Lazari Himakoto "hős vagyok vagy gonosztevő?" (Hawks x my Oc)

[13.]Első nap

Már össze csomagoltam egy kisebb bőröndbe mivel ma megyek el Hawks hoz..nagyon izgultam. De nem csak azért mert ez lessz az első napom az ügynökségénél hanem azért is mert...igaz még be nem mertem ismerni hiszen nem vagyok biztos a válaszában...Hawks tetszett nekem. De nem csak a tetszik mint egy barát féle módon...oké talán nem a válasza miatt félek neki elmondani azt hogy hogyan érzek iránta. Tudva arról hogy a gonoszok ligája folyamatosan a sarkamban lessz és tudva azt hogy a múltam még mit hozhat utánam...nem akarok ebbe őt belerángatni. Jobban mondva még jobban belerángatni.

Még egyszer megnéztem hogy mindenem meg van e. A nyakláncom a nyakamban lógott Kurayami pedig az oldalamon. A bőröndben ruha volt...és a biztonság kedvéért beraktam egy pár kötszert és kettő szemkötőt.
- Lazari ne aggódj már annyira. Mindent bepakoltál és már vagy negyedszerre nézed meg a bőröndöt. Tudom hogy izgulsz de azért ez túlzás- Ritka alkalmak egyike amikor Leila mellettem áll és nyugtatni akar. Mind a ketten megegyeztünk abban hogy amikor gyakorlunk akkor mind a ketten jelen leszünk és azt is gyakoroljuk hogy amikor Leila van hatalomban a testem felett. Mivel még én sem ismerem az összes képességemet ez elég érdekes lessz.
- jól van na. Te is tudod hogy mennyire fontos ez nekem- nem volt titok hogy ez volt a legnagyobb esélyem arra hogy fejlődjek.

Egy kis idő múlva kiugrottam az ablakon és repültem az ügynökségig. A landolás meglepően könnyen ment ahoz képest hogy eddig koncentrálnom kellett hogy ne essek el. Az épület előtt álltam de nem is nagyon kellett messzire mennem mert Hawks egy percel utánam érkezett meg és szintén az épület előtt landolt.
- Áh kismadár! Jó látni hogy ide értél- jó volt őt ismét ilyen boldognak látni..és igaz hogy nem akartam megmondani neki hogy érzek..egy idő után majd el kell mondanom neki..majd miután végeztem ezzel az üggyel a ligával kapcsolatban.
- Téged is jó látni Hawks. Azt hittem bent fogok veled találkozni- Hawks a tarkójára rakta a kezét látom neki is ez volt a terve de nem jött össze.
- Hát...gondoltam mivel ez lessz az első napod itt és én nem nagyon tudom a képességeidet- ...tudtam hogy valamit elfelejtettem. -elmehetnénk valahova. Csak gyakorolni persze. A bőröndöt itt hagyhatod a titkárnő elviszi a szállásodra.- már készen állt a repülésre de ez nem lepett meg.

Leraktam a bőröndömet és kinyitottam a szárnyaimat.
-Felőlem mehetünk- Látni ahogy Hawks felszáll..jó érzés volt. Nem kellett egy percnél több és már mellette repültem. Imádtam ezt. Ahogy a szél az arcomba csap ahogy a város kinéz alattam...és ahogy Hawks rám mosolyog repülés közben. A sok dolog után ami történt az elmúlt hetekben ez volt az első nyugodt pillanatom vele.
- Hawks azt nem mondtad hogy hova megyünk- láttam azt a mindent mondó mosolyt az arcán.
-Majd meglátod madárka. Csak kövess engem!- azzal ez erővel elém repült és felgyorsított. Tudtam hogy Hawks gyors repülés közben de hogy ennyire? Alig két perc telet el és mintha fél méterre repült volna tőlem. Nem akartam nagyon lemaradni úgyhogy a nyugis lassú repülésből átváltottam egy gyorsabb tempóba. Nem kellett sok idő hogy utol érjem és mellette repüljek ismét.
-Te aztán gyors vagy ha az akarsz lenni Lazari! Azt hittem hogy majd le kell hogy lassítsak hogy utol érj- Hawks elnevette magát és én is nevettem vele együtt. Egy fél óra repülés után kiértünk a városból és landolunk egy kisebb tisztáson.

