Lazari Himakoto "hős vagyok vagy gonosztevő?" (Hawks x my Oc)

[10.]Régi barátok új élmények

A laborban voltam...láncok voltak a karjaimon hogy vissza tartsanak. A cellában voltam. Egy fehér szoba egy nagy üveg ablakkal hogy mindig lássák mit csinálok. Az ajtó zárva volt mint mindig de kívülről egy ismerős hangot hallottam.
- Ha ez működik...és mellék tudjuk állítani a lányt akkor már senki és semmi nem állíthat meg minket. Nem lessz az a hős aki legyőzhet nem lessz olyan ember aki hatalmasabb lessz mint mi.- ..tudtam ki áll az ajtó előtt. Én csak az orvosnak neveztem. Ő kísérletezett rajtam éjjel nappal. Ő volt az oka hogy olyan lettem amilyen. Ő rendelte el hogy a testvéreimet és a szüleimet megöljék...tudtam kivel beszél...One for all. Az egész  mögött ő állt. Én számára egy fegyvernél nem voltam több. Csak egy tárgy voltam amit a saját céljára használhat.

Szó szerint felugrottam az ágyból. Szinte kapkodtam a levegőt. Megint egy rossz álom.
-Lazari minden rendben?- Leila megjelent az ágy szélén. Általában nem jön elő..de mostanában megváltoztak a dolgok.
- I-igen minden oké...csak egy rossz álom.- Leila nem mondott semmi csak eltűnt. Felnéztem az órára 6:40...basszus elkések!!

Gyorsan felöltöztem és egy perc múlva Kurayamival az oldalamon repültem a stadion felé. Ma volt a nagy nap..a sportfesztivál. Leszálltam a bejárat előtt ahol egy régi barátommal megbeszéltem hogy találkozok.
- Nao-chan! Bocsi hogy késtem- Aizawa Naomi egy régi barátnőm volt. Ő volt az első gyerek akivel találkoztam a mentésem után. Fekete hosszú haja volt és szürkéskék szeme az arca szeplős volt de szerintem ő így volt szép. Alig egy pár centivel volt magasabb nálam. Mivel Aizawa sensei lánya volt nagyon büszkének éreztem magam hogy a barátja lehetek.
- Semmi baj Lazari. Az a lényeg hogy ide értél. Apa mondta hogy te nem veszel részt a fesztiválon szóval gondoltam nem bánnád ha veled együtt nézném a többieket.- Naomi elmosolyodott és így sikerült engem is felvidítania.
- Örülök hogy újra látlak Naomi és persze hogy örülnék hogyha velem néznéd a többieket!- Ő volt az egyetlen akinek Leila még mutatkozott. Az a találkozás nem végződött túl jól miután Leila majdnem megtámadta.

Mind a ketten bementünk és helyet foglaltunk a lelátón kiderült hogy pont a nagy esemény előtt értem ide. Még pont időben.
- Kik harcolnak az első körben?- Mivel Naomi többet tudott az eseményről mint én gondoltam nem árt ha megkérdezem. Felnéztem hogy meg lássam ki hogy áll. Lemaradtam az akadály pályán történtekről és a "Lovas versenyről" de a diákok közötti harcra kíváncsi voltam.
- Az első körben Izuku Midorya és Hitoshi Shinso fognak harcolni.- Felültem amikor Shinso nevét hallottam. Mi ketten ismertük egymást de nem tudtam mi a képessége.
- Shinso fog Izuku ellen harcolni? Na ez érdekes lessz.- Hirtelen elfogott egy rossz érzés..nem tudom mitől.
- Nao-chan mindjárt jövök- Felálltam hogy kimenyek egy percre.
- Oké Lazari csak érj vissza mire elkezdődik a harc!- ezzel ki is sétáltam a stadionból.

