Want You Back [Ashton Irwin]/befejezett/

Otthagyott füzet

Honnan tudja a nevem? Az elektronikus naplóba csak szeptember végén lehet belépni, tehát onnan nem tudhatja. Viszont most ez a legkisebb probléma.

-Menj előre, mindjárt megyek én is- mondom a barátnőmnek aki egy lépést se áll arrébb.
-Ezt nem tartom jó ötletnek.
-Nem lesz semmi, megyek én is mindjárt- Anne hezitál de végül bemegy a terembe ahol óránk lesz.

-Mit szeretnél- kérdezem Ashtont. Közben tekintetemet végig a földre szegezem.
-Otthagytad a teremben a füzeted- nyújtja át nekem. Tehát akkor innen tudja a nevem.
-Köszi- köszönöm meg halkan.

Továbbra is csak állunk egymással szemben csöndben. A csendet végül ő töri meg.
-Most már rám se fogsz nézni?- válasz nem érkezik a kérdésére csak állok tovább csöndben. Megemeli a kezét, az állam alá nyúl s finoman kényszerít, hogy ránézzek.

-Mi a baj?- kérdezi amikor meglátja a könnyes szemeimet.
-Ashton kérlek, ne csináld ezt velem
-Mondd el, hogy mit csinálok- hangja annyira lágy és kedves. Annyira szeretnék vele lenni, de tudom, hogy nem lehet és ez tönkretesz. Éppen csak belekóstoltam a jóba.
-Tudod jól, hogy ezt nem csinálhatjuk. A tanárom vagy és ha kiderül az amit mi csináltunk nagyon rosszul fogunk járni. Például az előbb is bárki bejöhetett volna a terembe. Úgyhogy ezt be kell fejeznünk.
-De nem jött be senki- lépett közelebb. Szinte már egymás szájából vettük a levegőt. Megint itt tartunk.
-Ashton, kérlek
-Annyira nagyon szeretnélek megcsókolni- erre a mondatára teljesen kiszárad a torkom és gyorsabban kezd el verni a szívem. Veszek egy mély levegőt s nagy nehezen teszek hátra egy lépést. Megfordulok és elindulok a terembe.

-Várj- jön utánam Ash megint- csak annyit kérek, hogy ne taszíts el magadtól. Legalább beszéljünk valamikor- nem tudom ez mennyire lenne jó ötlet. Megsajnáltam szegényt úgyhogy rábólintok majd ténylegesen bemegyek a terembe.

-Na mi volt? Mit akart?- támad le egyből Anne.
-Majd elmondom, jó?- sok volt ez így egyszerre.

-Szeretnél róla beszélni?- teszi fel a kérdést Anne miközben megyünk a pláza felé.
-Szeretne beszélgetni velem. Arra kért, hogy ne taszítsam el magamtól. Nem tudom ezt mennyire fogom tudni teljesíteni neki. Én nem szeretném ellökni magamtól de egyszerűen nincs más választásom. Félek, hogy mi történne ha kiderül ez az egész ami köztünk van. Viszont annyira vonz ez a srác, hogy megbolondulok ha nem lehetek vele.
-Annyira sajnálom, hogy ilyen elbaszott lett ez az egész szitu.
-Majd kiheverem. És veletek mi újság?
-Elhívott randizni. Holnap ő jön értem az egyetemre.
-Jézusom, hiszen ez fantasztikus. De örülök nektek- ölelem át a barátnőm.

A plázához érve egyből a könyvesbolt felé vesszük az irányt. Hónapok óta várok arra, hogy ez a csoda megjelenjen. Film is van belőle de mielőtt megnézném mindenképp a könyvet akarom elolvasni.
-Pontosan melyik könyvet is keressük most?
-My Policeman- válaszolok neki fülig érő szájjal.
-Ja igen, tényleg. Hogy is felejthettem el?- miután beszereztem a könyvet odamegyünk a kajáldákhoz, hogy együnk egy jó kínait.

Mielőtt odaérnénk megállok a játékbolt előtt, mert egy ismerős alakot látok bent. Amikor megfordul Ashtont látom egy kislánnyal. Teljesen meg vagyok győződve, hogy a kislánya. Ezt egészen addig gondolom így amíg meg nem hallom őket beszélgetni.
-Hugi, mindent nem vehetünk meg
-Tudom- mondja szomorkásan a kislány. Erre muszáj elmosolyodnom. Ashton felnéz s pont találkozik a tekintetünk. Esetlenül integetek neki mire Ő is visszainteget.

-Szia. Te Fifinek vagy a barátja?- mikor jött ide a kislány? És ki az a Fifi?
-Tessék?
-Szia-jön oda Ash is-ne haragudj, nem vettem észre, hogy idejött
-Semmi baj. Nagyon aranyos kislány. Viszont lenne egy kérdésem. Ki az a Fifi?
-A húgom amióta tud beszélni azóta így hív engem- kuncog Ashton.
-Fifi ő a barátnőd?- köpni nyelni nem tudok. Csak állok ott mint egy kuka.
-Nem, életem. Oda jár egyetemre ahol tanítok.
-Értem. Engem Laurennek hívnak- nyújtja felém a kezét a kislány.
-Engem meg Alicenek- fogom meg kis kezét.
-Na szép, bezzeg nekem nem mutatkoztál be- mondja Ashton mosolyogva. Erre csak nevetve fejet rázok.
-Szerintem az összes játékot vetesd meg a baáyussal- súgom a kicsi fülébe. Erre a kislány édesen elneveti magát.
-Naaa, ne hagyjatok ki. Mit sutymorogtok?- persze se én se a kicsi nem válaszolunk neki.
-Örülök, hogy találkoztunk Lau, viszont nekem most mennem kell.
-Remélem még találkozunk- mondja Lauren s megölel.
-Biztosan- ölelem vissza.
-Sziasztok- köszönök el tőlük.
-Szia- mondják egyszerre.

Mosolyogva megyek Anne felé aki pár méterre tőlünk állt meg.
-Na mi a szitu?- kérdezi mosolyogva a barátnőm.
-Találkoztam Ashtonnal és a húgával. Nagyon édes egy kislány. Most csak szeretném megélni a pillanatot és nem stresszelni magam azzal, hogy ezt nem kéne élveznem.
-Na gyere baby. Együnk egy jót- átkaroljuk egymást s ténylegesen elindulunk a kínai felé...

|221122|