Want You Back [Ashton Irwin]/befejezett/

Hercegnős sebtapasz

                            |18+|

-Szeretnék neked elmondani valamit. Lehet nem fogsz neki örülni.
-Huh, komolynak hangzol- kezdek kicsit félni, hogy miről van szó.
-Csütörtökön miután Anne bejött a szobádba én ugye elmentem felvenni a cipőmet. Meghallottam, hogy miről beszéltek és én meg túl kíváncsi voltam, úgyhogy hallgatóztam. Ne haragudj de annyira kíváncsi voltam, hogy mit mondasz.

-És megtudtál valami fontosat?- kérdezem komolyan de nagyon kevés kell, hogy elnevessem magam. Annyira édes ahogy áll itt előttem bűnbánóan.

-Hát most már tudom, hogy mit érzel.
-Igen? És mit?- lassan közelebb lépek hozzá s megsimítom a karját.
-Valami olyasmit mondtál, hogy kezdesz belém szeretni.
-Ohh igen?- vonom fel a szemöldököm.
-Igen. És mondjak valamit?
-Mondjál drága Ashton.
-Azt hiszem kezdek én is beléd szeretni- suttogja a számra s azzal megcsókol.

Nyelve utat tör magának s lágyan simul az enyémhez. Kezeimmel közre fogom az arcát míg ő az egyikkel a derekamat ragadja meg a másikat pedig az arcomra helyezi. Percekig állunk ott egymást csókolva. Miután elválnak ajkaink egymástól csak nézünk egymás szemébe.

-Mennem kell órára- puszilom meg a csóktól duzzadt száját.
-Majd találkozunk. Jó legyél- egy utolsó puszi után elindulok a következő órára.

Anne már a szokásos helyen ül s rám vár.
-Na mizu? Nagyon mosolyogsz.
-Beszélgettünk
-Nem tudom elképzelni, hogy kettesben vagytok és csak beszélgettetek.

-Jó napot kívánok- jön be Mr. Collins- szakítja félbe az eszmecserénket az angol tanár.
-Majd elmesélek mindent óra után- suttogom a barátnőmnek.

-Na mesélj már valamit- nyaggat a barátnőm. Eljöttünk egy kis hangulatos kávézóba meginni egy kávét és beszélgetni egy kicsit.
-Elmondta, hogy hallgatózott amikor beszélgettem veled a szobámba. Aztán szerelmet vallott.
-Hogy tessék?- kerekednek ki Anne szemei.
-Azt mondta, hogy azt hiszi kezd ő is belém szeretni. Egyébként édes volt. Pedig nagyon nem kéne amúgy egymásba szeretnünk. Nagyon félek, hogy rossz vége lesz ennek az egésznek.
-És mi lenne ha megpróbálnád vele titokban. Tudom, hogy nehéz de csak pár évet kell kibírnotok. Miután vége az egyetemnek senki nem szólhat bele.
-Csak pár év? Az nagyon sok Anne. De persze ha utána együtt lehetnénk valahogy kibírnám. Mondjuk még az se biztos, hogy együtt leszünk valaha.
-Mindenesetre rám mindig számíthatsz
-Tudom. Azóta tudom, hogy odaadtad a hercegnős sebtapaszt- nevetem el magam.
-Csak szólj és bármikor adok. Hercegnős sebtapasz mindig van nálam- erre csak még jobban elkezdek nevetni- ne nevess, mert komolyan mondtam. Nézd- majd előveszi táskájából az emlegetett tárgyat. Most már mind a ketten könnyeinket törölgetve nevetünk. Az egész helyiség tőlünk zeng. Persze ez minket egyáltalán nem zavar. Lassan összeszedjük magunkat s haza felé vesszük az irányt.

-Sorozatozunk? Csak előtte lezuhanyzok.- kérdezi a barátnőm miután hazaértünk.
-Aha csak én is gyors lefürdök- fürdés után bepakolok holnapra s a nassolni valók társaságában leülünk a kanapéra filmezni.

