Elérkeztem egy három emeletes házhoz. Gyönyörű volt! Nem néztem volna ki belőlw, hogy vámpírok lakják. Pedog így volt. Becsöngettem. Egy szőke nő nyitott ajtót. Szép volt, pedig az öltözékéből ítélve ő csak egy szobalány volt.
- Jó napot! Miben segíthetek?
- Üdv! Elisabeth Small vagyok, Alex exe.- amikor még mindig úgy nézett rám mint egy hülyére, hozzá tettem, hogy én vagyok a kiválasztott.
-Óhhh... Elnézést hölgyem!
- Lisa, ki az a hölgy?- kérdezte egy szőke srác.
- Üdv! Elisabeth Small vagyok Alex volt barátnője. A......
- Képzelje uram! Ő a kiválasztott!- szakított félbe.
- Ez esetben kísérd fel a nagy terembe és főzz egy teát! - mondta a férfi.
- Rendben, uram.- és betesékelt az ajtón. Olyan gyorsan mentünk végig az első emeleten hogy nem láttam semmit. Amikor felértünk a második emeletre. Ez egy nagy folyosó volt. Jobb és bal oldalon is 4 ajtó volt. Gyönyörű képek lógtak a falon.Szemben volt egy nagy ajtó. Oda igyekeztünk. Amikor kinyitotta az ajtót egy csoda világba csöppentem. Szemben egy zongora állt és az a férfi játszott rajta amelyikkel lent találkoztam. Nem tudtam mit játszott de gyönyörű volt a hangzása. Jobb oldalon egy kandalló helyezkedett el. Előtte egy fehér bőr fotel és egy ugyan olyan kanapé volt. A fotelben egy huszon éves férfi ült. Haja fekete volt és a szeme pedig kék. Fehér ing volt rajta nyakig begombolva. Épp egy könyvet olvasott. A kanapén egy ugyan olyan idős nő ült. Vörös fürtjei derekáig értek. Fekete, mély dekoltázsú, sellő fazonú ruha volt rajta. Arra kaptam magam hogy a zene elhallgat és minden szem rám szegeződik. A nő szólalt meg először.
- Szervusz!
- Üdv! Én...
- Igen tudjuk ki vagy. Alex sokat mesélt rólad. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar megszületik a kiválasztott, vagy is te. - mosolygott. - Hány éves vagy pontosan? - kérdezte a szőke pasi. -19 éves vagyok! - a két pasi kuncogott egyet. - Mondta Alex hogy friss hús vagy, de ennyire? - röhögött a fekete hajú. - Na fiúk! Ne ilyeszétek meg, szegénykét! Gyere ülj le! - jött oda hozzám. - Jajj! Fiúk! Olyan modortalanak vagyunk! Én Nina McLight vagyok. A szöszi Alex fogadott bátyja, Eric. A fekete Alex fogadott apja, Charlie. Kérsz teát? - észre sem vettem, hogy a szobalány behozta a teát. - És Alex hol van? Nem jött veled? -Ezért jöttem..... - Mi van a bőröndödben? - mondta már ingerülten Charlie.
- De ugye nem öltök meg?
- Ha akarnánk se ölhetnénk meg! -mondta már Nina is ingerülten.Elmeséltem mindent.
-Mit csináltál?!- mondták egyszerre. Nem mertem a szemükbe nézni, de vonzott a tekintetük. Ninának és Charlienak vörösen izzott a szeme, de látszólag Eric teljesen nyugodt volt. Mögöttem egy nő zokogott.Egy barna hajú, batna szemű lány volt. Amikor Nina és Charlie kissé megnyugodtak, a lányra, majd Ericre pillantottak. Eric vette az adást. - Gyere ki!- suttogta a fülembe Eric.- Te miért vagy ilyen nyugodt?
- Az most mindegy. Még valami kérdés?
-Ki volt az a lány?
- Alex csaja.
- Kije?!
- Azt hittem kifaggattad Alexet.
- De ilyesmire nem gondoltam. És nem mindegy. Én szeretném tudni miért vagy ilyen nyugis.
- Jó. Elmondom, de nem itt.- megfogta a kezem és felrángatott a lépcsőn. Volt egy pár ajtó, pontosan nyolc. Bementünk az egyikbe. Egy ágy, pár könyvespolc, egy író asztal, egy polc képekkel és díjakkal meg pár festmény a volt a szobában.
- Íme a szobám! - vigyorgott. - Azért nem vagyok olyan mint ők mert nekem Alex olyan volt mint egy vetéjtárs. Mindig a legjobbakban részesült. Én magasan nagy ívbe le voltam szarva. Persze, nem örülök neki, hogy meghalt. De megérdemelte... Főleg, hogy te vagy a kiválasztott.
- Nem értem miért ilyen nagy cucc, hogy én vagyok.
- Olyan vagy mint egy úrnő.
-Értem. Amúgy ez most annyiból is gáz, hogy nem tudom ki legyen a szív választott, mert ő volt az egyetlen jelölt.
- És mikor mész a tanácshoz?
- November 14-én, éjfélkor.
- De hisz már július közepe van!
- Igen. Ezért annyira gáz.
-És tényleg nincs egy vámpír sem?
- Nincs. Eddig rajta kívül nem ismertem egy vámpírt sem.
- .........! Ez komoly?!
- Igen.....
- Akkor.... Noss...lenne..kedved... Ömm...
- Ó bökd már ki!
- Eljössz velem valahová?
- Nem tudom. Nem lenne helyes.
- Miért?
- Talán azért mert a fogadott bátyja vagy.
- Ja. Ezért ne aggódj!
- De én szerettem!
- Akkor van vagy nincs kedved eljönni?
- Jó. De nem hiszem, hogy lenne bármi is köztünk.
- Azt majd meglátjuk!- mosolygott.
- Rendben!- mosolyogtam én is.
- Ki kisérhetlek?
- Igen, uram. - nevettem el magam. Aztán együtt nevettünk míg le nem értünk az ajtóhoz.
-Akkor holnap nyolcra legyél kész! Öltözz elegánsabban.
- Szia. Akkor holnap.- mosolyogtam és haza mentem. Jó pasi de nem hiszem hogy lesz köztünk bármi.
