Want You Back [Ashton Irwin]/befejezett/

Barna Csodák

-Rendben, máris hozom a rendelését-mivel ma csak egytől kezdődnek az óráink ezért a kávézóban vagyunk dél előtt.

-Egy hosszú kávét kérek- mondom Annenak. Miután elkészíti ideadja, hogy kivigyem a vendégnek.

-Parancsoljon a hosszú kávéja- teszem le a nő elé a csészét.
-Köszönöm- Az utolsó vendég akit ma kiszolgáltam.

-Na mehetünk?-kérdezi Anne mikor a pulthoz érek.
-Aha, menjünk-hátra megyünk az öltözőbe, hogy összeszedjük a dolgainkat. Leveszem a rózsaszín kötényemet és beteszem a szekrénybe.

-Mi az első óránk?-kérdezi a barátnőm.
-Angol. Órák után eljössz velem a plázába? Megjelent egy könyv amit meg akarok venni.
-Igen és ha már ott vagyunk akkor ehetnénk is valamit
-Jó ötlet. Legalább nem kell főzni- az épülethez érve egyből az angol terembe megyünk.

Az óra kezdetéig még van 10 perc. Előpakolom a cuccaim és várom, hogy kezdődjön a kínzás. Mikor becsöngetnek az az ember lép be az ajtón akire kicsit se számítok.

-Sziasztok. A tanár nő ma nincs úgyhogy én helyettesítem. Arra gondoltam, hogy most megtartom a matekot és akkor az utolsó óráról el vagytok engedve- mondja a kedves tanárunk.
Ha tudom, hogy Ő jön be nem ülök az első padba.

-Akkor kezdjük is. Ma a függvények határértékét vesszük. Ne aggódjatok annyira nem bonyolult mint ahogy hangzik-persze. Mindig ezt mondják, aztán vért izzadok, hogy meg tudjak oldani egy példát- Valami gond van kedves?- kérdezi meg tőlem a tanár.
-Gond? Nem, nincs semmi gond.
-Biztos? Csak mert az arcodról egészen mást lehet leolvasni. Ne aggódj, tényleg nem olyan nehéz anyag.
-Ha te mondod- belenézek a gyönyörű szemeibe és teljesen elveszek. Azt biztosan tudom, hogy azon a bizonyos estén a szemei fogtak meg. Azok a barna csodák. Most csak annyit szeretnék, hogy odarohanjak hozzá, a karjaiba zárjon s megcsókoljon. Újra érezni akarom az ajkait az enyémeken. Hatorozottan bejön. Ez nem is kérdés. Annyira vágyom rá. Viszont ezeket az érzéseket el kell nyomnom magamban. Valószínűleg amíg ezeken filóztam végig Őt bámultam, mert arra eszmélek föl, hogy a kezét az arcom előtt lengeti és beszél hozzám.

-Minden rendben?- kérdezi kedvesen.
-Tessék? Ja igen, persze csak elgondolkodtam- mosolygok rá. Távol akarom tartani magamat tőle de attól még kedves leszek vele, hiszen nem bántott.
-Jólvan. Akkor folytathatom?- erre csak bólintok válasz gyanánt.

-Na ez mi volt?- kérdezi suttogva tőlem Anne.
-Semmi- motyogom neki.
-Semmi? Konkrétan felfaltad Őt a szemeiddel aztán itt mosolyogsz neki. Bejön annak ellenére is, miképp kiderült, hogy a tanárod?
-Erről inkább beszéljünk máskor- zárom le ennyivel a témát. Így hangosan kimondva elég elcseszett egy helyzet.

-Beszélhetnénk?- jön oda Ashton hozzám óra után. Rajtunk kívül már csak Anne van a teremben. Ránézek s csak bólintok egy halványat, a lány veszi az adást és egy köszönés kíséretében elhagyja a helyiséget.
-Miről lenne szó?- kérdezem miután kettesben maradunk.
-Arról amit tegnap mondtál. Tényleg úgy gondolod, hogy hiba ami köztünk történt?- szemeiben szomorúság csillan.
-Lehetne, hogy erről nem beszélünk?
-De én akarok róla beszélni, mert én élveztem és szerintem egyáltalán nem volt hiba. Azután az este után úgy gondoltam, hogy lehet köztünk valami.
-Az rémlik, hogy a tanárom vagy? Ennek ne...- a mondatot már nem tudom befejezni, mert hirtelen tapad az ajkaimra. Olyan hévvel csókol, hogy hirtelen azt se tudom, fiú vagyok-e vagy lány. Nem gondolkozom, csak cselekszem. Kezeimet a hajába vezetem, s kicsit meghúzom a vörösre festett tincseit. Erre csak egy morgás a válasza. Csak úgy tépi az ajakimat. Nyelve forró táncot jár az enyémmel. Egyik keze a derekamon pihen, míg másikkal az arcomat fogja. Lihegve válunk el egymástól és csak nézünk egymás szemébe.

-Nekünk ezt nem szabadott volna- suttogom- most jobb ha én megyek- sietve összeszedem a cuccaim és amilyen gyorsan csak lehet elhagyom a termet.

Amikor meglátom a barátnőmet a folyósón amint rám vár szó nélkül rohanok ölelő karjaiba. Annyira jó volt vele az a csók, viszont nekünk ezt nem lehet.

-Alice- hallom meg Ashton hangját...

|221122|