Want You Back [Ashton Irwin]/befejezett/

Luke Hemmings

                          |18+|

-ALICE- hallom meg korán reggel Anne ordítását. Halál sápadtan ront be a szobámba és sírás közeli állapotban van.
-Jézusom, mi a baj Anne?
-Nem tudom mit vegyek fel. Csinosnak kell lennem, mert ma randim lesz- ilyenkor nagyon tudom utálni.
-A frászt hoztad rám te lökött
-Bocsánat- mosolyog. Végül nehezen választunk neki ruhát majd elindulunk az egyetemre.

-És hova mentek?
-Azt mondta meglepi. Viszont lehet egy kérésem?- néz rám boci szemekkel.
-Persze.
-Szeretnélek bemutatni neki. Odakísérsz majd hozzá a parkolóba?
-Még szép- ölelem át- aztán este pletyizünk, hogy mi volt-az egyetemhez érve egyből a pszichológia terem felé vesszük az irányt.

Miután az összes órának vége kikísérem drága barátnőmet a parkolóba a hercegéhez. Mikor kiérünk látom Ashtont egy sráccal beszélgetni. Nem szentelek neki nagy figyelmet, most csak Annere figyelek. De amikor egyre közelebb érünk a két sráchoz kezdek nagyon rosszul lenni.

-Sziasztok- köszön a barátnőm mikor odaérünk hozzájuk.
-Sziasztok- köszönök én is. Ashton értetlenül néz rám, de én se tudok másképp pillantani rá.
-Hali- mondják egyszerre a fiúk.
-Nagyon csinos vagy Anne- bókol neki a szőke göndör hajú srác.
-Köszönöm- köszöni meg barátnőm fülig pirulva- Luke szeretném neked bemutatni a barátnőmet.
-Szia, Luke Hemmings vagyok- nyújtja felém a kezét.
-Én Alice Peterson. Örülök, hogy megismerhetlek- rázok vele kezet.
-Szintúgy. Mi most ha nem baj elindulunk- karolja át a derekát a barátnőmnek. Miután elköszöntek, besegíti az autóba s elindulnak. Továbbra is ott állunk Ashtonnal egymással szemben.

-Édesek együtt, nem?- töri meg a csendet.
-De, nagyon. Egyébként honnan ismered Lukeot?- nézek rá.
-Féltesók vagyunk anyai ágról.
-Kicsit hasonlítotok is. Akkor én most megyek- már indulnék el amikor megfogja a karomat maradásra bírva.
-Lenne kedved eljönni velem valahová?
-Nem tudom ez mennyire jó ötlet.
-Akkor csak sétáljunk egyet a közeli parkban és beszélgessünk. Kérlek
-Jó, legyen- egyezek bele. Egy kis séta meg beszélgetés. Ebből csak nem lesz baj. Ugye?
-Maradj itt, hozom a cuccaimat- mondja sietve és már szinte bent is van az épületben.

Pár perc telik csak el mikor meglátom ahogy édesen mosolyogva jön felém.
-Megvagyok. Mehetünk?- kérdezi izgatottan. Kicsit boldogsággal tölt el, hogy egy sétával boldoggá tudtam tenni.

-Miért pont tanár akartál lenni?- indítom el a köztünk lévő beszélgetést.
-Igazából nem volt így különösebb oka. Csak megtetszett. Aztán elvégeztem az egyetemet, elkezdtem tanárként dolgozni és egyszerűen imádtam és még mindig imádom. És te hogy hogy a pszichológiát választottad?
-Apukám amikor elhagyott minket nagyon megszenvedtük anyával lelkileg. Akkor ott megfogadtam, hogy szeretnék mások lelkén segíteni, hogy ne járjanak úgy mint én. Elég nehezen gyógyultam ki a depresszióból.
-Sajnálom. Minket is elhagyott az apám- a parkhoz érve leülünk egy padra.

-Lauren hány éves?
-Augusztusban töltötte a hármat. Azóta egyébként folyton azt kérdezgeti mikor találkozhat veled újra- erre csak elmosolyodom. Mélyén egymás szemébe nézünk amikor egy frizbi csapódik Ashton fejének.
-Jézusom, jól vagy?- teszem rá a kezemet a sérült felületre.
-Bocsánatot kérek a bácsitól- jön oda egy kisfiú.
-Semmi baj- adja neki Ash vissza a játékot. Amikor elmegy a kisfiú elkezdek nevetni.
-Jól van a bácsi?-kérdezem tőle még mindig nevetve.
-Szóval így állunk?- és azzal elkezd csikizni.
-Ne, Ashton. Kérlek hagyd abba- a nevetést még mindig nem tudom abbahagyni hála neki. Hirtelen abbahagyja s lihegve egymás szemébe nézünk.
-Mit szeretne a bácsi?
-Megcsókolni-suttogja a számra majd rá is tapasztja az övét. Nyelve forrón simul az enyémhez. Percek után lihegve válunk el egymástól. Homlokát az enyémnek dönti. Már épp mondanék neki valamit amikor egyik ujjat a számra teszi.

-Kérlek ne hagyj itt. Csak élvezzük ki a pillanatot.
-Lehetne, hogy hazamegyünk?
-Mármint hozzád?- kérdezi meglepetten.
-Igen. De persze ha nem szeretnél nem muszáj.
-Nem vagyis de, igen. Menjünk- lassan kezdünk el sétálni haza. Nem tudom miért mondtam, hogy menjünk haza.

-Érezd magad otthon- mondom neki mikor haza értünk.
-Hát jó- mondja majd odalép hozzám s a számra tapad. Nyelvét egyből a számba dugja s feltérképezi belülről. Megfogja a csípőmet s jobban magához húz. Érzem, hogy nincs már teljesen nyugalmi állapotban. Kezeimet a nyaka köré fonom. Megpaskolja a fenekem, hogy ugorjak föl. Lábaimat a dereka köré kulcsolom.

-Merre van a szobád?- kérdezi meg lihegve mikor elválunk egymástól.
-Arra menj- mutatom meg neki. A szobámba érve egyből az ágyra fektet.
-Szeretnéd?- erre csak bólintok s újra megcsókolom.

Lassan kezd el vetkőztetni. Miután lekerült rólam az összes ruha Ő is gyorsan levetkőzik. Mielőtt farmerja a padlón kötne ki kivesz belőle egy csomag óvszert. Először finoman az ujjaival kezd el kényeztetni. Egyik ujját a gyönyöröm pontjára teszi s finoman kezdi el masszírozni. Fel kell nyögnöm az ingerre.

-Kérlek- nyögöm neki.
-Mire kérsz Alice?
-Azt akarom, hogy végre bennem legyél.
-Kérésed számomra parancs-felgörgeti magára az óvszert s lassan kezd el belém hatolni. Elkezd komótosan mozogni.
-Gyorsabban- kérem lihegve mire gyorsabban csapódik belém. Körmeimet a hátába mélyesztem. Hangosan nyögünk s lihegünk mind a ketten. Percek múlva érzem amint villámcsapásként hasít végig egész testemen az orgazmus. Ashtonnak se kell sok s lihegve borul rám. Elkezdem a puha tincseit simogatni. Annyira szép és kisimult az arca. Már épp kezdenék bepánikolni, hogy mit csináltunk amikor meghallom barátnőm hangját.
-Szia Alice, megjöttem- kiabál nekem kintről. Ijedten nézünk össze Ashtonnal. Most mit csináljunk?...

|221124|