Want You Back [Ashton Irwin]/befejezett/

Emily

Már feladtam a tizedik probálkozásom után. Ashton még mindig nem hajlandó elmondani, hogy hová megyünk. Pedig már másfél órája kocsikázunk. Már bőven elhagytuk a várost is és csak kertes házak vannak erre felé.

-Körülbelül fél óra és ott vagyunk- szólal meg Ash végtelennek tűnő idő után. Hála Istennek. Nagyjából fél óra elteltével leparkolunk egy kapu elé. Kérdőn nézek Ashtonra ki válaszul csak kifelé biccent majd kiszáll az autóból. Odasétálok mellé s megfogom a kezét. Rám mosolyog, kinyitja a kaput s elindulunk befelé.

Egy kisebb emelkedőn megyünk fel és ami ott fogad attól szinte el tudnám sírni magam. Persze csak is jó értelemben. Egy aranyos házikó van s körülötte egy csomó állat.

-Ez a farm a nagyiéké volt. Éveken át itt töltöttük a nyarat. Tavaly óta, mióta meghalt a nagyi is, anya nővére és a férje vezeti. Azért hoztalak ide, mert szerettem volna ha egy kicsit többet látsz belőlem és a gyerekkoromból. Meg persze azért is, mert tudom, hogy imádod az állatokat. Főleg a teheneket- ezt valószínűleg onnan tudja, hogy szinte az egész szobám tehén mintás.
-Istenem, Ash. Annyira szeretlek. Köszönöm, hogy elhoztál ide- ölelem meg majd egy forró csókban részesítem az ajkait.
-Na gyere, Emily már vár.
-Emily?
-A tehenem- mosolyog fülig érő szájjal. Látván a mosolyát az én ajkaim is felfelé görbülnek.

Ahogy beérünk a tehén-ólba még a szám is tátva marad. A hely telis-tele van tehenekkel és pici bolyhos bocikkal.

-Ő itt Emily- mutat rá Ash egy picuri bolyhos bocira. Mindjárt elsírom magam olyan édes. Leguggolok elé s megsimogatom. Fejét hozzám dörgöli de akkora erővel, hogy sikerül fenékre ülnöm. Csak nevetek miközben tovább szeretgetem a kis állatkát. Olyan mintha egy felhőt simogatnék.

-Édesem, mehetünk tovább? Még van egy csomó minden amit meg akarok mutatni.
-Csak még öt percet hadd maradjak- nézek fel rá.
-Már húsz perce a földön ülsz- neveti el magát édesen.
-Jólvan na- mondom „durcásan".
-Megmutatom a nyuszikat- elköszönök Emilytől, még egy puszit is adok a fejecskéjére, majd kifelé vesszük az irányt.

Már majdnem a nyusziknál vagyunk amikor egy hatalmas kutya ugrik rám amitől a hátamra esek. Egész testével rám fekszik majd az arcomat nyalogatja. Nagy nevetések közepette próbálom eltolni magamtól, persze sikertelenül. Végül Ashton segít leszedni rólam, nyilván Ő is nevet.

-Szóval ő itt Jack- mutatja be nekem a kutyát miközben segít felállni. Letakarítom magamat majd a kutya felé fordulok.
-Nagyon édes kutya- simogatom meg a fejét- meg persze kurva erős is- erre Ashtonnal újra elnevetjük magunkat.

Aztán ténylegesen elindulunk a nyulak felé. Mikor odaérünk Ash kivesz egyet a helyéről s a kezembe adja.
-Jézusom, de puha és pici.

-Ha kinyulaztad magad akkor utána bemutatlak a nyanéniméknek.
-Jólvan, mehetünk- Ash visszarakja Málnát a helyére, időközben megtudtam, hogy az összes állatnak neve van, majd kézen fogva bemegyünk a házba.

-Sziasztok- kiabál be Ashton ahogy beértünk a helyiségbe.
-Ashton, hát szia drágám- ölelgeti meg őt egy nő.
-Szia Charlotte. Szeretném neked bemutatni Alicet, a barátnőmet.
-Jó napot, Alice Peterson vagyok- nyújtom felé a kezemet. Ő csak rá néz a kezemre majd hirtelen egy szoros ölelésbe von.
-Szia szívem, Charlotte Brown vagyok és nyugodtan tegezz- mutatkozik be miután elengedett.

-Üljetek le az asztalhoz. Csináltam pitét.
-John?- kérdezi Ash miután Charlotte is leül az asztalhoz.
-Elmentek Rubyval a vidámparkba.
-John Charlotte férje és Ruby pedig az unokahúgom- válaszolja Ash a kérdő tekintetemre. Csak bólintok egyet majd megkóstolom a sütit.

-Jézusom, Csarlotte. Ez a pite mennyei.
-Aranyos vagy drágám, köszönöm- simogatja meg a kezem. Miután megettük Charlotte isteni pitéjét Ashton még megmutatta a többi állatot is.

A tehenek után a pici csibék a kedvenceim. Annyira aprók és puhák. A kecskék is iszonyat aranyosak voltak. Főleg a kicsik. Elköszöntünk Charlottetól meg persze Emilytől majd elindultunk haza.

-Na élvezted?- kérdezi Ashton miközben sétálunk a kocsihoz.
-Életem legjobb napja volt. És ezt neked köszönhetem.
-Ha szeretnél többször jöhetünk. És akkor megismerheted Rubyékat is.
-Azt imádnám.
-Most viszont irány haza. Egész nap itt voltunk. Mire haza érünk a nap is lemegy.
-És reggel kelhetünk korán mert egyetem- nézek Ashre szomorkásan.
-Igen de így legalább holnap is találkozunk. Előbb hazaugrok cuccért aztán mehetünk hozzád.
-Akkor ezek szerint velem alszol ma is- nevetek fel.
-Egy napot se hagynék ki baby- puszilja meg a kezemet majd kinyitja az autó ajtaját, hogy be tudjak ülni.

Ő is beül, hogy elinduljunk haza. Hosszú és fárasztó nap volt de minden percét imádtam. Azt mondjuk sajnálom, hogy Emilyt nem hozhattuk haza de legalább van róla egy csomó képem és még Ashton is csinált rólunk rengeteget...

|230222|