Want You Back [Ashton Irwin]/befejezett/

Megcsókolhatlak?

-Szia Ashton- köszönök vissza neki- Hallgatlak.
-Először is- a háta mögé nyúl s elővesz egy rózsaszín dobozt- hoztam neked epres fánkot. Tudom, hogy ezzel semmit nem oldok meg és nem is azért hoztam. Csak szerettem volna hozni neked mert tudom, hogy a kedvenced- átnyújtja nekem a dobozt. Miután elveszem tőle kinyitom, hogy megnézzem az édességet. Amint meglátom a rózsaszín cukorral szórt sütiken mosolyra húzódnak az ajkaim.

-Köszönöm- suttogom neki még mindig egy halvány mosollyal a számon.
-Ez a legkevesebb- mosolyog rám. De a mosolya nem őszinte- Sajnálom amit tettem- vált komoly témára.
Ahogy a szemeibe nézek csak a színtiszta sajnálatot s fájdalmat tudom kiolvasni- Amikor megláttam, hogy mit csinál az a farok egyszerűen elborult az agyam.
-Én ezt értem de nem mentség arra amit tettél. Tudod mennyire megijedtem tőled? Nem hagytál szóhoz jutni és nekem támadtál. Úgy láttad, hogy nekem tetszik amit az a gyökér csinál?
-Nem...
-Akkor? Nem értelek. Eddig még nem láttalak így viselkedni. Annyira kedves és odaadó srácnak ismertelek meg. Te vagy az az ember aki még a pókot is kiviszi ahelyett, hogy megölné. Tudod milyen nyomott hagyott ez az egész? És nem csak bennem...hanem rajtam is- Az utolsó mondatra felkapja a fejét és könnyekkel a szemében néz rám.

-Te..tessék?- felállok, hogy meg tudjam neki mutatni a csípőmet ahol a lila ujjlenyomatai találhatóak. Mikor meglátja a csupasz bőrömet elnyílnak egymástól az ajkai. Szemeiből megállíthatatlanul folynak a könnyek. Ő is feláll s lassan végig simít a bőrömön. Az én könnyeim is kicsordulnak. Hirtelen térdre veti magát előttem s ajkait a bőrömre tapasztja.

-Sajnálom. Annyira nagyon sajnálom- öleli át a derekamat. Mégtöbb csókot hagy rajtam s közben szinte zokog. Az egész testét rázza a sírás s ezalatt folyton bocsánatot kér. Lefejtem magamról a kezeit s én is letérdelek elé. Arcát a kezeim közé veszem s mélyen a szemébe nézek.

-Most szépen megnyugszunk mind a ketten, csinálok teát és közben mindent megbeszélünk. Rendben?- erre csak bólint egyet. Mind a ketten felállunk a földről. Visszaül a kanapéra míg én a konyhába vonulok, hogy főzzek egy teát. Épp a bögrékbe öntöm a forró vizet mikor megszólal a csengő.

Anne kirohan a szobájaból, hogy kinyissa az ajtót. Az újdonsült vendégünk nem más mint Luke.
-Már itt sem vagyunk- ragadja meg Anne a kezét s a szobájába mennek. Luke épp csak int egyet aztán el is tűnnek.

