Melletted |Charles Leclerc fanciction|

Huszonharmadik fejezet

- Tudod mit? Nem is érdekel.

- Érdekel. Ha nem így lenne akkor nem viselkednél így. Azon kívül még mindig nem értem mi a bajod.

- A bajom az, hogy elegem van ebből. Megbeszéltük, hogy nincs Charlotte. Sehol se. Tudod nagyon jól, hogy nem vagyok féltékeny, de ez a csaj az idegeimre mászik. Lehet, hogy te nem akarsz tőle semmit sőt ajánlom, hogy ne akarj, de ő nem így gondolkozik. Lány vagyok tudom, hogy mit gondol már csak szimplán abból ahogy rád néz és igen féltékeny vagyok. Ő az egyetlen akire az vagyok, mert hosszú múltatok van és félek. Félek, hogy elveszítelek és túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy ezt elfogadjam. A félelmem átveszi az irányítást felettem és féltékeny leszek és ez furcsa érzés. Soha nem éreztem még ilyet.

- Hozzám költözöl? - kérdezte mosolyogva.

- Tessék? Ennyit mondasz erre az egész monológra? - kérdeztem vissza értetlenkedve és még mindig dühösen.

- Szeretlek. Téged és nem Charlottet ő csak odajött hozzám és nem hajthattam el nemes egyszerűséggel. Ráadásul tudja, hogy a barátnőm vagy. Lehet nem érdekli, de tudja. Nem is izgat mit gondol, mert engem te érdekelsz szóval igen csak ennyit mondok - lépett hozzám közelebb - oo igen még annyi, hogy kibaszottul imádnivaló vagy amikor feldühödsz.

- Hagyjál már - kulcsoltam össze a karom magam előtt ő meg így, ahogy voltam nevetve átölelt.

- Szóval igen?

- Igen hát - válaszoltam a tipikus duzzogós-aranyos fejemmel.

- Visszamegyünk?

- Persze. És ne haragudj, hogy elrontottam a szülinapod.

- Egyáltalán nem rontottad el. Sőt a legszebb ajándékot adtad - mondta majd adott egy puszit a homlokomra.

A buli nagyon jó volt és ahogy én vettem észre mindenki más is jól érezte magát ami jól esett bár ez nem feltétlenül az én érdemem volt.

Megismerkedtem Charles barátaival és minden egyébb ismerőseivel is. Mindenki iszonyat aranyos volt bár a különböző nyelvek miatt volt egy két félreértés, de végül mindenkit megértettem és fordítva is így volt.

A barátai már nem mértek többet végig aminek különösen örültem, de nem fogok hazudni jólesett, hogy jó csajnak találtak. Ahogy az anyám mondaná, dagadt a májam.

Marta volt az egyedüli lány az ő baráti körükben és vele voltam szinte egész este. Pletyiztünk, beszélgettünk illetve megbeszéltük, hogy valamelyik nap körbevezet Monacóban. Hihetetlen és egyszerre felfoghatatlan, hogy itt fogok élni.

Az egyetemet még el kellett intéznem, hogy levelezőn lehessek. Amikor jelentkeztem elolvastam ezt a részét a szabályzatnak bár akkor nem volt ennek jelentősége csak kíváncsi voltam, de utólag örülök, hogy okos voltam. Különleges esetekben mint például költözésnél át lehet menni levelező szakra. Vizsgaidőszakra haza kell mennem, de alapból is hazajárnék adott időközönként.

Az utolsó vendég hajnal háromkor ment el. Már csak Carla, Arthur illetve mi maradtunk Charlesszal.

- Szerintem mi inkább anyánál alszunk ma - mondta Arthur.

- Maradhattok. Van itt hely bőven - marasztaltam őket. Nem értettem igazán, miért akarnak ennyire elmenni.

- Majd holnap reggel találkozunk - ölelt meg Carla.

Végül elköszöntünk egymástól úgy fél négy fele illetve én behoztam a kocsiból a bőröndöm.

- Azt vidd fel az emeletre nyugodtan. Balra a második ajtó - én csak biccentettem jelezve, hogy megértettem.