Luke kezét szorongatom a kórházban. Eszméletlen állapotban van. Nem tudom elhinni, hogy Eric képes volt erre. Michalle, Calum és Ash már úton vannak. Ajtó nyitódásra leszek figyelmes.
-Szia, El. Te szent szar!! Ki csinálta ezt a haverunkkal?!-akadt ki Micky és leült mellém egy székre.
-A pasim. De az exem lesz...-mondtam neki.-Amúgy nektek is sziasztok! -mosolyogtam rájuk.
-És hogy van?-érdeklődött Ash.
-Eszméletlen állapotban van, de a sebeihez képest jól.
-Huhh basszus! Ennek örülök!-törölte le Calum a homlokáról a verejtéket. Én vetettem felé egy mosolyt. Érzem, hogy valaki megszorítja a kezem. Azt amelyikkel Luke kezét fogtam.
-Luke!!- ujjongtam amikor láttam, hogy nyitva vannak gyönyörű kék szemei. Rögtön szóltunk az orvosnak. Kiküldött minket a kórteremből, hogy megvizsgálja Luke-ot. A folyosón ugráltam és visítoztam. Mike és Cal csitított le. Leültem egy székre. Mellém Mickey, mellette Ash, másik oldalamon pedig Calum foglalt helyet.
-És amúgy mizu csajszi?- kérdezte Ash.
-Ezt te komolyan kérdezted? Hát semmi különös. Azóta volt két barátom. Rosa és Maxi összejöttek, meggyilkoltam az egyik exem, stb. Csak ennyi.-vigyorogtam.
-Hűha! Nem semmi, banán!- vigyorgott Michalle. Igen. Banánnak hívott. A gimiben barátok voltunk és mind az ötünknek volt egy beceneve. Én voltam Banán, mert mindig azt vittem nekik, mert ők lusták voltak kaját vinni maguknak. Micky volt Maci Laci, mert imádott piknikezni. Calum volt ketchup, mert mindent ketchuppal evett. MINDENT! Ash volt Hófehérke, mert rendmániás volt. És Luke pedig Magzat, mert nagyon gyerekesen viselkedet és mert magzatpózban aludt.
-Hahó! Elisa! Velünk vagy még?- lengedte meg kezeit Ash az arcom előtt amivel kizökkentett gondolat menetemből.
-Ahan persze!-mosolyogtam. Elkezdett röhögni mind a három jómadár.-Mi van?! Van valami az arcomon?!- néztem kérdőn a srácokra. Erre még jobban röhögtek.
-Csak az van hogy az orvos elmondta háromszor hogy be lehet menni Lukey-hoz, de te nem reagáltál. Aztán megunta és elment.-bökte ki végül Cal a könnyeit törölgetve. Igen. A nevetéstől mind a három idióta megkönnyezett.
-Jól van na, Ketchup.- nevettem el magam.Majd a fiúkat hátra hagyva bementem Lukehoz.
-Szia Lukey!-ültem le az ágya szélére. Hogy vagy?
-Szia El. Most hogy magam mellett tudhatlak jól.-ezen mind a ketten elpirultunk. -Te hogy vagy?
-Nem a legjobban. Az biztos hogy haza költözök és szakítok Ericcel. Ám az a baj hogy mivel Agusztusban jöttem össze vele ezért ő már jelölt. Bonyolult.-hadartam el. Erre ő elmosolyodott. Megfogta az arcom, magához húzott és megcsókolt.
-Én szeretnék lenni a másik jelölt.-mondta miután levegő hiány miatt elváltunk egymástól. -Szeretlek. El nem hiszed milyen szar érzés volt, hogy mással láttalak.- szóra nyitottam a szám, mikor a fiúk berontottak.
-Helló tesó!-köszöntek Lucasnak egy emberként.
-Sziasztok!-mondta Luke.
-Elisa!-szólalt meg Ash.-Kérsz valamit a büféből?
-Nem. Nem kérek.
-Elisabeth 3 napja nem ettél semmit! Szó szerint semmit. Muszály valamit enned!-dorgált meg Ash.
-Jó. Akkor hozz egy mentes vizet meg egy szendvicset.-adtam meg magam.
-Jó kislány! Banánt nem kérsz?-kérdezte röhögve. Erre mindegyik röhögött egyet. Ugy látom ma én leszek a célpont.
-Akkor Calumnak hozhatnál egy doboz ketchupot. -erre megint röhögött egyet a társaság. Ennyi vagy Cal!
-A látogatási időnek vége! Egy ember maradhat!-törte meg az orvos a jó kedvünket.
Természetesen én maradtam. Mivel holnap kiengedik Lukeot ezért csak egy éjszakát kell bent aludnom. Nem esik nehezemre de nem szeretem a kórházakat.
-Te is szeretsz?-kérdezte Lukey.
-Igen. Szeretlek. Én Elisabeth Daisy Small szeretem Lucas Robert Hemmingset.-mosolyogtam rá.-De most aludj! Ugye tudod hogy holnap segíteni fogtok a majmokkal költözni?-mosolyogtam rá.
-Persze! Neked mindent. Amúgy szeretném ha hozzánk költöznél.
-Felőlem oké!-mosolyogtam és nyomtam egy puszit szájára.
Hamar bealudt. Elkezdett rezegni a telefonom.
Telefon beszélgetés:
- Szia Elisabeth!
-Szia Eric! Mit akarsz?
-Bocsánatot kérni.
-Nem tőlem kell. Luketól.
-De...
-Semmi de! Nem érdekel a kifogásod! Majdnem megölted te baromarc!
-De hiszen...
-Elég! Elegem volt belőled! Szakítok! Utállak! Utolsó büdös gerinctelen szarházi!
-Elisa légyszi beszéljük meg!
-Nincs mit megbeszélni! A barátaimnak akik emberek majd magyarázkodhatom hogy mi a büdös franc volt az a 'bálon'! Ne keress többé! Holnap megyek a cuccaimért. Jó éjt!
Telefon beszélgetés vége.
-Mi volt ez? Kivel beszéltél?-kérdezte Luke álmos fejjel.
-Ericcel. Bocsánat hogy felébresztettelek! De kihozott a sodromból...-Luke intett hogy menjek oda hozzá.
-Semmi baj! Viszont hamár felébresztettél akkor bújj be mellém.- súgta fülembe kaján mosollyal az arcán. Befeküdtem mellé és arcom mellkasába fúrtam. Luke illata volt. Nyomott egy puszit a homlokomra és elnyomott mindkettőnket az álom. Reggel a telefonom rezgésére keltem. Luke már ébren volt és az arcomat fürkészte.
Megnéztem ki keres, de amikor megláttam kinyomtam.
-Ki volt az?-kérdezte Lukey.
-Eric. Hogy vagy?-érdeklődtem meg állapotát.
-Jól. Sőt! Több mint jól! Szuperül mivel a világ legtökéletesebb embere fekszik mellettem!-én erre a megnyilvánulásra elpirultam. Egy pár perc múlva jöttek a srácok és kiléptünk a kórház ajtaján.
Sziasztok! Szerintem ez a rész borzalmas lett! Nagyon szépen köszönöm a sok voteot és 1000+?! Hihetelenek vagytok. Pedig szerintem tök ramaty ez az egész story. Sokszor gondolkozom azon hogy mondok egy sajnálomot és letörlöm Wattpadról. Komikat is elfogadok. Még egyszer köszönöm nektek!<3
