alatt. Becsengettem. Nicki nyitott ajtót.
-Szia. Gondolom a cuccaidért jöttél.-mondta elkeseredve.
-Igen. De tudom van bőven cuccom úgyhogy el is kezdjük ideje elkezdeni pakolni!-mosolyogtam.
Már csak egy bőrönd volt hátra. Vittem ki mire egy kéz megfogta a kezem. Eric. -Mi a francot akarsz?!-rántottam el magam szorításából.-Hagyj békén!!!!-ordítottam. Ekkor háturól átkarolt valaki. Nyomott egy puszit az arcomra, megfogta a bőröndöm egyik kezével, a másikkal pedig a kijárat felé húzott. Luke. Luke mindig megment az ilyen helyzetektől. Úgy mint most. Az utolsó bőrönd is a kocsiban. Elbúcsúztam Ninától, Charlietól és Nickitől. Új életet akarok kezdeni amiben ők nem szerepelnek, vagy legalább is Eric. Új élet az őrült haverjaimmal és Lukeval. Új élet amiben boldog vagyok. De később rá kell jönnöm hogy ez csak rosszabb lesz. A vámpírok miatt...
