Want You Back [Ashton Irwin]/befejezett/

Ashton Irwin

-Ez nem az a srác aki mellett tegnap keltél fel?- kérdezi meg suttogva a barátnőm.
-De igen- válaszolok neki de a tekintetem még mindig fogva tartja az övét.

-Szóval mint mondtam hívjatok csak Ashtonnak. Kérlek ne magázzatok, még csak 25 vagyok- neveti el magát. Mondjuk én nem vagyok ilyen vicces kedvemben. Ebben az öt percben nem csak az derült ki, hogy tegnap előtt este a matek tanárommal hajszoltuk egymást az orgazmusba, hanem a neve is és hogy hány éves.

-És most mit fogsz csinálni?- ez egy igazán jó kérdés drága Anne. Tegyek úgy mintha nem is történt volna semmi?
-Semmit. Csak figyelek és jegyzetelek.
-Úgy értem Ashtonnal. Beszélsz vele?
-Jézusom dehogy. Csak szimplán úgy csinálok mintha most ismertem volna meg. Ha beszélek vele abból semmi jó nem sül ki. Inkább nagy ívben elkerülöm.
-Ez biztos jó ötlet?- erre már csak egy bólintás volt a válaszom. Anne csak sóhajt egyet és az órának szenteli figyelmét.

Egész órán vagy a füzetemet vagy a táblát szuggeráltam. Egyszer se néztem Ashtonra.

-Van kérdés?- kérdezi meg amikor már csak öt perc van hátra az órából
- ha nincs akkor mehettek. Sziasztok- hála istennek. Amilyen gyorsan csak tudok összepakolok, hogy mehessek.
De persze Anne olyan mint egy lajhár ezért mi vagyunk az utolsók a teremben. Ilyenkor szívesen átkoznám el.

-Könyörgöm igyekezz már- esküszöm mintha direkt csinálná. Nagy nehezen sikerül összekészülnie. Már épp fellélegeznék, hogy sikerült kijutni a teremből amikor egy kezet érzek meg a vállamon.

-Hát már nem is köszönsz? Főleg azok után ami történt tegnap előtt.
-Először is szia, másodszor pedig nem tudom miről beszélsz.
-Tessék?- kérdez vissza meglepetten. Segítség kérően nézek Annera. Vagyis csak néznék ha nem hagyott volna itt. Tudtam én, hogy direkt pakolt olyan lassan.
-Nem igazán tudom mire is gondolsz. Ma láttalak először.
-Te most hülyének nézel? Tegnap előtt együtt voltunk. Miért teszel úgy mintha nem ismernél?
-Tulajdonképpen tényleg nem ismerlek. A nevedet is csak ma tudtam meg, és ráadásul a vezetéknevedet még mindig nem tudom. Ami pedig azt a bizonyos estét illeti, nem történt meg. Hiba volt. És ez többé nem történhet meg.
-Ashton Irwin a teljes nevem. És ezeket most csak azért mondod, mert kiderült, hogy tanítalak.
-Most nem az volt a lényeg, hogy mi a teljes neved. És amiket mondtam azt azért mondtam, mert így gondolom. Most pedig bocsánat de mennem kell. Szia- én miért nem tudok soha egy normális srácot megismerni?

A következő órám pszichológia lesz. Mikor a terembe érek látom, hogy drága kedves barátnőm már a helyünkön ül.

-Köszi szépen, hogy otthagytál.
-Beszéltetek?- baszd meg Anne.
-Igen és most rosszabb minden. Jó kis terv volt, köszi. Elmondtam, hogy nem akarok vele beszélni. Lehetőleg ma már légy szíves ne szólj hozzám- rohadt ideges vagyok. Mindig ezt csinálja. Tudom, hogy jót akart de akkor is.

Az utolsó óránk után én vagyok aki elsőként elhagyja a termet. Szerencsére ma nem kell menni dolgozni ezért a közeli parkba megyek. Szeretek ide járni. Főleg ősz közepén, amikor már hullanak a levelek és félig sárgák, süt a nap és elég csak egy vékony dzseki. Sokat szoktam itt olvasni. Viszont az olvasás helyett most csak Ashton körül forognak a gondolataim. Ő nagyon jó pasi, ha akarnám se tudnám ezt tagadni. A csókja meg egyszerűen maga a mennyország. Talán még lehetett is volna köztünk valami ha nem ő lenne a tanárom. Azon az estén annyira óvatos és kedves volt. Minden bizonnyal semmi értelme ezen törni az agyamat.
A nap már kezd lemenni mikor ráveszem magam, hogy haza menjek. Mindenképpen beszélnem kell Anneval. Lehet kicsit túl reagáltam ezt az egészet.

Éppen csak kinyitom az ajtót amikor Anne felém rohan és a karjaiba zár. Úgy szorít, hogy szinte levegőt se kapok.
-Sajnálom. Nem kellett volna bele szólnom- motyogja a vállamba.
-Nem, te ne haragudj. Túl reagáltam
-Akkor szent a béke?- kérdezi könnyes szemekkel.
-Igen csak légyszi el ne kezdj sírni. Amúgy mondtam anyának, hogy megyek hozzá hétvégén és szólt, hogy gyere te is.
-Imádom anyukádat
-Ő is téged. Valószínűleg csinál sütit is. Arra gondoltam, hogy pénteken munka után megyünk és vasárnap ebéd után jövünk haza.
-Okés, benne vagyok. Na de gyere együnk. Csináltam vacsit.- kaja után még tanulok egy keveset holnapra.
Pénteken ZH-t írunk pszichológiából.

Miután végzek a tanulással lefürdök majd bedőlök az ágyba. Mielőtt elnyomna az álom az utolsó gondolatom Ashton. Hosszú egyetemi éveknek nézünk elébe...

|221120|