Már augusztus van és Ericcel már egy hónapja együtt vagyunk. Minden boldogabb lett.
Ma 2023. augusztus 24.
Nálunk fog vacsorázni. Annyira izgi.
- Jó. Apa, te teríts meg! Ott van az asztalon az etikett könyv. Bátyó, te söpörj fel! Hugi, te rakj rendet fönt! Én meg befejezem a kaját!
- Igenis! - mondta mindenki egyszerre.
Brokkoli krémleves, sült kacsa burgonyával, és eper fagyi a menü. Tudom hogy Eric kedvencei. Már 6 óra van. Mindennel kész voltunk. Felmentem átöltözni. Egy fekete szoknyát és egy piros fölsőt vettem fel. A hajamat Diana befonta. Ha anya is ismerhetné sokkal jobban érezném magam. Azon kaptam magam hogy csöngettek. Gyorsan lesiettem a lépcsőn hogy én nyissam ki az ajtót. De bátyó már megelőzött.
- Szia, drágám! - mentem oda hozzá.
- Szia, szerelmem!- és nyomott egy puszit az arcomra.
- Gyere és bemutatlak a családomnak! - mosolyogtam.
- Oké.
Mikor már benn voltunk mindenki ott volt hogy bemutathassam őket.
- Nos ő az apám, George. Ő a bátyám, Chris. Ő pedig a húgom, Diana. - mondtam.- Család ő itt a fiúm, Eric. - köszöntek egymásnak utána az asztalhoz ültek. Én behoztam a levest. Láttam hogy Ericnek felcsillan a szeme. Leültem Eric mellé. Szemben ült Diana és Chris, az asztal főnél pedig apa. Már csak anyu hiányzott de tudtam hogy ezért kár reménykedni.
- Jó étvágyat! - mondta egyszerre mindenki amin kuncogtunk egy sort. Közben lebombázták őt a kérdéseikkel. Utána jött a többi fogás és a még több kérdés. Mikor már a fagyit is kivégeztük, kimentem a konyhába. Bepakoltam a tányérokat a mosogató gépbe. Éreztem hogy valaki a hátam mögött van.
- Figyu, El... - jött oda hozzám a húgom. - Bejön egy srác és nem tudom hogy mondjam el neki. Segítenél?
- Ömm.... Ahan, oké. - mosolyogtam rá. Ő vissza mosolygott.
- De most menjünk ki a fiúkhoz.
- Oké. - kimentünk a fiúkhoz. Apa nem volt sehol.
- Hol van apu? - kérdeztem Christ.
- Hát... Beyonce menetdzsere felhívta hogy nem holnap hanem most indulnak a turnéra.
- Ohh istenem! Akkor mit csináljunk?
- Áthívtunk pár havert és vetkőzős póker lesz.
- Kinek az ötlete volt?
- Az enyém. - emelte fel Eric a kezét. Ránéztem és szerintem rájött hogy mire célzok mert egy perverz mosoly lett az arcán. Csöngettek. Kinyitottam. Rosali, Maxi, és még négy ember, köztük Leo. Elkezdtük a játékot.
*****
Másnap. Az ágyamban voltam és éreztem hogy valaki átölel. Eric volt. Egy takaró alatt aludtunk. Benéztem a takaró alá. Úgy látszik egyikünk se jó pókeres. Egyikőnkön sem volt egyetlen ruhadarab sem. Olyan édesen aludt. Úgy döntöttem vissza alszom, de nagyon fájt a fejem. Ezért kerítettem egy bugyit, magamra kaptam Eric ingjét és lementem a konyhába. Nem szép látvány fogadott. A kanapén is volt két ember, a lépcsőn is volt egy, a földön is kettő.... Bementem a konyhába. Ott volt a bátyám.
- Jó reggelt.- suttogtam.
- Jó reggelt hugi. - suttogott ő is.
- Hanyan voltunk tegnap?
- Tízen.
- Akkor.... Rosali és Maxi a kanapén, Leo és Elena a földön, Tina a lépcsőn én és te itt, Eric fent, Diana a szobájában.
- De Tod hol van?
- Remélem nem Dianaval!
- Én is.
- Mindjárt jövök. Addig főzöl egy kávét?
- Ahan.
Felmentem Diana szobájába. Ott volt mellette Tod. Ahogy sejtettem. Lementem bátyóhoz. Mire leértem már ott volt Eric is.
- Jó reggelt, szívem! - mosolygott és nyomott egy puszit az arcomra.
- Jó reggelt, drágám. - mosolyogtam vissza.
- Hogy aludtál? Már ha aludtál egyátalán.
- Igen aludtam. És igazán kellemes volt.
- Tessék hugi, itt a kávé.- nyomta a kezembe bátyó a csészét.
- Köszi. Levennél nekem egy fájdalom csillapítót?
- Igen, tessék. - adta oda nekem a gyógyszert. Arra leszek figyelmes hogy rezeg a telefonom a pulton. Apa hív.
Beszélgetés:
- Szia, kicsim. Mi újság? Amúgy remélem nem ébresztettelek fel.
- Szia, apu. Nem ébresztettél fel.
- Csak azért kérd mert nálunk délután 4 óra van.
- Nálunk dél van.
- Akkor jó. A többiek?
- Alszanak.
- Rájuk jellemző hogy ilyen sokáig alszanak. De azért ébrezd fel őket!
- Oké, úgy lesz!
- Bocs, de le kell tennem. Puszillak titeket!
- Szia.
Beszélgetés vége.
- Mit mondott apa?
- Semmi lényegeset.
- Amugy nem akarok bunkó lenni, - kezdte Eric- de... Mi történt édesanyátokkal?
- Hát nos... A születésnapi bulimon belelökték az üvegtálaló szekrénybe. - mondtam. Éreztem hogy végig gurul egy könnycsepp az arcomon. Odajött hozzám, bocsánatot kért, és átölelt.
- Szeretlek és soha nem akarlak megbántani. Szeretlek és veled akarok maradni halálomig vagyis örökre.
- Én nem szeretlek. Én imádlak! - miközbe mi mondtuk a nyálas dumát, lassan kezdtek a többiek is felkelni.
- Képzeld Elisa! Együtt vagyunk Maxival! - jött oda hozzám Rosali.
- Örülök nektek! - öleltem meg.
Mindenki elment. Aznap csak összepakoltunk, és feküdtünk. Megbeszéltük Ericcel hogy holnap nála lesz vacsi.