A két bögre teával a nappaliba vonulok. Leülök Ash mellé s átnyújtom neki az egyiket.
-Jobban vagy?- kérdezem tőle. Rámnéz majd egy szomorú mosolyra húzódnak ajkai.
-Ezt inkább nekem kéne kérdezni tőled. Jobban vagy?
-Most, hogy itt vagy igen- mosolyodom el- Szeretném tudni, hogy miért csináltad amit csináltál. Nem bízol meg bennem?- természetesen még nem mondom el neki, hogy beszéltem ma az anyukájával. Bár lehet hogy már elmondta neki Marie.
-Dehogynem. Nálad jobban senkiben sem bízom meg. És ez a baj. Mármint nem baj, csak... Annyira félek, hogy egyszer jön valaki aki nálam százszor jobb és én elveszítelek....
-Mint pár éve azt a lányt- fejezem be a mondatát. Meglepődve néz rám a közben nagyokat pislog.
-Honnan tudsz erről?
-Most nem az a lényeg. Meg kell értened, hogy én nem ő vagyok. Egyszer sem adtam arra okot, hogy féltékeny legyél. Vagy de?- erre csak megrázza a fejét s lesüti a szemeit- Igazából anyukád mesélte el, hogy mi történt. Én tényleg nagyon sajnálom, hogy csalódnod kellett az első nagy szerelmedben de az már a múlt. Megértem, hogy erről a helyzetről eszedbe jutott s feltépte a sebeket de ez nem kifogás erre. Legközelebb ha félreértesz valamit akkor meg is ütsz?
-Soha nem ütnélek meg. Alice- megfogja a kezem s mélyen a szemeimbe néz- nagyon szeretlek. Annyira nagyon sajnálom amit tettem. Látni a gyönyörű bőrödön azokat a lila foltokat amiket én okoztam egyszerűen megöl. Igen, nagyon fájt amikor megláttam Lilyt azzal a sráccal de fele annyira se fájt mint téged látni egy másik pasival. De ami ennél is jobban fáj az az, hogy bántottam életem szerelmét. Lehet, hogy ő volt az első barátnőm  és szerelmem de Te vagy az első igazi szerelmem. Nálad jobb barátnőt elképzelni se tudnék.  Jobb ember lettem melletted ezalatt a kis idő alatt is. Tudsz...tudsz nekem adni egy utolsó esélyt? Ígérem, hogy soha többet nem fordul elő ilyesmi.

-Én nem tudom mit mondjak...
-Kérlek, Alice. Az életemnél is jobban szeretlek.
-Tudom Ashton. Én is szeretlek téged, nagyon- simítom meg az arcát- Megígéred, hogy soha többet nem fordul ez elő?
-Igen, persze. Soha többet-bólintok s csak nézek a barna csodákba. Pár percig ülünk néma csendben- megcsókolhatlak?- töri meg végül ő a csendet. Csak bólintok egyet és várom, hogy végre ajkai az enyémeken legyen.

Egyik kezét az arcomra teszi míg másikat a derekamra s lassan megcsókol. Becsukom a szemeimet és biztos vagyok benne, hogy az ő szemei is csukva a vannak. Nyelve a számba furakodik, hogy az enyémhez simulhasson. Kezeimet a hajába vezetem. Ez a csók most lágy, szerelmes s lassú. Mikor elválnak ajkaink egymástól homlokát az enyémnek dönti. Szemeimet még mindig nem nyitom ki. Hüvelykujjával cirógatja az arcomat.

-Szeretlek- suttogja a számra majd hagy rajta egy puszit is.
-Szeretlek Ashton- befészkelem magam a biztonságot nyújtó kezei közé. Úgy ölel és simogat mintha egy porcelán váza lennék.

-Veled aludhatok ma?
-Az jó lenne- nézek fel rá. Rám mosolyog s homlokon puszil. Felvesz az ölébe majd a szobámba indulunk.
-Várj! A fánkokat is vigyük.
-Jól van, Kicsim- neveti el magát. Végre őszintén. Odalép az asztalhoz, hogy fel tudjam venni az édességet majd ténylegesen elindulunk a szobámba. 
Átöltözök pizsibe majd bevackoljuk magunkat az ágyba. Szorosan egymás mellett ülünk s közben fánkot majszolunk.

-Nézzünk egy kis Jóbarátokot?
-Ühüm- válaszolok fánkkal teli szájjal. Bekapcsolja a sorozatot és átkarol, hogy úgy nézzük tovább a következő részt ahonnan abbahagytuk.

-Mit szólnál hozzá ha holnap egész nap itthon lennénk kettesben?- szólal meg pár perc után.
-Jól hangzik de dolgoznom kell- biggyesztem le a számat.
-Luke beugrik helyetted. Ő ajánlotta fel.
-Tényleg?
-Igen. Azt mondta, hogy ha ma minden jól alakul akkor vegyünk ki mind a ketten egy nap szabit, hogy kettesben lehessünk. Ő meg beugrik helyetted, hogy segítsen Annenak.
-Ez esetben legyen. Maradjunk itthon- nyomok egy forró csókot azokra a méz édes ajkaira.

Lerakom az üres fánkos dobozt az éjjeliszekrényre majd a mellkasára hajtva a fejemet fekszem le. Ash lekapcsolja a mellette lévő lámpát, hogy csak a tv adjon fényt. Bal kezét a hajamba vezeti és simogatja a fejem míg a jobb kezével az enyémet fogja. Mosolyra húzódnak az ajkaim. Talán így is aludtunk el. Egymás kezét fogva s mosollyal az ajkamon...

|230219|