Vámpírok harca

Rex vérengzése 1/2

Éppen a nagy habos-babos ruhám próbálom levenni magamról az új házunkban. Gyönyörű ház. Mint kiderült anya és "apa" újította fel.

Hatalmas zöld udvar, és nincsenek szomszédjaink. 4 hálószoba, 1 hatalmas konyha és nappali, 2 fürdő és még egy pár tároló helyiség. A nappali tejeskávé színű fekete bútorokkal. A konyha narancssárga cseresznyefából készült bútorokkal és az étkezőben üvegasztal fekete bőrszékekkel. A pultnál 4 bárszék állt. A hálószobák más-más színűek voltak. Volt egy piros lányos szoba, egy kék fiús, egy barna és egy olyan szoba, amely bézs színű volt és volt egy idézet a falán latinul. Meg tele volt feliratokkal, mint például szerelem, zene, művészet és a többi ehhez hasonló. Ez lett a mi szobánk.

Miután sikerült magamról leráncigálni (Luke segítségével) a ruhát, felvettem egy hálóinget és befeküdtem a puha ágyba. Rex is velünk jött az új életbe. Luke mellém feküdt és így nyomott el minket az álom.

Reggel halk káromkodásra ébredtem. Égett szag terjengett az egész házban. Kimentem a konyhába. Luke kezében két szénné égett pirítós volt, Rex szájában pedig egy szál kolbász. Mire megkérdeztem volna, hogy mi történt valami folyékonyt éreztem a fejemen. Felnéztem és felsikítottam. Tele volt az egész plafon tojással.

-Akarom tudni mi történt itt?-kérdeztem nevetve.

-Hát... Reggelit akartam csinálni, de nem jött össze...-mondta Luke. Odajött hozzám majd nyomott egy csókot a homlokomra. - Nem haragszol? - nézett rám kiskutya szemekkel.

-Nem. Miért haragudnék? Így legalább tudjuk együtt csinálni a reggelit. - mosolyogtam rá. - De előbb összetakarítunk! - néztem körül nevetve. Elővettem a takarításhoz szükséges dolgokat majd elkezdtünk takarítani. Mikor végeztünk el akartam rakni a seprűt, porszívót és kendőket a spejzbe. Mikor kinyitottam egy ember esett ki az ajtó mögül. Meredten néztem percekig a hullát. Honnan került ide? Ki ölte meg?

Luke szemszöge:

Elisa már egy jó ideje csak állt a spejz előtt. Szóltam neki többször, de nem hallotta. Majd kitört belőle a sírás. Odamentem hozzá és elnéztem fölötte. George volt ott az apja. Halottan. Kutya harapások borították az egész testét. A nyakán volt egy feltűnő harapás. Olyan volt, mint egy vámpírharapás csak sokkal mélyebb és vastagabb. Halottam már erről, de nem hittem, hogy igaz. Átöleltem szerelmemet és magam felé fordítottam. Reszketett könnyei potyogtak és potyogtak megállíthatatlanul. Görcsösen fonta apró kezeit nyakam köré. A teste forró volt. Rezzenéstelen szemei éj feketék voltak és csak meredtek a semmibe. Nem pislogott, de a sós könnyek folytak belőle szünet nélkül. Egy 5 perc múlva bőre égette az enyémet. Ha nem tartottam volna abban a pillanatban összeesett volna. Szemei lecsukódtak, de még mindig sírt. Izmai elernyedtek. Felvettem mennyasszony pózba és bevittem a szobánkba. Lefektettem az ágyra és kimentem a lázmérőért. De amit láttam megrémített. Rex csendben eszegette George hulláját. Odamentem hozzá, de rám nézet és úgy morgott mintha a lelke mélyéből jött volna. Szemei vörösen izzottak. Tényleg az, amire gondoltam. Kimentem a konyhába. Elővettem egy kést és beledöftem a hátába. Nem történt semmi. Semmi az égvilágon, azon kívül, hogy abba hagyta az evést és felállt. Rám nézett majd rám ugrott. Többször döftem belé késemet, de nem ért semmit. Csak a vér folyt belőle. Épp harapáshoz készült, amikor egy arany lándzsa átdöfte a testét. A fegyver hirtelen kihúzódott belőle. Rex ledőlt rólam. Ekkor megláttam megmentőm sötét tekintetét. Elisabeth. Lábai megrogytak és a földre esett. Újra bevittem és lefektettem. Megkerestem a lázmérőt, mert még mindig égető érintése volt. Betettem a hóna alá. Egy perc múlva kisebb robbanást hallottam. Szétrobbant a kütyü. Be kell vinnem a kórházba.

