Melletted |Charles Leclerc fanciction|

Nyolcadik fejezet

Charles összeszedte a cuccait szerintem rekord sebességgel. Erre a lányok képtelenek lennének. Arthur és Carla már elindultak így csak írtam nekik, hogy megvan a hét alvó és, hogy mindjárt indulunk mi is.

Mivel így is késésben voltunk Charles nem tudott odamenni a rajongóihoz amit enyhén meg is szóltak.

Már vagy fél órája úton voltunk amikor észrevettem, hogy Charles folyton elkapja a fejét és az út helyett engem néz.

- Mi van? - kérdeztem apró mosollyal az ajkamon.

- Semmi - válaszolta, de nem nézett el rólam.

- Na! Akkor miért nem az útra nézel?

- Miért nézzek az útra ha láthatok annál sokkal szebbet és érdekesebbet? - mondta vagy lehet inkább kérdezte.

Nekem csak elállt a szavam és most én voltam az aki bámult rá. Soha senki nem mondott nekem ilyen vagy csak hasonló bókot.

- Mellesleg köszönöm, hogy reggel felkeltettél.

- Hát ha te nem vagy akkor nem tudok kijutni a pályára és nem akarok lemaradni életem első nagydíjról valaki miatt aki nem kel fel.

- Tudom, hogy nem csak ez volt az egyetlen ok. - szuper. Akkor érti a kis játékot.

- Talán. Ezt már a te fantáziádra bízom.

- Nem ez vagy nem csak ez volt az okod - jelentette ki magabiztosan.

Eltelt egy pár perc amikor megint megszólalt.

- Egyébként ki tudtál volna jutni a pályára nélkülem is.

- Mi van? Mégis hogy? - kérdeztem elég nagy meglepettséggel.

- Majd elmondom.

- Ne már Charles! Utálom a meglepetéseket.

- Sajnálom. Holnap megtudod.

Azt már most tudtam, hogy egy kicsit sem sajnálja. A mosolya a szája sarkán és a kis gödröcskéje elárulták.

Amikor kiértünk a pályára más érzés volt. Lehet azért, mert nem csak egy vadidegen vagyok Charles számára vagy lehet csak a reggeli kapkodás beszél belőlem. Nem tudtam mi ez az érzés, de más volt. Szerencsére a szorongásom a hétvége további részében nem jött elő, de ezt inkább gyorsan le is kopogom. Mivel Charlesnak egy perc múlva a garázsban kellett lennie ezért gyorsan megölelt és előre futott. Ekkor döbbentem rá, hogy vagy több száz ember végignézte. Csak egy ölelés volt, de ameddig mi se beszéltünk mi van vagy lesz köztünk nem akarok pletykákat vissza hallani magamról.

Hallottam, hogy a nevemet kiabálják ami már önmagában aggasztó, de csak odamosolyogtam és továbbmentem. Nem volt szükségem bármi negatív beszólása.

A garázsban Carla várt csak, mert Arthur már a fő versenyre készült.

- Kérdezz csak. - mondtam, mert tudtam hogy érdekli a barátnőmet mi történt tegnap. Fordított esetben én is ezt csinálnám.

- Mi volt tegnap. Mesélj.

- Ettünk és beszélgettünk egy nagyon jót. Nagyon aranyos volt.

- Ki volt aranyos? - na baszki. Erre nem számítottam.

- Csak a macskámról beszéltünk Charles. - vágtam rá az egyértelmű hazugságot.

- Aha... - valószínűleg ő is tudta, hogy ez nem igaz, de okos fiú módjára inkább nem erőltette.

- Amúgy neked nem csapat megbeszélésen kellene lenned? - kérdeztem, mert azt mondta a kocsiban, hogy oda megy.

- De csak el küldték pár papírért amin az adatok vannak. De már futok is vissza.