Miután landolunk körül néztem. A tisztáson gyakorló bábuk voltak és egy beton placc el volt kerítve amin szintén bábuk álltak.
-Na mit szólsz? Mivel hallottam egy pár képességedről gondoltam dolgozzunk azzal amink van. Mivel Leila lényegében a képességed része vele is kell gyakorolnod.- Ez egy hosszú nap lessz azt már láttam előre, ha Leilával kell gyakorolnom akkor meg főleg. Hawks oda lépett az egyik bábu hoz és felém fordult.
- Láttam a kötél szerű képességedet a felvételeken amikor...megtámadtak. Van annak neve is?- meglepett hogy látta a felvételeket.
- Igen van. Angyali kötél. Van más változata is...de még nem nagyon használtam.- nem szoktam a képességeimről sokat beszélni de most nincs más választásom.
- Miért nem szoktad használni? A felvételek szerint erős és ahogy én láttam nem nagyon tud elszakadni.- vettem egy mély levegőt mielőtt válaszoltam.
- Hát...a kötelék használatához koncentrálnom kell és amikor használom akkor..sok energiát használ és ha túl sokáig használom akkor vagy elájulok vagy..van egy esély rá hogy vért köhögök fel mivel nagy erőfeszítés kell ahoz hogy minél erősebb legyen a kötél.- ez után a magyarázat után mit ne mondjak Hawks arckifejezése hibátlan volt. Egyszerre láttam döbbenetet és büszkeséget de nem tudtam miért büszke rám már most.
- Lazari mond csak. Meg tudnád próbálni mondjuk...ezt a bábut a kötelékkel elhajítani?- Na ezt a kérdést nem vártam de bólintottam. Keigo mögém lépett mielőtt használtam a képességem. Kinyújtottam a bábu felé a jobb kezem és amikor ökölbe zártam a sárga fényszerű kötelék már rá is tekeredett. Egy erős rántással a levegőbe emeltem a bábut és elhajítottam.
- Nem rossz kölyök. Nem hittem volna hogy olyan messzire elhajítod talán 70 métert repült- na várjunk...70 métert?! Az a bábu nehezebb volt mint egy ember és 70 méterre elhajítottam?! Nem akartam hinni a fülemnek.

A délelőtt nagy részét a kötelékkel való gyakorlással töltöttük. Eléggé elfáradtam de tudtam hogy már jobban megy mint eddig.
- Mond csak Lazari...nem akarsz valahova elmenni ebédelni?- alig hogy kimondta a kötelék eltűnt a báburól ami köré fonódott. Ezt most jól hallottam?...
- Ömm hát de.- Remek válasz mit ne mondjak de nem tudtam ennél jobbat mondani.
- Akkor mit szólnál ha beülnénk egy étterembe vagy egy gyorskajáldába a városban?- Oké ezt már jól hallottam. De nem akartam elhinni. Hawks ebédelni hív engem?!
- Jól hangzik. Van esetleg egy hej ahova el akarsz menni?- igaz ezt nem nekem kellett volna kérdeznem de kíváncsi voltam na.
- KFC. Ha neked megfelel persze- ...na nem erre számítottam. Amikor Hawks kimondta ahogy KFC hát...ezek szerint több közös van bennünk mint hittem hiszen én imádtam a KFC csirkét.
- Persze nekem jó. Ami azt jelenti...nekem is a KFC jutott először eszembe.- egy kicsit elnevettük magunkat de jó volt tudni hogy ugyanazt szeretjük.
- Akkor menyünk a KFC-be. Én fizetek már ha te érsz oda előbb!- és már repült is a város felé.
- Hé ez nem ér!- Gyorsan felszálltam és már suhantam is felé. Nem bírtam nem nevetni repülés közben. Mostmár egy dolog biztos ez lessz a legjobb nap az életemben.