Melletted |Charles Leclerc fanciction|

Tizenhatodik fejezet

- Huh öhm oké!? - kicsit meglepődtem amit mondott, de nem értettem hogy ez miért baj - Mikor szakítottatok?

- Másfél éve. És azóta kb. havonta valamelyikünk felkeresi a másikat és hát nincs mit szépíteni lefekszünk.

- És miért hívogat akkor? Meg miért voltál ideges emiatt. Ha lefeküdtetek akkor nem lehet olyan szar a kapcsolatotok.

- A mi kapcsolatunk nagyon toxikus volt a szakítás előtt két hónappal és ez azóta is így van. A testiség az idézőjelben csak egy dolog. Nyílván voltak érzelmek, de teljesen mások. Azért hívott, hogy találkozzunk és azért voltam ideges, mert ha felhív akkor mindig elront mindent. Ehhez nagyon ért.

- De ha havonta akkor... Na ácsi. Mikor volt az utolsó ilyen alkalom? - matek az erősségem így nem nehéz kiszámolni, hogy mikor volt az utolsó, de bíztam benne, hogy tévedek.

- A monzai hétvége után - vallotta be lelógatott fejjel.

- TESSÉK??? De hát miért? Én... én ezt nem értem. Azt hittem, hogy jól érezted magad és, hogy komolyan is gondoltad az egészet a rövid ismeretség ellenére.

- Igen. És úgy is volt.

- AKKOR MEG MI A JÓ ISTENÉRT FEKÜDTÉL LE VELE AZ ISTENIT CHARLES??

- Én nekem... én csak...

- Nem! Nem érdekel. Menj most innen. Ne haragudj, de nekem ez most sok - mutattam az ajtó felé, hogy vegye arra az irányt.

Vette is a jelet bár próbálta megmagyarázni a dolgot, de én nem hagytam neki. Nem volt más választása mint követni az utasításom és elmenni a szobámból.

Miután kiment én összetörtem, de teljesen. A kezembe temettem az arcom és csak sírtam.

Nem tudom mennyi idő telhetett el amikor Carla nevetve jött be a szobába.

- Hallod Bia! - szólt oda nekem, de amikor felé fordítottam a fejem egyből leapadt a mosolya.

- Úristen mi a baj? Bia mi történt? - futott oda hozzám.

- Charles - csak ennyit böktem ki. Ennyit tudtam.

- Héhé! Mit csinált? - leült mellém és elkezdte simogatni a hátam nyugtatás képpen.

- Van egy exe Charlotte akivel havonta lefeküdtek és amikor mi elkezdtünk randizni akkor is megtörtént.

- Hogy tessék? De... én azt hittem már vagy több, mint egy éve nem találkoztak.

- Ezek szerint ez nem így volt. Carla én azt hittem komolyan gondolta. Még ő akadt ki amikor Noellel látott és köztünk semmi nem történt. Ma kérdezte meg, hogy legyek a barátnője. Hogy hallgathatta el?

- Na jó először is gratulálok és örülök, hogy együtt vagytok, mert megérdemlitek és nagyon össze is illetek. Másrészről meg higgy nekem azért nem mondta el az igazságot, mert túlságosan szeret.

- De pont ez az ok, hogy miért kellett volna elmondania korábban nem?

- Bia, nézd mi történt. Elmondta és te egyből elküldted. Ezt akarta elkerülni, hogy neked fájdalmat okozzon, hogy csalódj benne. És legfőképpen azt, hogy elveszítsen. Túlságosan fontos vagy neki és túlságosan szeret ahhoz, hogy nélküled éljen - erre már felkaptam a fejem.

- Szeret?

- Igen!

- Ezt ő mondta? - kérdeztem.

- Igen. Arthurnak mondta én meg csak hallottam.

- Miért nem nekem mondta?

- Mert félt, hogy túl korán mondja. Bocsáss meg neki. Vagy legalább hallgasd meg. Ő is meghallgatott és bár nem ugyan az a két eset, de mégis hasonló.