Want You Back [Ashton Irwin]/befejezett/

Anya és apa

-Kicsim, minden rendben?- hallom meg anya hangját a függöny mögül. Az esküvőre jöttünk ruhát próbálni. Már csak ez az egy ami kell. Pár nap múlva fogjuk kimondani a boldogító igent.
-Igen, persze. Csak egy perc és megyek- válaszolok neki. Hallom a lépteit távolodni. Biztosan vissza ment a többiekhez.

Épp állok az álom ruhámban a tükör előtt s csak farkasszemet nézek a tükörképemmel. Kavarognak bennem az érzések, az emlékek és a gondolatok. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy Ashton felesége leszek. Eszembe jut minden az elmúlt évekből. Amikor a buli után mellette keltem fel majd besétált a terembe matek órán. A kezdet amikor annyira távolságtartó voltam. Aztán amikor megcsókolt a parkban. Az első igazi szeretkezésünk. Amikor beteg voltam és hozott nekem epres fánkot. Amikor először mondtuk egymásnak a szeretlek szót. De persze a sok jó mellett történt rossz is. Például amikor Ash kórházba került majd kómába is esett. Az emlék hatására egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Gyorsan letrölöm a kézfejemmel, végigsimítok a ruhámon majd egy magabiztos mosoly kíséretében kilépek a próbafülkéből. A lány aki segített ott áll a fülke mellett. Rámnéz majd egy apró bólintás után rám mosolyog. Leutánzom a gesztusát s odamegyek anyáék elé. Anya mellett Anne, Anne anyukája, Lauren és Ash anyukája is elkísért. Laut kivéve mindenkinek könnybe lábadt a szeme.

-Oh édesem milyen gyönyörű vagy- jön oda anya s a karjaiba zár.
-Nagyon szép vagy Al- rohan oda Lau is és átkarolja a lábam. Mindenki odajön s egy csoportos ölelésbe vonnak.

-Nagyon köszönöm- mondom miután elengedjük egymást.
-Na most, hogy ez is megvan jöhet a lánybúcsú- mondja Anne mikor már hazafelé sétálunk. Mindenki elneveti magát de persze egyetért vele.

-Hé minden rendben?- kérdezi Ash anyukája- Eléggé sápadt vagy.
-Igen, csak egy kicsit émelygek. Biztos azért mert ma még semmit nem ettem.
-Meki?- kérdezi Anne.
-Igeeeen- kiáltja Lau.
-Na azt mindjárt gondoltuk- nevet az anyukája.

Míg a három anyuka megrendeli a kajánkat addig mi leülünk mint a jó kisgyerekek.
-Hallod- szólal meg Anne- szerintem nekünk is Happy Mealt kellett volna kérni. Most ilyen pónik vannak. Tudod azok a színesek.
-My Little Pony?- kérdezem nevetve.
-Igen az. Nekem már csak egy kell. A többit Ashtonnal és Lukeval gyűjtöttem. De el ne mondjátok anyáéknak- mondja Lau. Mi csak bólogatunk Anneval miközben nevetünk.

-Mi ez a nagy nevetés?- jön oda Lau anyukája.
-Semmi- vágja rá egyből a kislány.
-Csak azt akartam kérdezni, hogy melyik játékot kéred?
-A lila pónit- válaszol Lauren. Az anyukája bólint egyet s visszamegy anyuékhoz.

-Mehetünk?- kérdezem mikor már mindenki megette az ebédjét. De ahogy kiejtem a kérdést a számon egyből rohanok is a mosdó felé. Ahogy beérek egyből a wc elé térdelek és minden kijön belőlem.

Már percek óta bent lehetek mikor valaki halkan kopog az ajtón.

-Édesem, jól vagy?- hallom meg anya hangját.
-Uhum- húzom le a wc-t. Megmosom az arcom majd anya kíséretében kimegyünk a többiekhez. Összeszedjük magunkat s hazafelé indulunk.
-Haza kísérlek- mondja anya. Erre csak bólintok. Elköszönünk mindenkitől s anyával hazamegyünk.

-Beteszem a szekrénybe a ruhát és jövök- szólalok meg mikor hazaérünk.
-Mikor jött meg utoljára?- kérdezi anya mikor kiére hozzá.
-Két hónapja- válaszolok kicsit meglepetten.
-Két hónapja?? És miért nem szóltál? Több hete késik a menstruációd. Orvosnál sem voltál?
-Nem- válaszolok halkan.
-Miért? Ez nem játék.
-Azt gondoltam, hogy a sok stressz miatt. Tudod, esküvő meg ilyenek.
-Édes istenem te lány. Mindjárt jövök- mondja majd elhagyja a lakást.

Pár másodpercig meredek a csukott bejárati ajtóra. Megvonom a vállam s leülök a tv elé. Valami török sorozat megy benne és úgy nézem mintha bármit is értenék belőle.