Melletted |Charles Leclerc fanciction|

Huszonkettedik fejezet

Az út Monacóba jól telt. A kedvem az egyre jobb lett a napok múlásával és most, hogy már csak másfél óra mire odaérünk még boldogabb voltam.

A bulit gondosan megterveztük vagyis főként Arthur és Charles barátai, de ahol tudtam én is segítettem. Thomas és Joris elvitte ő egy "egész" napos baráti programmra amire iszonyatosan nehéz volt rávenni, mert nem volt kedve hozzá. Még nekem is panaszkodott róla.

Amikor átszeltük Monaco határát (amit nem nagyon neveznék határnak) olyan volt mintha egy teljesen más világba csöppentem volna. Mindenen látszott a luxus. A házakon, utakon, embereken. A jachtokról és a kikötőről nem is beszélve. Csodálatos volt minden. Alig találtam a szavakat csak bámultam ki az ablakon.

Szerintem a legtöbb embernek a bakancslistáján van Monaco. Nekem is amióta a nagypapám elmesélte, hogy elhozta ide a nagyim és mindenki csodálva nézett rájuk. Ez az autó miatt volt, mert az ottani emberek nem tudtak a Trabant létezéséről és teljesen elvarázsolta őket.

Arthurnak megvolt Charles házának a pótkulcsa és amint benyitottunk leesett az állam. A ház belül gyönyörű szép volt. Teljesen letisztult, de mégis annyira vagány és modern. A lakásban a fehér és feketén kívül a barna és fa szín dominált amik tökéletes összhangban voltak.

Nem volt már túl sok időnk ugyanis este hétre jöttek vissza a fiúk és addigra vártuk a vendégeket. Nem tudtam pontosan, hogy kik jönnek így ez nekem is meglepetés lesz részben.

Nekiálltunk megcsinálni a díszítést illetve az ételeket-italokat is kipakoltuk. A torta érkezése kicsit megcsúszott így kicsit stresszeltünk emiatt, de végül ez is megoldódott és pont időben ért ide.

Este hét lett a ház pedig megtelt rengeteg vendéggel. Szinte mindenki franciául vagy olaszul beszélt bár erre előre számítottam.

Charles is végre megérkezett és amint beért az ajtón és felkapcsolta a villanyt mi előugrottunk. Nyílván nagyon meglepődött, de láttam, hogy mennyire boldoggá teszi, hogy itt vannak azok akik szeretik. Lepacsizott mindenkivel illetve megölelgette a lányokat. Én hátrébb voltam ezért nem láthatott, de ennél is nagyobb meglepetés lesz, hogy itt vagyok.

Amint elindult hátra a nappali fele egyből észrevett és mindenki mellett szinte elfutott, hogy odajöjjön hozzám. Ahogy odaért egyből a karjaiba zárt és felemelt a levegőbe majd megcsókolt a többi ember kérdő tekintetét teljesen figyelmetlenül hagyva.

- Jézusom Bia! Te hogy kerülsz ide? - tett le a földre, de még mindig nem engedett el széles mosolyáról nem is beszélve.

A többieknek leesett, hogy nem nagyon illik ha ennyire bámulnak úgyhogy ők nekiálltak enni illetve elkezdték kitölteni a piákat.

- A családi nyaralás várhat.

- Emiatt haragítod magadra a családod?

- Dehogy te butus. Ez volt az eredeti tervem, de nem mondhatom, hogy ide jövök. Az hogy lenne meglepetés?

- Sehogy. Jajj, de szeretlek - szorított magához megint.

- Én is szeretlek Charles - bújtam hozzá nevetve. A világ legmegnyugtatóbb érzése volt megint ilyen közel tudni magam hozzá.

- Annyira hiányoztál.

- El nem tudom mennyire..

- Na szerelmes pár gyertek bulizni ti is - jött oda hozzánk Riccardo.

Charles rátette a kezét a derekamra és így indultunk el a pulthoz ahol a legközelebbi barátai voltak.
Kezembe nyomott egy poharat majd közelebb mentünk a barátaihoz.

- Srácok - szólította meg őket a barátom mire mindenki megfordult és egyből végigmértek engem. Nem hiszem, hogy sokat tudtak volna rólam és mivel már Charles is levette a kezét a derekamról így nem eshetett le nekik.

- Ki ez a csinos barátod? - kérdezte Hugo.

- Nem barátom. Ő a barátnőm! - tette vissza a kezét az hátamra. A fiúk álla egyből leesett és gyanúsan egymásra néztek aminek nem szenteltem túl nagy figyelmet. A kezdeti megdöbbenés után mindannyian gratuláltak én pedig bemutatkoztam nekik.

Menet közben megérkezet Marta is akivel egyből megtaláltam a közös hangot és a következő kb. egy órát vele töltöttem.

- Szóval te meg Charles? - kérdezte.

- Igen. Egy hónapja vagyunk hivatalosan együtt - nem volt még meg az egy teljes hónap, de majdnem.

- Össze is illetek. Remélem jól bánik veled.

- Egy igazi lovag - nyugtattam meg.

Elnéztem a tömegbe és a szemem sarkában kiszúrtam Charlest amint egy lánnyal beszélget. Ez nem is zavart volna, de amint megláttam a lányt elkezdett érdekelni. Ha jól láttam Charlotte volt az, de erről inkább megkérdeztem Martat, nehogy tévedjek, de ő is csak megerősített sajnos. Egyikünk se értette mit keres itt, de én nem az a típus vagyok aki annyiban hagyja szóval elköszöntem Martatól és odamentem hozzájuk.

Amint közelebb értem hallottam, hogy a hangulat egyáltalán nem feszült, sőt... Azt nem értettem mit beszéltek, mert nem tudok franciául úgyhogy csak odaléptem Charles mellé.

- Mon amour - szólítottam meg félig gunyorosan, de erre csak kérdőn nézett rám - Bianka - mutotkoztam be Charlottenak.

A lány nem értette mi történik és a hangsúlyomon remélhetőleg hallotta, hogy nekem sem tetszik ez az egész. A lány ránk nézett vagy inkább végig nézett majd mikor úgy tűnt elmegy visszafordult és megölelte Charlest és végig a szemembe nézett. Fúj, de felbaszott. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Majdnem felrobbantam, de nyugodt maradtam. Belül.

Miután elment az a ribanc én gúnyosan rámosolyogtam majd otthagytam Charlest és kimentem az erkélyre. Ő persze végig utánam jött és szólongatott, de nem figyeltem rá.
Amikor megálltam, megfordultam ő velem szemben állt karba tett kezekkel és kérdő pillantással.

- Ez meg mégis mi volt? - kérdezte.

- Nem gondolod, hogy ezt nekem kéne kérdeznem? - vágtam vissza.

- Nem értem mi bajod van.

- Nem érted? - vontam fel a szemöldököm.

- Nem.

- Hogy? Kerül? Ő? Ide??? - kérdeztem tagolva, lassan, hogy ő is megértse.