Melletted |Charles Leclerc fanciction|

Huszonhatodik fejezet

Az ígéretemet betartva pár napon belül jobban is lettem. Charles túlaggódta minden egyes köhintésemet, de amint minden rendben volt elmúlt a félelme. Annak ellenére, hogy milyen aranyosnak gondoltam, ahogy gondoskodott rólam én is aggódtam. Nem magam miatt hanem miatta. Értettem az okot, hogy miért aggódik sőt, hogy miből ered a félelme, de ez már nem egészen normális.

Egy hét telt el a betegségem első napja óta és ma van az első randim Monacóban. Elképesztően sokat gondolkoztam azon, hogy mit is kéne felvennem. Ebbe a túlgondolásom is hatalmas szerepet játszott.
"Olyannak kéne kinéznem akinek sok pénze van" "Ez a ruha jó, de nem lehet, hogy az emberek tudják, hogy csak tettetem, hogy tehetős vagyok?" "Biztos leró a ruhámról, hogy nem több száz euró volt".

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben és mivel döntésképtelen vagyok úgy döntöttem, hogy először megcsinálom az arcápolási rutinom és a sminkem.

Mikor visszatértem a szekrény elé még mindig tanácstalan voltam. Egy pár perc múlva viszont Charles karolt át hátulról.

- Hogy állsz? - kérdezte az állát a vállamra helyezve.

- Nem jól. Nem tudom mit vegyek fel. Minden ellen van kifogásom.

- Gyere így - mondta Charles végignézve rajtam.

- Vicces - mondtam egy gunyoros mosoly kíséretében és visszafordultam a szekrényhez.

Charles is mellém állt csípőre tett kezekkel mint én és most együtt bámultuk a ruháimat.

- Tudom már - mondta és kivett egy aranyos rövid felsőt és egy csípőnél szoros, lábszárnál széles, világos, de mégis elegáns nadrágot - Ezt vedd fel! - nyújtotta a kezembe széles mosollyal

- Hát jó. Ha te mondod.

Ő persze már rég fel volt öltözve. Farmert párosította a len ingjével amit felül kigombolva hagyott.
Haját kócosan hagyta ugyanis tudta, hogy imádom és úgyis összekócolnám a nap végére ezért nincs is értelme beállítania.

A haján kívül amit imádtam az az old money stílusa volt. Nem olyan rég jöttem rá, hogy nekem ez egy hatalmas green flag a fiúknál. Charles ezt nem tudta, de majd hamarosan rájön. Amúgy se egy olyan nagy titok, hogy ezt feltétlenül el kelljen mondanom neki.

Egy fél óra múlva kész lettem én is és elindultunk a randira ami nekem teljesen meglepetés volt. Amikor beléptünk a liftbe eszembe jutott, hogy mit hagytunk otthon.

- Charles! A kocsikulcsod!? - mondtam mivel ő mindenhova kocsival megy.

Erre a barátom csak elnevette magát én meg kérdő pillantást vetettem rá.

- Ma itthon hagyjuk az autót. Tudom, hogy sétálni akarsz mindig úgyhogy ezt most élvezd ki.

Kiértünk a házból, Charles megfogta a kezem és elindultunk valamerre. Mivel nem ismerem a környéket fogalmam sem volt merre visz így csak követtem. Egyszer csak egy domb felé vettük az irányt.

- Itt fel akarunk menni? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Igen! - mondta magabiztosan majd megfogta a kezem és elindult felfelé.

Összesen tíz percbe telt mire felértünk a domb tetejére. A kilátástól elállt a szavam. Egész Monacóra rá lehetett látni és még messzebb is.

- Megérte feljönni - mondtam lihegve.

Charles csak bólintott. De furcsa volt.

- Minden rendben szívem? - tettem a vállára a kezem.

- Igen. Bocs csak elgondolkoztam - pillantott rám - ez a hely apámra emlékeztet. Gyakran jövök ide és senkit sem hoztam el erre a helyre. Egészen eddig - jelentette ki majd megcsókolt.

Soha nem éreztem még magam ennyire különlegesnek és nagyon nagy megtiszteltetésnek éltem meg, hogy úgy gondolta, hogy megér engem elhozni ide.

- Csodálatos hely - mondtam miközben rádöltem a vállára.

Pár percig így maradtunk majd Charles megfogta a derekam és a fejemet ledöntötte az ölébe.

Nem beszéltünk az elején sokat majd elkezdtünk mély témákról társalogni. Kiderült mennyire hasonlóan látjuk a világot és a jövőről alkotott képünk is ugyan az.

Szerintem egy órát voltunk a dombon ami hamar vált az én kedvenc helyemmé is.  

A randink végén lementünk a partra, de a sok kíváncsi szem elrontotta a romantikus sétálgatás élményét így inkább haza indultunk.

Este fele főztünk egy nagyon gyors vacsorát és elintéztem egy két egyetemi beadandómat, de az megzavart, hogy valaki kopogott az ajtón.

Köszönöm szépen a +4000 olvasót nagyon hálás vagyok🤍