Már az ötödik részt kezdjük el nézni amikor érzem, hogy ragadnak le a szemeim.
-Asszem én most lefekszem aludni- mondja Anne.
-Én is pont ezt akartam mondani. Aludj jól. Jó éjszakát.
-Te is Alice. Jó éjt- ahogy bedőlök az ágyba szinte alszok is. Vagyis aludnék ha a telefonom nem jelzett volna hangosan, hogy üzenetem jött. Amikor meglátom ki írt hatalmas mosolyra húzódnak ajkaim. „Jó éjszakát Alice<3" áll az üzenetben. Visszaírok neki majd most már ténylegesen elnyom az álom.

-Baszki Anne szedd a lábaid, mert el fogunk késni- a helyzet az, hogy egy órával később indultunk el a munkából és most késésben vagyunk.
-Jól van már basszus- morgolódik a barim is. Az első óráról teljesen lemaradtunk és még a másodikról is késünk.

-Elnézést a késésért- mondom lihegve s kipirultan. Amikor Ashton rám néz kaján vigyorra húzódnak az ajkai.
-Semmi baj. Foglaljatok helyet- mondja s folytatja az órát.

-Jézusom, mindjárt meghalok olyan melegem van- mondom a mellettem ülő Annenak.
-Nekem is. Kifutottam a lelkem is- előpakolom a cuccaim és elkezdek jegyzetelni.

-Ha megoldottátok a feladatot akkor szóljatok- mondja Ash majd leül az asztalához. Éppen csinálom a feladatot amikor megrezzen a telefonom.

„Nagyon déjá vu-m volt mikor betoppantál a terembe. Mintha már láttalak volna így kipirultan lihegni ;)"-Ashton
„Igen? Nekem nem rémlik
ilyen"-Alice
„És ha azt mondom nem volt rajtunk ruha? Így már megvan?"-Ashton
„Hmm. Mintha derengene
valami"-Alice
„Azt hiszem az lesz a legjobb ha felelevenítem az emlékeid"-Ashton
„Ez egy remek ötlet"-Alice

Miután elraktam a telefonom egyből szembe találom magam Ashton lelkemig hatoló tekintetét. Rámosolygok s tekintetem újra a feladatnak szentelem.

-Mehettek. Szép napot- köszön el Ash az óra végén. Miután az utolsó ember is elhagyja a termet, még Anne is, Ashton az ajtóhoz lép s kulcsra zárja.

-Nem lesz itt óra?- kérdezem tőle meglepetten. Választ nem kapok csak derekamtól fogva a tanári asztalra ültet s éhesen tapad ajkaimra. Végül is ez is egyfajta válasz. . Nyelve már jól ismert ismerősként üdvözli az enyémet.

Egyik kezét hirtelen megérzem a bugyimba csusszanni. Nem tétlenkedik sokat egyből izgatni kezd. Még a levegő is bennem reked. Teljesen kipirulok s mikor megérzem egyik ujját magamban elkezdek zihálni. Lassan kezdi el bennem mozgatni majd kicsivel később csatlakoztatja hozzá a második ujját is. Hüvelykujját a csiklómra rakja s masszírozni kezdi míg ujjai ki-be csúsznak. Közben mindvégig az ajkiamon vannak az ajkai, bár csak kapkodni tudom a levegőt.

-Annyira gyönyörű vagy. Most már rémlik valami?- kérdezi huncutul. Csak bólogatni vagyok képes. Percek múlva megremegnek a lábaim s a gyönyör hulláma hasít végig mindenemen. Hívogató ajkaira tapadok s kifulladásig csókolom.

-Ez mégis mi volt így hirtelen?
-Mondtam, hogy felelevenítem az emlékeid.
-DE arról nem volt szó, hogy itt- nevetem el magam.
-Igazad van. Nem itt kellett volna. Sajnálom. Inkább azon az asztalon kellett volna- mutat mögém arra az asztalra ahol mindig ülni szoktam.
-Te bolond vagy. Már épp kezdtelek megsajnálni- nevetek immáron vele együtt. Összeszedem magam majd elé állok, hogy ismét egy isteni csókot lopjak tőle.

-Na most már sipirc órára kisasszony- csap egyet a fenekemre.
-Majd megmondom, hogy Mr. Irwin feltartott- kacsintok rá s kilépek az immár nyitott ajtón, hogy mehessek órára drága barátnőm társaságában, aki mint mindig most is a folyósón vár rám. Lesz mit mesélnem neki...

|221128|