- Figyu, Eric... A múltadról nem sokat tudok, pedig 120 éves vagy és szerintem van bőven mesélni valód. De ha rossz erről beszélned akkor nem kell. - mondtam Ericnek amikor az egyik reggel felébredtünk. - Hát nem túl kellemes múltam van, de annyira nem rossz. Nos.... 1903. December 18-án kezdődött minden.
Eric szemszöge:
5 éves voltam, amikor egy éjszaka édesanyámon volt a sor hogy vadászon. Éjfél körül haza ért egy gyerekkel. Tele volt vérrel. Húgom, Nicki még pár hónapos volt, ahogy az a fiú is. Mivel én voltam a család legidősebb gyermeke mindig rám hárult minden. Anyámék nevelték fel. 14 éves voltam akkor amikor egy komolyabb harcba került a vámpír társadalom. Nekem kellett vezetnem a Swan Vámpír Klánt, vagyis a S.V.K. -át, amíg a szüleim harcoltak. Közben vigyáznom kellett két 9 éves gyerekre, Nickire és Alexre. Minden nap nagyon nehéz volt. Minden nap volt egy-két betolakodó a kastélyban. De ezt az időt is átvészeltük.Bármilyen nehéz is volt most itt vagyok.Mindig is rosszul esett az amikor engem már nem gyereknek tekintettek vagy esetleg sokkal felelősségteljesebbnek mint Alexet.Alex mindig is a vetélytársam volt bármit mondtak a szüleim én helytálltam mégis Alexé lett a dicsőség.
Elisa szemszöge:
- Ohh... Nem probléma hogy elmontad nekem ezeket? - Nem, szerelmem. Előted mindent elmondhatok. -mosolygott rám Eric.
- Akkor oké. Van kedved egyet sétálni?
- Miért ne! - s nyomott egy csókot a számra.
Bocsi hogy ilyen rövidre sikeredett, de nyáron az ember ( vagy legalább is én ☺) szeret pihenni. Na meg persze a nyaralások közepette nehéz írni. Ês köszönet mindenkinek aki olvassa a könyvem. És egy-két komit is elfogadnék biztatás képp.
