Want You Back [Ashton Irwin]/befejezett/

Közös sorozat

Másnap Anne ismét egyedül ment reggel és valószínűleg egész héten így lesz. Miután megmosakodtam ébredés után kimentem a konyhába megebédelni. Igen, megebédelni ugyanis dél körül keltem. Kajálás után gyorsan letusoltam majd elindultam az orvoshoz.

Egész hétre kaptam igazolást és egy rakat receptet. Miután végeztem egyből a gyógyszertárba indulok, hogy kiváltsam a gyógyszereim. Haza felé egy ovi előtt megyek el ahol látok egy ismerős párost.

-Fifi nézd, ki jön. Szia Alice- kiabál a kislány miközben fut felém kitárt karokkal. Ahogy odaér hozzám egyből megölel. Nincs szívem eltolni magamtól pedig azt kéne mert elkaphatja tőlem ezt a nyavaját.

-Szia törpe- köszönök neki rekedten.
-Mi a baj? Beteg vagy?- aggodalmaskodik a kicsi.
-Igen. Ezért egész héten otthon kell lennem.
-Szia Alice. Te miért nem vagy otthon? Pihenned kell- ér oda végre Ash is.
-Szia Ashton- mosolygok rá fülig érő szájjal- édes vagy, hogy vigyázol rám de csak orvosnál voltam és kiváltani a gyógyszereket amiket felírt nekem.
-És mit mondott?
-Valami járvány van amit szerencsésen el is kaptam. Egész héten otthon kell maradnom és kaptam gyógyszereket is. Veled mi a helyzet?
-Unalmasak nélküled az órák.
-Alice képzeld el, hogy Luke születásnapja pénteken lesz amit szombaton megünneplünk. Anyával sütünk neki tortát és ma Ashtonnal elmegyünk megvenni neki az ajándékát. Annyira izgatott vagyok.
-Igen, Luke most lesz 21 éves- csatlakozik a beszélgetésbe Ash is.
-Csak?- pillantok rá.
-Igen. Mikor anyu teherbe esett velem apám lelépett. Körülbelül két éves voltam mikor összejött Luke apjával, akivel hála azóta is együtt vannak. Lau és Luke édes testvérek. De Andrew saját fiaként szeret amiért hálás vagyok neki.

-Alice?- szólít meg a kicsi.
-Tessék drága
-Te is eljössz a szülinapi bulira? Ott lesz Michael, Calum és lehet Luke barátnője is. Ugye jössz?
-Hát én nem is tudom.
-Kérleeek- szinte már könyörög a kislány. Nekem semmi keresnivalóm ott. Az, hogy Anne megy az oké mert Luke párja.
-Nem hiszem, hogy addigra meggyógyulok. Viszont nek...
-Ha talán mégis sikerül meggyógyulnod addig akkor mindenképp gyere el- vág a szavamba Ash. Értetlenül nézek rá.
-Re..Rendben- nagyszerű, már dadogok is- akkor én most megyek. Sziasztok- köszönök el zavartan. Miután ők is elköszöntek ténylegesen haza felé indulok.

Délután Anne boldogan ér haza. Fülig érő szájjal huppan le mellém a kanapéra.
-Mi a mosoly oka?
-Képzeld, Luke meghívott a hétvégi családi bulira. Pénteken lesz a szülinapja amit szombaton tartanak.
-Ez fantasztikus. Annyira boldog vagyok- mondom neki boldogan. Úgy örülök nekik.
-Tudtad mi?
-Mi van? Ebből, hogy jöttél rá? Én tényleg nagyon örülök nektek. Szívből.
-Tudom és köszönöm. De közben meg ismerlek is.
-Összefutottunk az ovi előtt mikor az orvostól jöttem. A húga akkor mesélte. Mondta, hogy lehet Luke barátnője is ott lesz. Meghívott engem is de mondtam, hogy addig nem valószínű, hogy teljesen meggyógyulok.
-Ugye tudod, hogy szombatra jóformán semmi bajod nem lesz?
-Tudom- válaszolok halkan.
-Ashton mit szólt?
-Hogy ha talán mégis sikerül meggyógyulni menjek mindenképp. De nem hiszem, hogy megyek.
-Miért?
-Mert nincs semmi keresnivalóm ott. És nem vagyunk együtt se.
-Szerintem itt az ideje, hogy beszéljetek- igaza van a barátnőmnek. Mindenképp beszelnünk kell Ashtonnal.

Másnap gyorsan elugrottam napközben a boltba. Vettem egy csomó gyümölcsöt, ebédnek valót meg persze teát mivel mind megittam.
-Szia Anne. Megjöttem- köszönök neki mikor hazaérek. Mikor a boltban voltam akkor hívott, hogy merre vagyok mert ő előbb ért haza és én sehol.
-Szia Alice. Ha már bevásároltál akkor csinálok ebédet.
-Okés. Én gyorsan letusolok aztán segítek- a szobámba lépve egy hatalmasat sikítok. Ashton éppen az ágyon ül és telefonozik.

