Want You Back [Ashton Irwin]/befejezett/

Pozitív vagy negatív?

-Szia anya- köszönök bele a telefonba. Egyetem után egyből a parkba jöttem, hogy tudjak anyával beszélni telefonon egy nyugodt helyen.
-Szia kincsem. Hogy vagy?
-Megvagyok. Ti? David?
-Velünk is minden rendben. David is nemsokára jön.
-Lassan ott fog lakni.- kuncogok amihez anya nem igazán csatlakozik-Anya?
-Még nem költözött ide de lassan többet van itt mint otthon. Meg majdnem az összes ruhája is itt van.
-Ez tök jó hír. Örülök nektek anya. Viszont van valami amit el szerettem volna mondani.
-Hallgatlak.
-Tegnap este arra jöttünk haza, hogy Jacob az ajtónkba ácsorog- még levegőt venni se merek.
-Jézusom. És mit akart?
-Beszélgetni. Úgy csinált mintha egy hete látott volna utoljára. Elküldtem de nem igen akart elmenni úgyhogy végül Ash és Luke rakta ki a szűrét.
-Édes jó istenem. És most, hogy érzed magad ezek után?
-Most már jól. Ashtonnak köszönhetően. Végig mellettem volt.
-Bírom ezt a fiút. Mondd meg neki, hogy ha legközelebb jöttök csinálok neki megint olyan tortát. Ez a minimum.
-Jól van anyu- nevetek fel.
-Na ezt szeretem hallani, hogy az én kislányom boldogan nevet.
-Szeretlek anya.
-Én is téged szívem- miután elköszönünk egymástól haza felé veszem az irányt.

-Sziasztok- köszönök hangosan ahogy belépek az ajtón.
-Szia cicám- ölel át egyből Ashton- Hogy ment?
-Anyu egész jól fogadta. Nem akadt ki annyira. Bár szerintem este David vállán fog sírni. Anne?
-Lukenál van de azt üzeni, hogy hívd fel ha haza érsz.
-Rendben- sóhajtok- megyek, gyorsan lefürdök csak előbb felhívom.
-Addig én csinálok vacsit. Melegszendvics jó?- bólintok egyet majd egy csók után a szobámba megyek.

-Szia Alice. Na mi volt?
-Szia Anne. Hát kicsit kiborult de semmi extra nem volt. De biztos vagyok benne, hogy most sír miközben David vigasztalja.
-Ahj szegény Emma. Jacob bekaphatja- erre csak elnevetem magam majd egy sóhaj után megszólalok.
-Na jól van csajszi, legyetek rosszak. Jó éjszakát.
-Jó éjszakát Mrs. Irwin- gyorsan elmegyek lezuhanyozni, hogy ne várassam tovább Asht. 

-Pont jókor. Épp most lett kész a kaja. Itt együk meg vagy a hálóban?
-Inkább a hálóban- bent egyből bebújunk a takaró alá s a sorozatunkat elindítva kezdjük el elfogyasztani a vacsoránkat. Miután megettük mind a ketten kiviszem a tányérokat a konyhába.

-Gondolkoztam- mondom egyből ahogy beérek a szobába.
-És min?
-Szerintem ideje egy új szintre emelni a kapcsolatunkat.
-Oké, mire gondolsz?
-Fogadjunk örökbe egy tehenet.
-Tessék? Szívem ezt nem lehet.- neveti el magát Ash. Persze, én is tudom de azért jó lenne.
-Jó, tudom. Akkor egy cicát.
-A cica az megoldható.
-Akkor benne vagy?- csillannak fel a szemeim.
-Persze. Neked bármit.
-Akkor....
-Nem fogunk örökbe fogadni egy tehenet Alice. Ott van Emily. Nem elég?
-De ő messze van- nyafogok-Mindegy. Hozom a laptopom, hogy megnézhessük a cicákat.- fejemet Ash vállára hajtom s úgy nézegetjük a kis szőrpamacsokat.

Nem tudtom meddig nézhettük a cicákat de arra eszmélek fel, hogy a fülembe ordít az ébresztőm. Ezek szerint bealudtam. Ash még békésen alszik mellettem. Szerencsés mert csak délután vannak órái ezért még aludhat. Nyomok egy puszit az arcára majd gyorsan összeszedem magam s már indulok is a kávézóba.

Mikor odaérek Anne már a pult mögött van, kötény rajta és nem valami vidáman törölgeti a pultot.

-Szia csajos. Minden rendben?
-Szia-köszön durcásan- reggel összevesztünk Hemmingssel- huh komoly lehet a gond ha így hívja. Csak akkor hívja így ha nagyon mérges rá.

