A mély titkai

45. Rayan

A hír, hogy a koronázás le lett mondva, még a városban is villámsebességgel terjedt el, úgyhogy biztos voltam benne, nem kell sok idő, hogy egész Lapisteram tudjon róla. Nem is ez aggasztott igazán, inkább hogy a Mágusok Tanácsa felszólal majd apám döntése ellen. Mindenesetre, beszélni szerettem volna vele. Négyszemközt.

Apa a dolgozószobájában üldögélt, a legújabb leveleket olvasgatta. Amikor beléptem, felnézett, és elmosolyodott.

– Találtam valamit, ami még jól jöhet – mondta, és egy kis papírtekercset emelt fel. – Ez a térkép azt a területet mutatja, amin át kell majd vágnotok, és elég kicsi ahhoz, hogy magatokkal tudjátok vinni.

– Szóval, tényleg komolyan gondolod, hogy mennünk kellene?

– Nem gondoltam volna, hogy nemet mondasz egy kalandra.

– Nem gondoltam volna, hogy szabad mást mondanom egy hasonló helyzetre.

– Tényleg azon a véleményen vagyok, hogy legalább meg kellene néznetek, mi zajlik arrafelé – sóhajtott apa. – Ami veletek történt, nem lehet véletlen.

– És szerinted jó ötlet ötünknek egyedül nekivágni a világnak? Minden egyéb védelem nálkül? Ki tudja, mit találunk, ha egyáltalán találunk valamit?

– Nem állok az álmok fölött, és hiszem, hogy vannak olyanok, melyek nem véletlenszerűek. Sorsszerű, hogy mindannyian ugyanazt láttátok. Ami pedig a biztonságotokat illeti, ott lesz Marea.

– Ő csak egy ember.

– Ettől függetlenül akkor sem lennétek nagyobb biztonságban, ha egy egész hadsereggel masíroznátok északnak. Egyébként is, Canolf és Campis határain belül maradtok, itt lesz a legkisebb esélye annak, hogy útközben rátok támadjon valaki.

– Nem is ismerjük egymást – érveltem tovább.

– Az ilyen helyzetekből fűződnek a legjobb barátságok. Mareával például hogyan ismerkedtél meg? – Nevetnem kellett, amikor visszaemlékeztem. – Útközben lesz időtök ismerkedni. Drága fiam, ez pontosan olyan alkalom, amikor tapasztalatokat szerezhetsz, és láthatod a világot, anélkül, hogy egy csapat testőr sürögne körülötted, vagy gondolnod kellene az etikettre. Vagy ha szeretnél, gondolj rá úgy, mint egy diplomáciai küldetésre! Azért mentek az erődhöz, hogy megnézzétek, találtok-e bármit, vagy bárkit, aki magyarázatot tud adni a közelmúlt furcsaságaira. Nem gondolom, hogy a Silvai események és ezek a furcsa kövek ne állnának kapcsolatban, ahhoz nagyon ostobának kellene lennem. De a Mágusok Tanácsa nem tesz semmit, mert nem történt semmi egetrengető haláleset. Ők is szeretnek tagadásban élni. Én viszont szeretném tudni, mi történik, és egy olyan világban, ahol egyes emberek képesek egyetlen csettintéssel tüzet csiholni, nem gondolom, hogy egy olyannyira hasonló álmot, mint amelyet ti is láttatok az éjszaka, figyelmen kívül kellene hagyni. Tudom, hogy kötelességtudóan szeretnél korosodó apád mellett maradni, de mindketten tudjuk, hogy te is kíváncsi vagy, mit találhattok. Használd ki a lehetőséget!

– Pár évvel ezelőtt nem mentél volna bele ilyesmibe, főleg nem ilyen könnyen – ráztam hitetlenkedve a fejem.

– Én ebben nem lennék ilyen biztos. Mint tapasztaltad, én is tudok meglepetéseket okozni.