-Azért ennyire nem vagyok rémísztő.
-Mi a fasz Ash? Hogy kerülsz ide?
-Beszélni akartam veled ezért idejöttem.
-Hát akkor beszélgessünk- leülök mellé az ágyra majd érdeklődve nézek rá.
-Először is- közelebb hajol s az ajkaimra tapasztja az övét. Nyelveink finom táncot járnak míg kezei az arcomat fogják közre. Én a nyaka köré fonom s lágyan simogatom a tarkóját. Miután elválnak ajkaink homlokom az övének döntöm.
-Ashton...
-Hmm
-Még mindig beteg vagyok- utalok arra, hogy megint megcsókolt miközben beteg vagyok.
-Tudom de szombatra semmi bajod se lesz.
-Ezt, hogy érted?- húzódok el tőle.
-Nos azért vagyok itt, hogy meghívjalak a szombati partira.
-Ash nem hisz....
-Mielőtt nemet mondasz csak gondold át. Szeretnélek bemutatni a szüleimnek és a gyerekkori barátaimnak. Tudom, hogy még nem vagyunk együtt de most ezt szeretném mindennél jobban. Szeretném ha megismernénk egymást.
-Ohh Ashton- mondom neki miközben szemeim megtelnek könnyekkel. Azt mondta, hogy még.
-Csak kérlek gondold át.
-Legyen. Elmegyek. De van két feltételem.
-Mi az? Megteszem. Bármit. Csak gyere el.
-Az első, hogy eljössz velem ajándékot venni Lukenak. A második, hogy előtte értem jössz és együtt megyünk.
-Benne vagyok. El se hiszed, hogy most mennyire boldog vagyok- magához ölel majd maga alá gyűr s rámfekszik.

-Te most mit csinálsz?- kérdezem tőle nevetve.
-Lehet alszom egyet- arcát a nyakamba fúrja. Lábai az enyémek között van. Egyik kezemmel a hátát simogatom míg másikkal a hajába túrok s finoman masszírozom. Pár perc múlva nyugodt s egyenletes légzését hallom csak. Szóval nem viccelt. Tényleg alszik. Nagyjából fél óra múlva engem is elnyom az álom.

Mikor felkelek Ash még mindig ugyanúgy fekszik. Megsimítom az ujjaimmal a puha pofiját s egy lágy puszit hintek a feje búbjára. Elkezd mocorogni majd felnéz rám miközben laposakat pislog. Fáradt mosolyra húzódnak ajkai.

-Jó reggelt hétalvó- erre csak egy morgás a válasza. Komolyan mondom mint Anne.
-Nem nyomtalak nagyon össze?- kérdezi mosolyogva. Először fel se fogom, hogy mit kérdezett mert csak arra a hihetetlenül szexi s mély hangjára tudok koncentrálni ami most a szokottabbnál is rekedtebb és mélyebb.
-Nem- mosolygok rá- éhes vagy?
-Egy kicsit.
-Gyere együnk. Anne főzött ebédet. Mondjuk azt se tudom mennyi az idő.
-Nem rég múlt öt- mondja Ash miután megnézte a telefonját.

-Jó reggelt álomszuszékok- köszönt minket Anne mikor a konyhába érünk- voltam bent nálatok szólni, hogy kész a kaja de mind a ketten aludtatok. Édesek voltatok- erre csak elpirulok s a földet kezdem pásztázni. Leülünk az asztalhoz, hogy megebédeljünk. Vagyis inkább vacsorázzunk. Anne szed mindannyiunknak majd egy „jó étvágyat" után elkezdünk enni. Kajálás után Anne a szobájába vonul. Mi Ashtonnal a kanapéra telepszünk.

-Nekem lassan mennem kéne.
-Ne siess már- bújok hozzá.
-Azt hiszem egy film még belefér.
-Remek- nyomok egy cuppanós puszit a puha arcára. Ash betakar minket a pokróccal ami a kanapé szélén szokott lenni majd kérdőn néz rám.
-És mit nézünk?
-Kezdjük el az elejétől nézni a Jóbarátokat. És ha legközelebb átjössz folytatjuk.
-Legyen. Így legalább mindig lesz indokom ha át akarok jönni.
-Szóval csak a sorozat miatt jössz át?- nézek rá durcásan s karba tett kezekkel.
-Nem, cicám. Csak miattad jövök- nyom egy hosszú s lágy csókot az ajkaimra.

-Olyan jó itt veled- suttogom mintha egy titkot mondanék el s félnék, hogy bárki is meghallhatja.
-Ha lehetne örökre itt maradnék. Veled- dönti homlokát az enyémnek. Ha neki egyenlőre nem is de magamnak bevallom: szeretem. Remélem egyszer ő is megtudhatja. Egy utolsó csók után elkezdjük nézni a sorozatot. A mi közös sorozatunkat. Az első közös dolgunk.

Nagyjából kilenc rész s megszámlálhatatlan csók után Ashton összekészül, hogy haza induljon.
-Vigyázz magadra. Tudod, elég izgalmas résznél hagytuk abba a sorozatot...
-Igen?
-Ha ráérsz akkor esetleg holnap is átjönnék megnézni pár részt.
-Szóval csak a sorozat miatt jönnél?
-Meg persze Anne isteni főztje miatt.
-Persze, gyere csak- mosolygok rá kacéran.
-Meg persze miattad cicám. Csak miattad.
-Mertem remélni. És most légy szíves csókolj meg.
-Kérésed számomra parancs- s azzal könyörtelenül tapad az ajkaimra. Csókja mint mindig most is mámorító. Talán ez az első dolog amit a legjobban szeretek csinálni. Vele csókolózni.
-Holnap találkozunk- mondja miután elválnak az ajkaink egymástól. Bólintok egyet majd átölelem. Egy utolsó lágy puszi után kilép az ajtón s haza felé indul.

Talán még sose vártam semmire ennyit mint arra, hogy másnap legyen s újra összebújhassak vele a kanapén miközben sorozatot nézünk. Már ha persze nem egymás ajkát becézgetjük...

|221205|