-Mi történt?- odasétálok hozzá s egy szoros ölelésbe vonom. Szegénykémnél ekkor törik el a mécses. Annyira sír, hogy az egész testét rázza a zokogás. Mikor percek múlva alábbhagy a sírás és már csak szipog nagy nehezen megszólal.

-Eddig még nem vesztünk össze ennyire. És annyira szíven ütött ez az egész.
-Szeretnél róla beszélni?
-Szóval, lehet, hogy terhes vagyok.
-Jézuska. Tessék??
-Még nem csináltam tesztet. De Luke nagyon kiakadt. Kiabált velem. Azt mondta, hogy, várj idézem: Kurvára nem hiszem el, hogy mindig nekem kell gondoskodni a védekezésről. Te is igazán bevehetnéd a kibaszott gyógyszert és akkor nem kellene állandóan óvszert használni. A fenének se hiányzik most egy baba"
-Baszki... És mi mondtál neki?
-Hogy akármit is fog mutatni a teszt megtartom. Vagy vele, vagy nélküle. Aztán rábasztam az ajtót és eljöttem.
-Édesem, miért nem hívtál fel?
-Tudtam, hogy úgyis itt vagy lassan.
-Akármi legyen is én mindig itt vagyok neked. Majd együtt felneveljük azt a kisbabát- végre egy kis mosoly jelenik meg az arcán- Most akarod megcsinálni a tesztet?
-Már nincs idő rá. Nyitnunk kell. Meg amúgy is otthon szeretném nyugodt környezetben.- bólintok egy majd miután én is felvettem a kötényem megfordítom a táblát az ajtón.

Épp viszem ki az egyik vendég rendelését amikor valaki nekem jön. Természetesen nem kis erővel ezért a tálca tartalma rajtam köt ki.

-Jézusom, ne haragudj. Esküszöm nem szándékos volt- szegény lány mindjárt elsírja magát.
-Semmi gond. Ez csak egy pohár víz meg egy almás pite, majd megszárad. Megesik az ilyen-mosolygok rá. Mégegyszer bocsánatot kér majd szomorkásan folytatja az útját vissza a helyére. Visszamegyek a pulthoz, hogy újra a tálcára tegyem a rendelést majd kiviszem a vendégnek.

-Parancsoljon, jó étvágyat kívánok- teszem le a nő elé aki megköszöni s neki is lát az evéshez. Mikor 13-at üt az óra Anneval összeszedjük a cuccunkat s elindulunk az egyetem felé.

-Minden rendben?
-Fogjuk rá- mosolyog halványan Anne. Lehet, hogy ma még meg kell ölnöm Lukeot.

Végre az utolsó és egyben a kedvenc órám következik. Matek. Jó mondjuk az azért túlzás, hogy a kedvencem de a professzort nagyon bírom.

-Sziasztok. Készen álltok? Indulhat az óra?
-Nem- érkezik a válasz szinte mindenkitől.
-Remek, akkor kezdjük is el. Ma a lineáris algebrát vesszük. Nem lesz nehéz, ne fossatok- oké, mégse bírom. Legalábbis ilyenkor nem. Amikor összebújunk és vesz nekem epres fánkot, akkor bírom.

-Köszönöm a mai órai aktivitást. Sziasztok- köszön el tőlünk Ash. Mikor mindneki elhagyta a termet odamegyek hozzá, hogy végre meg tudjam csókolni. Imádom azokat a puha s méz édes ajkait.

-Most siétnünk kell úgyhogy otthon tali- suttogom ajkaira.
-Minden rendben?
-Csak annyit mondok, hogy Luke egy pöcs volt.
-Már megint mit csinált?- sóhajt egyet.
-Majd otthon beszélünk. Most megyek. Szeretlek.
-Én is téged cica- kimegyek a teremből majd Anneval együtt haza felé vesszük az irányt.

-Azt írja, hogy 2 perc után mutatja az eredményt. Ha egy csík akkor negatív ha pedig kettő akkor pozitív- mondom miután elolvastam a terhességi teszt leírását- mennyi van még hátra?
-Fél perc- nézi meg telefonján az időzítőt. Mikor pedig jelez a telefon remegő kézzel fordítja meg a tesztet. Szemei újra megtelnek könnyekkel ahogy a tesztet nézi.
-Na? Pozitív vagy negatív?- s kérdésemmel egy időben a csengő is megszólal. Nem tudott volna az illető máskor jönni?...

|230308|