Melletted |Charles Leclerc fanciction|

Ötödik fejezet

Mire odaértünk még több ember lett. Mindenki az autó előtt és mellett volt nekem meg egyszerre jött elő a klausztrofóbiám és a szorongásom.

Charles felém pillantott és szerintem láthatta rajtam hogy valami nem okés.

- Jól vagy? - kérdezte, de hallatszott a hangján, hogy tényleg aggódik. Nem szeretem látni senki szemében az aggódást és ráadásul Charles még az okot se tudja, hogy mi bajom. Sőt az egyetemi barátaim közül talán senki se tudja.

- Huhh öhm igen... asszem

- Biztos? Látom rajtad, hogy valami nincs rendben. Hozzám beszélhetsz.

Na jó akkor szerintem itt az ideje elmondanom. Végülis csak így segíthet rajtam. Remélem megérti, mert volt már olyan, hogy valaki kinevetett és azt mondta, hogy ne drámázzak úgyhogy ezért nem beszélek szívesen a szorongásomról meg a többi mentális bajomról.

- Röviden annyi, hogy a sok ember miatt előjött a klausztrofóbiám és az új helyzet miatt meg a szorongásom. De mindjárt elmúlik... - próbáltam őt is és magamat is nyugtatni a mondandóm utolsó felével. - ...legalább is remélem.

- Ne aggódj én majd figyelek rád. A víz segítene? - az egész család ilyen kedves vagy mi? Nem vagyok ehhez hozzászokva.

- Lehet.

- Ez az én kulacsom, de ha zavar akkor várj egy kicsit és szerzek egy másikat.

- Ha téged sem zavar akkor elfogadom.

- Dehogy zavar. A lényeg hogy jól legyél.

Ittam egy pár korty vizet és egy picit jobban lettem.

- Nagyon szépen köszönöm. Nem lehetek elég hálás. Viszont Arthurnak ne mond el kérlek és Carlanak se.

- Ha nem szeretnéd nem mondom el, de miért ne?

- Tudod nem szeretek a szorongásomról vagy bármilyen mentális betegség szerűségemről beszélni. Félek, hogy nem értik meg és nem szeretném hogy aggódjanak. Alapból az érzéseimről se beszélek nagyon.

- Teljesen megértelek. Nyílván nem mondom el.

- Köszönöm. Tényleg.

- Készen állsz hogy kimenjünk?

- Igen. - nagyon jól esett a támogatása. Ritkán kezelik ilyen jól az emberek a szorongásom.

Kiszálltunk és próbáltam elterelni a figyelmem a tömegről meg, hogy miket mondanak vagy kérdeznek velem kapcsolatban. Volt aki azt kérdezte hogy "ő ki?" "Charles! Charles! Ő a barátnőd?"

Mi a fasz? Az embereket miért érdekli ez ennyire? Másrészről meg senkinek semmi köze ehhez. Ez már a magánélete és ha valamit az ember nem akar megosztani akkor annak oka van.

És én ráadásul csak egy random lány vagyok és maximum két órája ismerem Charlest.

Amikor Charles visszaért meg is kérdeztem tőle ezt.

- Hogy tudod ilyen jól kezelni az emberek kíváncsiságát?

- Egy idő után hozzászoktam. Kifejezetten nem szeretem ezeket a kérdéseket, de nem tudok velük mit kezdeni. Meg egy ideje már nincs barátnőm szóval ha egy lány van a közelemben aki nem egy fan akkor egyből elindul a pletyka lavina, hogy nekem barátnőm van...

- Sajnálom.

- Neked nem kell. Ez a sport ezzel jár. Hogy vagy?

- Sokkal jobban. Köszönöm a sok segítséget.