Kicsit izgulok a tandi miatt. Reggel hétkor keltem. Megreggeliztem, megsétáltattam Rexit, és nézegettem a ruháimat. Nem találtam egy olyan ruhát sem ami megfelelő lett volna. Felhívtam Rosalit.
- Hali. Lesz egy randim és nincs ruhám. Eljönnél velem valami ruhát nézni?
- Persze. Kivel lesz randid?
- Majd elmondom.
- Oké. Akkor a plázánál negyedóra múlva.
Negyed óra múlva már együtt nézegettük a ruhákat.
- És pontosan milyen ruha kell?
- Elegáns.
- Hová mentek?
- Nem tudom.
- Ja. Tipikus romantikus pasi. Hogy mondta?
- Csak úgy odadobta.
- Akkor próbáld fel ezt.-adott a kezembe egy matróz csíkos, A vonalú, térdig érő ruhát.
- Wow. Jól nézel ki. -mondta a barátnőm amikor kimentem a próba fülkéből. Vettünk pár kiegészítőt, meg egy fehér szandált. Fizettünk és 7 órára értünk haza úgy hogy elkezdtem készülődni. Rosali csinált nekem kontyot a hajamból. 8 óra. Csöngettek. Kinyitottam. Szőke haj, ragyogó és lelkes szem, fekete ing, fekete gatya. Mint ha Alex is ezzel vett volna le a lábamról.
- Szia. Mehetünk?
- Ahan. Sziasztok, elmentem!- kiabáltam fel.
- Gyönyörű vagy! - nézett rajtam végig mosolyogva Eric. - Pont eltaláltad mire gondoltam az elegáns szóval.
- Ha van egy jó barát semmi sem nehéz.- mosolyogtam. Egy fekete BMW állt a felhajtónkon.
- A te kocsid?
- Igen. - és kinyitotta az utasülés felőli ajtót. Miután beültem, ő is behuppantt a kocsiba.
- És hová megyünk?
- Titok.
- Naaaaaa légyszi!
- Nem. Majd meglátod.
- Undok vagy. - mosolyogtam. Felnevetett.
- Nem vagyok. Én egy gentleman vagyok!- nevetett még mindig. Az út hátra levő részét csendben töltöttük. Tudni kell, hogy nem New Yorkban lakom. Mellette lakom egy kisvárosban. Már kiértünk a városból is. Tehát az étterem kizárva. Ott voltunk. Egy tó volt. Két fehér hattyú úszott a tavon. Körülötte mécsesek és rózsák. Nem tudtam megszólalni.
- Tetszik?
- Igen. Nagyon tetszik.
- Akkor jó.- magához húzott, felvett egy kendőt és egy rózsát a földről. A rózsát a hajamba tűzte, a kendővel pedig bekötötte a szemem. Felkapott a karjaiba éreztem, hogy sétálunk valahová. Egy perc múlva letett. Levette a kendőt a szememről. Egy pavilon előtt voltunk. Ott volt az ismerős zongora, amin játszott, akkor amikor először találkoztunk. Leült, és játszani kezdett. Aztán egy kis idő múlva abba hagyta. Odajött hozzám és megfordított.
- Tűzijáték? Ez véletlenül sikerült így vagy te rendelted?
- Én rendeltem.- miközben csodáltam a tűzijátékot, hátulról átkarolt. Nem zavart. Így voltunk addig amíg vége nem lett. Maga felé fordított. Egy databig elvesztem a kék szemeiben, aztán próbáltam valamit kinyögni.
- Köszönöm. - nyögtem ki. Amikor próbáltam kibökni valamit, közelebb hajolt és megcsókolt. Aztán elhajolt és azt várt, hogy megpofozom. Ehelyett megcsókoltam.
- Azt hittem fel fogsz pofozni.
- Nem. Viszont kihívom a zsarukat mert elloptad a szívem.-mosolyogtam. Ő meg vissza mosolygott.
- Nem áll szándékomban vissza adni. - nevetett. Aztán komoly lett az arca. Letérdelt és elővett egy dobozt a zsebéből.
- Leszel a barátnőm?
- Igen! - felállt és kivett a dobozból egy nyakláncot. Feltette a nyakamba.
- Köszönöm ezt a csodálatos estét! - mondtam.
- Nagyon szívesen! - nyomott egy puszit az arcomra. Oda meg vissza vagyok érte.
- Légy őszinte hozzám légyszi!
- Oké. Kérdezz bármit.
- Hány éves vagy?
- 120 éves vagyok.
- Mi a neved?
- Eric Swan.
- Milyen vámpír vagy?
- B- szintű.
- Igazat mondasz?
- Igen, de nyugodtan olvass a gondolataimban.
- Oké. ........... Tényleg az vagy.
- Miért nem fájt?
- Mert két képességet egyszerre használtam. A gondolat olvasást és eltompítottam a fákdalom központod.
- Ja. Még valami amire kíváncsi vagy?
- Egyelőre nincs.
- Rendben.
- De. Még is lenne valami. Hogy sikerült ezt összehozni?
- Megbékítettem Charliet és Ninát.A két hattyú itt volt. Nina csinálta a tó körüli dolgokat. Charlie csinálta a tűzijátékot. Én meg a pavilont.
- Wow! Minden elismerésem a tiéd.
- Ohh... Köszi! - és megcsókolt. - Akarsz sétálni egyet a parton?
- Igen! -a lelkesedésemen elnevette magát. - Naaa.... Nem szép kinevetni a barátnődet!
- Igaz, bocsika! - nevetett még mindig.
- Akkor a tó körül sétálunk vagy egyedül sétáljak haza? - nem nevetett...annyira. Megfogta a kezem és ebből kiderült a válasza is. Megkerültük a tavat és meséltem pár vicces emléket a múltból.
- Hány óra van?
- Éjfél.
- Ohh... Akkor haza vinnél?
- Természetesen, szerelmem.
- De cukika vagy! - gügyögtem neki.
- Ha ha ha! Nagyon vicces! Indulhatunk?- és kitárta a kocsi ajtaját.
- Igen. Bezzeg neked szabad viccelődni, nekem meg nem.
- De szabad. - mosolygott rám aztán ő is beült. Egész úton síri csönd volt.
- Megérkeztünk. - mondta én pedig nyomtam egy puszit az arcára. Kiszállt a kocsiból és már a kulcsomat kerestem amikor utánam szólt.
- Megadod a számod?
- Persze! - odamentem hozzá és leírtam egy cetlire. - Szia! Jó éjt!
- Jó éjszakát, Elisabeth!
