Want You Back [Ashton Irwin]/befejezett/

Szent a béke

Anne szemszöge:

Míg Alice kiment, hogy kinyissa az
ajtót én csak ülök a kád szélén s nézem azt az egy csíkot a teszten. Hagyom, hogy a könnyeim végigfolyjanak  az arcomon. Tisztában vagyok vele, hogy most egyáltalán nem megfelelő pillanat a gyerekvállaláshoz. Bár arra talán sosincs megfelelő idő. Azt is tudom, hogy ez most korai lenne. Hiszen nem olyan régóta vagyunk együtt és az egyetemi éveink közepénél járunk. Gondolkodásomat egy halk kopogás töri meg, majd Alice dugja be a fejét.

-Minden rendben?- kérdezi majd leül mellém.
-Negatív- fordítom felé a tesztet- tudom, hogy örülnöm kéne neki de nem megy. Talán egy kicsit már beleéltem magam abba, hogy nagy pocakom lesz. De igazából ez az egész képzelgésem szertefoszlott mikor Luke a fejemhez vágta azokat a szavakat.
-És szeretnél erről beszélni vele?
-Persze, hogy szeretnék Alice. Muszáj megértenem miért reagált így.
-Akkor inkább úgy kérdezem, hogy most készen állsz rá?
-Tessék?- kérdezem meglepetten.
-Luke, nos itt van. Az előbb Ő csöngetett. Azt mondta szeretne veled beszélni. Ha most nem szeretnél elküldöm.
-Ne... Mármint azt hiszem jobb előbb túlesni rajta- erre csak bólint majd kinyitja az ajtót, hogy szóljon Lukenak.

-Jézusom, Luke- szólal meg hangosabban Alice- Mióta állsz az ajtóban? Tudod, mit? Nem fontos. Anne, ha szükséged van rám csak szólj- megvárja míg reagálok majd kimegy s becsukja maga után az ajtót.

-Szia Anne- köszön Luke s leül mellém a kád szélére.
-Negatív- vágok egyből a közepébe.
-Sajnálom.
-Nem hiszem, hogy annyira sajnálod. Legalábbis azok után amiket mondtál nem tudom elképzelni, hogy egy kicsit is sajnálod.
-Megijedtem. Egész nap csak erre tudtam gondolni és el se tudod képzelni mennyire utálom magam, hogy ezeket mondtam. Figyelj Anne, szeretlek és hidd el, hogy annyira sajnálom a negatív tesztet. Nálad jobb anyukát el se tudnék képelni.
-Miért mondtad azokat nekem?
-Bepánikoltam. Alig pár hónapja vagyunk együtt és annyira korainak tartottam. Anne egy kisbaba nagyon nagy felelősség. Ha gyerekünk lesz akkor azt szeretném, hogy mi tudjunk gondoskodni róla és ne a szüleink segítsenek, hogy a saját, közös otthonunkba vihessük haza mikor megszületik. Én ezeket most nem tudnám megteremteni nektek. És nagyon jó tudom, hogy baromi nagy hibát követtem el azzal, hogy olyan csúnyán beszéltem veled.
-Ott akkor összetörtél bennem valamit. Én még sose voltam ennyire szerelmes és még sose szerettem senkit ennyire. Megértem, hogy megijedtél hiszen én is megrémültem. Tudom, hogy egy ilyen hír mindenkiből mást vált ki. Csak tudod, ha most az első nagyobb nehézségre így reagálsz, mi lesz később? Szakítasz velem?
-Mi? Nem, dehogy. Soha nem hagynálak el. Anne, szeretlek és szerelmes vagyok beléd, Ez most nagyon nyálasan fog hangozni de Te vagy életem szerelme. És nagyon szeretném ha később Te lennél a gyerekeim anyja- lassan a kezem felé nyúl s szorosan megfogja azt.

Belenézek a szemeibe amiben most könnyek csillognak. Az enyéimben szintúgy.

