Mint korábban is említettem a kávézó egy eldugott helyen volt így nagyon kevés ember volt és könnyen is kaptunk asztalt. Az más kérdés, hogy a felszolgáló lány egyből letámadott minket. Vagyis csak Charlest. Engem meg kis híján arrébb lökött azért, hogy ő tudjon egy képet csinálni az én... az én nem is tudom kimmel egyelőre. Ez a beszélgetés még előttünk állt.
Miután a csaj leszállt Charlesról le is tudtunk végre ülni. Én csak egy kávét ittam a velem szemben ülő fiú egy kávét és egy bagelt rendelt ugyanis ő egész nap nem evett semmit.
Körülbelül 5 perc alatt kihozta nekünk a lány (mint kiderült Szofi) a rendelésünk. Minél hamarabb meg akartam tudni, hogy hova tart a kapcsolatunk, mert ez a lány előhozta a féltékenységemet pedig nem vagyok ilyen típusú. De az biztos, hogy fura emberek hozzák ki ezt belőlem. Úgy értem olyanok akik nem jelentenek "fenyegetést".
- Jó utad volt?
- Ehh. Nem a repülés a kedvencem. Sőt...
- Csak nem félsz? - kuncogtam.
- Ami azt illeti igen.
- Ne szivass! Egy versenyautót vezetsz ami több száz kilométer per órával száguld és egy apró hiba is az életedbe kerülhet, de te félsz a repüléstől!?
- Igen. Az autóban ülve nem tudatosul bennem, hogy minek teszem ki a saját életem. Ha például Arthurt látom versenyezni akkor úgy száguld a szívem, hogy attól félek kiesik a helyéről.
- De ebben semmi logika.
- Tudom. Ez azért van, mert tisztában vagyok az egyes kanyarok veszélyeivel, hogy mik történhetnek.
- Ezt inkább ne folytasd, mert még jobban foglak félteni mint eddig - erre felkapta a fejét.
- Te féltesz engem? - kérdezte meglepve.
- Hát persze te butus - tényleg azt hitte, hogy nulla izgulással és féltéssel nézem a versenyeit?
- Amúgy meg tudod jól, hogy szeretem ezt az országot így öröm ide jönni. Most meg már még egy plusz okom is van idejönni.
- Ennek örülök, de ha itt élnél nem rajonganál annyira ezért a helyért. Az emberek viselkedése meg a másik dolog.
- Miii? Mindig olyan kedvesek velem.
- Persze, hogy azok. Téged mindenki szeret.
- Ez nem igaz. Nem hiszem, hogy csak ezért lennének ilyenek.
- Hidd el nekem.
- Elhiszem ha be is bizonyítod valahogy.
- Hát jó. Akkor itt egy példa ami 20 perce történt. Bejöttünk, a lány meglátott téged és veled kezesbárány volt. Mosolygott, kedves volt veled. Viszont velem olyan volt mintha ott se lennék. Legalább is ezt próbálta elérni.
- Bia, ezt nem csak beképzeled?
- Nem! Szerinted beképzeltem, hogy félrelökött?
- Mit csinált? - egyből a pincérlányra nézett.
- Jól hallottad. Nem láthattad, mert éppen aláírtál.
- Lehet igazad van.
- Mindig igazam van - kacsintottam.
Anyukám erre mindig azt mondja, hogy annak van igaza akinek a szája jár. De ha ez ezzel jár hát akkor ez van.
A kis kávézásunkat be is fejeztük és Charles elment fizetni. Próbáltam meggyőzni, hogy nem kell, de hajthatatlan volt én pedig nem akartam jelenetet.
Ameddig Charles odament a kasszához én felnéztem a social mediara, de bár ne tettem volna. Nem csak az instán, de a google-n is mindenhol magamat láttam vissza. Először csak a pincér lánnyal készült képeket láttam aztán azt is ahogy mi kézen fogva sétálunk.
Mindenhol az írták, hogy "Vajon ez ki lehet?" "Az új barátnője?" "Csak a pénze érdekelheti" és még hasonló cukiságok.
Én csak lesokkolva álltam így észre se vettem amikor Charles odaért elém.
- Mi történt? - amellett, hogy összerezzentem csak annyit tudtam tenni válasz helyett, hogy megfordítottam a telefonom, hogy ő is lássa.
- Bia! Én nem tudok magyarul.
- Bocs basszus.
Gyorsan visszafordítottam angolra így már ő is értelmezni tudta.
- Na jó! Figyelj ez nem nagy meglepetés. Utálom ezt mondani, de én híres vagyok és nem létezik annyira eldugott hely hogy a paparazzik ne találjanak meg. A fanok meg mindent IS kiderítenek. Tudom, hogy nem ez a legjobb érzés a világon és sajnálom, hogy ilyeneket mondanak amikor ezek egyáltalán nem igazak, de majd mi megoldjuk közösen. Ígérem.
- Köszönöm. Velem még sose volt ilyen és kicsit rosszul érintett.
- Tudom. Ehhez hozzá kell szokni. Már ha hozzá lehet.
Végül kimentünk a kávézóból és Charles használta azt az egy szót amit tud magyarul.
- Sziasztok - mondta elég nagy akcentussal, de én így is büszke voltam rá.
Monzában köszönt nekem így amikor az első randira mentünk. Nyilvánvalóan meglepődtem, de nagyon örültem neki. Jólesett a lelkemnek. Mint kiderült egy magyar fan tanította neki a 2021-es Magyar nagydíjon és azóta tudja. Ő is büszke volt magára és arra is, hogy végre használhatta így nem lomboztam le azzal, hogy nekem csak Sziát mondjon, mert a Sziasztok az többes szám.
- Amúgy nekem csak Sziával kell köszönnöd, mert a Sziasztokot azt több embernek szokás mondani.
- Ezt eddig miért nem mondtad? - állt meg egy pillanatra és mivel egymás kezét fogtuk így engem is megállított.
- Mert olyan aranyos voltál és látszott rajtad, hogy büszke vagy erre az egy szavas magyartudásodra.
- Ohh. Hát akkor Szia!
- Így a tökéletes - mosolyogtam.
Pár percig csöndben sétáltunk és már kezdtem kétségbeesetten keresni valami témát amikor Charles végre megszólalt.
- Amúgy akartam valamit mondani. Egészen pontosan kérdezni - úgy tűnt, hogy izgul vagy fél és emiatt elkezdtem izgulni, hogy mi a baj.
- Szóval mint nagyon jól tudod nagyon kedvellek...
- Igeen? - istenem, de utáltam, hogy nem mondja el egyből hogy mizu.
- Na szóval nagyon kedvellek és nem szeretnék még egy olyan esetet mint ma volt így szeretném mindenki számára egyértelművé tenni, hogy én a tiéd vagyok és te az enyém. Nem akarom húzni a szót szóval csak azt akartam kérdezni, hogy lennél-e a barátnőm?
BINABASA MO ANG
Melletted |Charles Leclerc fanciction|
FanfictionEgy hosszabb kapcsolatból kijövő egyetemi hallgató és egy világklasszis szingli pilóta, vajon mennyire illene össze? A történet egy fiatal egyetemi hallgatóról, aki nem mellesleg hatalmas forma-1 rajongó és a Ferrari ígéretes pilótájáról, Charles L...