Neki támaszkodtam egy falnak. Nem tudom mi van velem hirtelen elszédültem.
- Lazari? Minden rendben van?- Észre se vettem hogy Leila közben megjelent. Megrázták a fejem. Ő is érezte hogy valami nem oké.
- Nem tudom hogy ki van velem. A...tesztek óta nem éreztem magam ilyen rosszul- láttam ahogy Leila rám néz..ő féltett engem. Nem tudom miért kezdett el törődni velem de hálás vagyok érte.
-..Lazari. Szóval ide kint vagy.- olyan gyorsasággal fordultam meg hogy még jobban szédültem. Aizawa sensei szólt nekem. Leila most meglepően nem tűnt el hanem mellettem maradt és segített hogy stabilan álljak.
- Ereaser head- Leila nem volt túl lelkes Aizawa sensei láttán. De meg tudtam érteni miért.
- Leila. Lazari minden rendben van? Naomi aggódott érted miután kimentél és..mondta hogy keresselek meg.- Naomi...aggódik értem..? Basszus..szólnom kellett volna neki hogy nem vagyok jól.
- I-igen minden rendben van sensei-...oké ez talán átlátszó hazugság volt.
- Lazari. Azt megértem amikor nekem hazudsz de legalább a senseiednek ne hazudj. Nincs minden rendben Aizawa. Laz...rosszul van. Hasonló alkalom mint amikor...ott volt.- Meglepetésemre Leila nyugodtabb volt és láttam ahogy Aizawa sensei megérti mire céloz.

Egy jó öt perc után már jobban voltam. Aizawa sensei már bement és kb három percet késtem le a harcból de nem volt nagy baj. Naomi láttam megkönnyebbült amikor vissza mentem és leültem mellé. Leila vissza ment a gondolataimba de azt mondta hogyha bármi baj van elő fog jönni. Midorya éppen eltörték az ujját hogy kikerüljön Shinso képessége alól. Nem kellett nekem se sok idő hogy rájöjjek mit tud. Ismerve magamat ha én lettem volna Midorya helyében nem működött volna rajtam a képesség hiszen nem csak egy emberen kellett volna használnia Shinsonak. A harc elég érdekes volt és láttam ahogy Shinso inkább feladta pedig nyerhetett volna.

A többi harc is elég érdekes volt. Todoroki kis híján szétszedte a lelátót egyszer a képességével..nem tudom mi üthetett bele. Legalább is nem tudtam ameddig meg nem láttam Endeavourt. Mostmár értettem mi volt a baj de tudtam hogy nekem nincs helyem ebben a problémában. Bakugou szokás szerint agresszív volt mint mindig. Ami legjobban meglepett az Kirishima és Tetsutetsu harca volt ami döntetlenben végződött. Az egész harc közben hallottam ahogy Naomi Kirishimának szurkol.

Volt egy kis szabad idő az utolsó harc előtt és gondoltam nem árt ha kimegyek levegőzni mielőtt megint hideg levegő kerül a pályára. Amikor kimentem egy ismerős illat volt a levegőben..tűz és füst..de ez nem Dabi volt.
- Endeavour..nem gondoltam volna hogy itt lessz kint ahelyett hogy a fiát nézné.- mindig is utáltam Enji Todorokit. Soha nem szólítottam a nevén nem azért mert nem szabadott hanem azért mert ki nem állhattam. Amikor meg lettem mentve a laborból ő volt az első akinek az a fantasztikus ötlete támadt hogy tőlem talán nyernek információt. Remélem Shoto nem lessz olyan mint ő.
- Én pedig nem gondoltam volna hogy ennyi év után megteszed azt a hibát hogy engeded annak a démonnak hogy irányítson.- Oké. Van egy határ még nálam is. Leila már készült arra hogy megmutassa magát de vissza tartottam.
- Ahelyett hogy velem foglalkozik a saját fiával kéne beszélnie. Ne higgye azt hogy vak vagyok és nem veszem észre a pillantásokat a kettőjük között. Tudom hogy Shoto többre képes mint amit megmutat.- elkezdtem vissza sétálni. - De azt is tudom mostmár hogy ki tartja vissza.- ezekkel a szavakkal hagytam ott.

Az utolsó harc eléggé esemény teli volt. Shoto hála Izuku bíztatásának mind két képességét használta de a kettőjük ereje túl sok volt a stadionnak. Végül le lettek állítva de én ezt egy jó dologként könyveltem el. Shoto mostmár mindent bele fog adni hogy jó hősé váljon és ennél nekem nem is kell több.
Amikor mindennek vége volt Nao-chan elköszönt tőlem hiszen Aizawa senseiel haza kellett mennie de persze az nem maradt el hogy a lelkemre ne kösse hogy egyszer mennem kell látogatni. A mai nap után inkább sétáltam haza hogy kitisztuljon a fejem.

Meglepődtem hogy most nem futottam bele Dabiba vagy Shigarakiba. Egész könnyen haza értem és bár ma nem én harcoltam mégis hulla fáradt voltam. Gyorsan ledobtam a cuccaimat a szobámban és olyan gyorsan elaludtam mintha altató lövedékkel lőttek volna meg. Én már csak tudom. A laborban nem egyszer történt meg.