-Tisztában vagyok vele, hogy ez most nem lett volna jó időzítés csak egy kicsit beleéltem magam. De remélem, hogy majd nem csak gondolatban hanem valójában megélhetem ezt. Veled.
-Akkor ez azt jelenti, hogy megbocsátasz nekem?
-Igen. Csak... kérlek legközelebb beszélj hozzám. Vagy csak próbáld meg. Rendben?
-Igen, persze kicsim. Istenem, annyira szeretlek kisbaba.
-Szeretlek- lenézek összekulcsolt kezeinkre majd vissza Luke szemeibe.

Felém hajol s ajkaimra tapad. Csókja édes és lassú. Karjaimat a nyaka köré fonom s közelebb húzom magamhoz, már ha ez lehetséges.

-Nagyon klisé lenne egy békülős szex?- kérdezi miután elváltak egymástól ajkaink.
-Azt hiszem igen- nevetem el magam- ha nem baj én inkább most ennék valamit és bebújnék veled a puha takaróval az ágyba.
-Dehogy baj bubi. Menjünk, együnk valamit- felállunnk s kézen fogva a konyhába megyünk.

Mikor kinyitom az ajtót egyből meghallom a barátnőm édes nevetését.

-Minden oké?- tátogja nekem Alice. Csak bólintok egy halványat majd rámosolygok.
-Luke, Te nyugodtan ülj le Ashton mellé. Majd Alice segít nekem vacsit csinálni.
-Igen, úgyse ettünk még mi se. Gondoltuk megvárunk titeket- mondja Alice s egyből fel is pattan a székről. Nyom egy puszit a barátja arcára s bemegyünk a konyhába.

-Na, mi volt? Szent a béke?- kérdezi egyből Alice. Elkezdem csinálni a vacsit közben pedig elmesélek neki mindent.
-Aztán megkérdezte, hogy klisé lenne-e egy békülős szex.- fejezem be a mesélősdit.
-Istenem, Luke- nevet fel hangosan Alice- nem is Ő lenne.
-Bolond egy srác, az már biztos. Na jól van, vigyük ki a kaját- lerakjuk a fiúk elé a tojásrántottát s leülve melléjük hozzá is látunk az evéshez.

Vacsora után Aliccel elmosogatunk  majd mind a ketten a szobánkba megyünk. Mikor beérek Luke már egy szál alsógatyában fekszik az ágyon és a telefonját nyomkodja. Gyors zuhany után én is bebújok az ágyba Luke mellé. Lerakja az éjjeliszekrényre a telefonját, felém fordulva betakar minket és csak néz rám miközben mosolyog.

-Mi az?- kérdezem mosolyogva, fülig pirulva s mosolyogva.
-Szeretem az érzéseket amiket kiváltok belőled. Hogy még mindig képes vagyok zavarba hozni téged. Olyan gyönyörű vagy- felém nyúl s egy tincset a fülem mögé tűr majd végigsimít az arcomon. Nagyon szeretem Luke bókjait csak mindig elpirulok és zavarba jövök tőle. Most is itt fekszem égő arccal és fülig érő szájjal míg Luke csak nevet.

-Nem vicces- mondom durcásan.
-Sajnálom de egy kicsit az.
-Utállak.
-Haha, persze. Hiszem ha látom- kuncog tovább- Ideje aludni, nem gondolod?
-Igazad van, aludjunk. Jó éjszakát kincs.- fejemet a mellkasára hajtom s kezemmel átölelem a hasát. Egyik kezével megfogja a hasánál lévő lezemet míg a masikat a derekam köré fonja.

-Jó éjszakát bubi. Szeretek.
-Szeretlek- pillantok fel rá.
-Az előbb még nagyon is utáltál.
-Ohh fogd be és aludj- nevetek s visszahajtom a fejem.

Kapok egy puszit a fejem búbjára s már alszunk is. Hosszú napunk volt, ránk fér az alvás...

|230311|