Elisabeth szemszöge:

Fehér falak, idegesítő pityegés. Kórházban vagyok. Körülnéztem. Egy dolgon megakadt a szemem. Luke. Olyan édesen aludt az ágyam melletti széken. Nem akartam felébreszteni ezért elkezdtem azon gondolkodni hogyan kerültem ide. Emlékképek villantak be. Apa, Rex és minden, ami tegnap történt. Várjunk... Biztos hogy tegnap volt az az eset? Ránéztem a velem szemben lévő naptárra. November 17-e van. Két napig voltam kómában. Akaratlanul is kitört belőlem a sírás. De most csak csendben szipogtam.

-Luke...- suttogtam szipogva. Szemei felpattantak. Mikor észrevette, hogy én szóltam minden álmosság kiment belőle. Megfogta a kezem és nyomott egy csókot rá. Megnyomta a nővér hívót. Bíztatóan rám nézett. Elvesztem gyönyörű kék íriszeiben. Kinyílt az ajtó és egy középkorú hölgy jött be rajta. Amikor meglátott kiszaladt és egy orvossal tért vissza. Luke-ot kiküldték a szobából.

Ashton szemszöge:

Éppen Michael- lel fifáztam, amikor csörgött a telefonom. Leállítottam a játékot és felvettem.

-Cső Luke! Mizu van? Már két napja nem hallottunk rólatok! Kifárasztottátok egymást végre?

-Bocs Ash most nem vagyok humoros kedvemben, mert már két napja a kórházban vagyok Elisa-val.

-Mi történt?

-Hosszú, de két nap után Elisa felébredt a kómából. Bejöttök hozzá?

-Ez nem kérdés haver! 10 perc és ott vagyunk!

Letettem a telefont. Kíváncsi vagyok mi történt Elisa-val. Aggódom érte.

-Srácok, öltözzetek!

-Miért? -kérdezte Cal aki épp most húzott egy alsógatyát a fejére.

-Mert Elisabeth kórházban van. - mondtam fesztülten. Felvettem a cipőm és a kabátom majd beültem a volán elé. 1 perc múlva jött a két idióta is hál' Istennek teljes felszereltségben. Miért ilyen fontos nekem Elisa? Mert a legjobb barátom. Amikor a kórházhoz értünk rengeteg rajongó tolongott a kórház bejáratánál. Erre is felkészültünk. És felvettem egy sötét szőke parókát és egy napszemüveget. Michael egy öreg néninek Calum pedig egy öregúrnak öltözött be. Gond nélkül beléptünk az épületbe. Megkérdeztük a portástól, hogy hol találjuk a kórtermet amiben „hugicám" fekszik. A folyosón megláttam Luke meggyötört arcát, amint minket fürkész felhúzott szemöldökkel.

-Ti mért vagytok beöltözve? - kérdezte.

-Nem tudtad, hogy rajongók ezrei állnak a bejárat előtt?

-Nem.-válaszolt röviden. Majd egy rendőr ment be a kórterembe. Akkor még várhatunk egy darabig.

Elisabeth szemszöge:

-Nos... Feltennék pár kérdést. Próbálj meg visszaemlékezni. - mondta a 20-as éveiben járó biztos úr.

-Rendben biztos úr, de nem igazán emlékszem a történtekre.

-Elöször is, tegeződjünk. Úgy sokkal könnyebb lesz. Szóval hagy mutatkozzam be! Cameron Henderson!-nyújtotta a kezét. Én is bemutatkoztam majd visszatért mondandójához.

-Másodjára ezért fogom kikérdezni a párodat is.

Bocsánat, hogy nem hoztam korábban a részt. Most nem fogom megígérni hogy minden hétvégén hozok részt, de igyekszem gyakrabban hozni. A következő rész ennek a második része lesz, mert ma nincs időm befejezni. Utána pedig felrakom a díjat, amit kaptam @ErikaMarci tól.

#Love

Helyes rendőr nem?!