Want You Back [Ashton Irwin]/befejezett/

Vörös tincsek

-Pszt Alice, kelj fel- hallottam meg magam mellől barátnőm suttogását. Lassan nyitottam ki a szemeimet s vezettem körbe tekintetem a szobában. Oké ez nem az enyém. Mellettem egy srác aludt egy szál alsóban. Vörösre festett tincsei göndören terült szét a párnáján. Mikor észbe kaptam gyorsan megnéztem, hogy rajtam van-e ruha és hála az égnek a cipőt leszámítva mindenem megvolt.

-Alice könyörgöm menjünk mielőtt bárki is felébredhetne- szólt rám újra Anne. A lány már óvodás korom óta a legjobb barátnőm. Emlékszem amikor elestem miután lecsúsztam a csúszdán és lehorzsoltam a térdem. Anne egyből odajött, hogy neki van sebtapasza és szívesen ad. Azóta vagyunk elválaszthatatlanok, hogy odaadta a hercegnős sebtapaszát.

-Láttad valahol a cipőmet?- kérdezem meg suttogva. Csak a kezembe nyomja és már húz is kifelé onnan. Amikor kiérünk az utcára hangosan kezdünk el nevetni.

-Te lefeküdtél azzal a sráccal?- teszi fel a kérdést drága barátnőm.
-Én segítettem neki, ő pedig nekem, de nem szexeltünk úgy igazán. Viszont úgy csókol, hogy az egész testem beleremegett. Ti lefeküdtetek?
-Igen- válaszol suttogva. Felé fordulok egy hatalmas mosollyal az arcomon.
-És? Milyen volt? Megvan a száma? Mondj már valamit Anne.
-Egyszerűen csodás volt. Vigyázott rám még annak ellenére is, hogy nem ismert. Még számot is cseréltünk.- fejezi be a mesélősdit enyhe pírral az arcán.
-Sokat ittatok az este?
-Mind a ketten egy koktélt. Ti?
-Lehúztunk pár felest de nem igazán ütött be- nevetem el magam.

Miután hazaértünk gyorsan elmentem fürdeni. Egy nagyon szép kis lakást bérlünk bent a városban. Szeretek itt lakni. A harmadikon van kis kuckónk és gyönyörű innen a kilátás. Mind a ketten egyetemre járunk és mellette egy kávézóban dolgozunk. Szerencsére egy műszakban vagyunk mindig úgyhogy így kibírható.
Fürdés után bedőlök a puha ágyikómba és el is nyom az álom.

A telefonom csörgésére kelek fel édes álmomból. Nem tudom mennyi az idő de kint már megy le a nap. kezembe veszem a telefonom, hogy fel tudjam venni. Meg se nézem ki az egyből a zöld ikonra nyomok.
-Igen?- szólalok meg rekedt hangon.
-Szia Kincsem. Felébresztettelek?- hallom meg anyukám édes hangját.
-Igen de semmi baj. Hogy vagy? Mi újság otthon?
-Jól vagyok, itthon minden rendben. És te hogy vagy szívem? Egyetem?
-Jól vagyok. Tegnap kicsit kieresztettük a gőzt Anneval. Az egyetemen is minden jól megy. Hétvégén hazamegyek hozzád. Rég láttalak. Hiányzol.
-Te is nekem életem. Hozd Annet is. Na hagylak pihenni. Szeretlek.
-Szeretlek anya- bontom a vonalat.

Anyukám egyedül nevelt fel mivel az apám lelépett valami cafkával. Olyan mintha legjobb barátnők lennénk. Mindig vele osztom meg elsőként a dolgokat. Annet úgy kezeli mintha a saját lánya lenne.

A fali órára tekintve látom, hogy lassan délután öt van. Nagy nehezen kicsoszogtam a konyhába, hogy egyek valamit. A helyiségben csönd honolt. Barátnőm biztosan húzza a lóbőrt még. Valószínűleg csak reggel fog felkelni.

Holnap kezdődik ismét az egyetem. Egész nyáron két helyen dolgoztunk. Délelőtt a szakmánkban délután meg a kávézóban. Mind a ketten pszichológusnak tanulunk.

Vacsora után előveszem a holnapi ruhámat és bepakolok a táskámba. Matekból új tanárt kapunk, mert az előző szülési szabadságon van. Nyár elején szülte meg a kislányát. Nem tudom ki veszi át a munkáját de remélem nem az a mogorva öregember. A telefonon állítok ébresztőt és percek múlva újra elnyom az álom.

Reggel kipihenten kelek fel, ráadásul fél órával az ébresztő előtt. Gyorsan letusolok s fogat mosok. Fürdés után felöltözök majd kimegyek a konyhába reggelizni.

-Jó reggelt- köszöntöm a mogorva barátnőm. Válaszul csak visszamorog valamit s tovább szürcsöli kávéját. Miután mind a ketten elkészülünk elindulunk az egyetemre.

-Szerinted ki lesz a matek tanárunk?- kérdezi meg Anne.
-Nem tudom, de remélem nem Mr. Roberts- válaszolok neki. Az egyetemhez érve bemegyünk az épületbe és megkeressük, hogy hol lesz óránk. A teremben elfoglaljuk a szokásos helyünket az első sorban. Az első alkalom, hogy várom a matekot. De most is csak azért, mert kíváncsi vagyok az új tanárra. Előveszem a laptopomat és a jegyzet füzetemet.

-Nézd ki írt rám- böki meg könyökével az oldalamat a barátnőm.
-Mit írt?- kérdezed teljesen bezsongva tőle. Annyira bele vagyunk merülve a telefonba, hogy észre se vesszük amikor belép a tanár. Már csak arra leszünk figyelmesek, hogy a nevét felírta a táblára és hangosan kezd el beszélni mindannyiunkhoz.

Mikor találkozik a tekintetünk lefagyunk. Ő is és én is. Halál sápadtan nézek a mellettem ülő barátnőmre majd vissza az új matek tanáromra. Mindenre számítottam csak erre nem.
-Minden rendben Ashton?- kérdezi tőle Kevin miközben tekintetét felváltva járatja rajtunk.
-Persze- válaszol neki egy torok köszörülés után. Most először érzem úgy, hogy talán mégis csak jobb lenne Mr. Roberts...

|221120|