Lazari Himakoto "hős vagyok vagy gonosztevő?" (Hawks x my Oc)

[38.] Segítség

Ha az ember nem tud aludni az egy dolog de amikor HAJNALI NÉGYKOR FELKEL mert egy nagyon rossz emléket látott újra az már egy másik probléma.

- Esküszöm Laz egyszer veszek neked altatót- Leila az ágyam mellett lévő íróasztalon ült és mivel jobb dolga nem volt igazi idősebb testvér módjára cukkolt engem egész este.
- Mintha az működne. Hat altató lövedék kellett ahoz hogy kiüssenek a laborban nem emlékszel?- felültem az ágyon és Leila világító piros szemeibe néztem.

Mivel mind a ketten tudtuk hogy nem fogok aludni én felöltöztem és az ablakhoz mentem.
- Jössz vagy maradsz?- Kiültem az ablak párkányba és Leilára néztem.
- Lazari nem hagyhatod el az iskola területét emlékszel?- Leila mellém lépett és leült a párkány belső szélére. Vettem egy mély levegőt és vissza ugrottam a szobámba.
- Leila...te érezted azt hogy Dabi a közelben lenne?- Megrázta a fejét és olyan kérdően nézett rám mint még soha.
- Laz. Már megint beszélt veled?- bólintottam de ennél többet nem mertem tenni.

Amikor végre hat óra volt lementem a konyhába és most elsőként értem oda. A tegnapi rámen már majdnem elfogyott úgyhogy gyorsan csináltam onigirit. Amikor az első adag kész volt éppen akkor jött le kedves tesóm.
- Ohayo Naomi- fel se néztem de tudtam hogy ő volt az.
- Ohayo Lazari. Onigiri a többieknek?- bólintottam. - tudod nem mindig neked kell főznöd.- egy kisebb kuncogást után felnéztem.
- Igen tudom csak nem volt jobb dolgom. Megint korán ébredtem aztán valamit akartam csinálni- Naomi leült az asztalnál és reggelizni kezdett én pedig addig befejeztem a főzést.

- Hiába mondtam neki hogy aludjon tudod milyen makacs tud lenni- Leila és Naomi beszélgettek ameddig Akami és én monsogattuk.
- Már elnézést de ki volt az aki éjfélkor hozzám bújt?- Leilára néztem aki egyből elpirult.
- J-jól van na...- Naomi és én kicsit nevettünk Leila reakcióján. A négyünk már teljesen testvérként tekintet egymásra.

Fél óra múlva a többiek is lejöttek és mindenki evett Naomit és engem kivéve. Mi a nappaliban ültünk és Akami meg Leila társaságában beszélgettünk.
- Azt látnod kellett volna Naomi! Amikor az a srác megpróbálta Lazarit megcsókolni középsuliban akkora pofont kapott hogy azt hittem elájul!- Leila éppen sztorikat mesélt rólam amikor a telefonom csörgött. Ránéztem a számra...a kórház..felnéztem Naomira és tudtam hogy látja azt hogy félek. Felálltam és bementem a szobámba hogy ott vegyem fel a hívást.
- Hello?- Köszöntem miután becsuktam az ajtót.
- Hello..Lazari Himakoto nagyon sajnálom...Luna Himakoto ma reggel 6:45 kor meghalt.- Majdnem le ejtettem a telefont...hogy mi?...L-Luna..halott?..nem..nem nem nem nem nem...
- E-Ez biztos?...- remegett a hangom..meg az egész testem...Luna nem lehet halott...
- ...Őszinte részvétem- ezzel letették a telefont. Én leültem az ágyra és egész testemben remegtem. Luna...Luna meghalt...most végleg elveszítettem..éreztem ahogy a sok évnyi harag és bánat egyszerre akart kijönni...sikítani akartam..végre kiengedni azt amit eddig magamban tartottam...de nem tettem. Halkan zokogni kezdtem hogy ne hívjam fel magamra a többiek figyelmét.

Már nem tudom mennyi ideig voltam fent de kopogást hallottam.
- Laz? Minden oké? Már vagy fél órája fent vagy- Jirou...nem akarom hogy így lásson.
- Jirou tennél nekem egy szívességet?...Mond Naominak hogy jöjjön fel..- Alig hogy befejeztem a mondatot már hallottam hogy Jirou le megy. Alig egy perc telt el és kinyílt az ajtóm.
- Hugi mi a ba- félbe hagyta a mondatot akikor meglátta azt hogy sírtam. Közelebb lépett hozzám és megölelt.
- L-Luna...Luna meghalt...- Naomi vállába temettem az arcomat és úgy sírtam. Éreztem hogy remegek...féltem..féltem és szomorú voltam. Féltem mert ez csak még egy gyenge pont lesz amit a liga használni fog ellenem..
- Shhh...minden rendben lesz..én itt vagyok- Naomi a fejemet simogatta hogy meg nyugtasson én pedig erősebben megöleltem.

Így voltunk vagy negyed órán keresztül aztán kimentünk mind a ketten. Naomi már tegnap megbeszélt apával és Hawksal egy találkozót hogy elmondjam azt amit All for One mondott nekem legutóbb...amint oda értünk észre vették hogy valami nincs rendben.
- Lazari...minden rendben van?- Apa közelebb lépett.
- Madárka..történt valami?- Hawks is közelebb jött.
- Apa...Lazarit a kórháztól hívták...Luna meghalt..- Mind a ketten ledöbbentek...Naomi ismét megölelt engem mert látta hogy remegek..
- Kismadár én...nagyon sajnálom...- Hawks a vállamra rakta a kezét...nem álltam készen ezekre a hírekre..se arra amit majd el kell mondanom..
- Lazari...részvétem. Ha bármire szükséged van szólhatsz nekem és Naominak.- Apa közelebb jött. Én vettem egy mély levegőt majd bólintottam.
- Inkább..térjünk rá arra hogy miért akartunk itt találkozni..- Most mind a hárman egy lépést hátrébb mentek hogy adjanak nekem egy kis teret. - Tegnap előtt All for One ismét meglátogatott. Mérges volt mivel ellenszegültem neki és elmentem Bakugou ért...én hülye pedig azt mondtam neki hogy újra megtenném.- Naomi a vállamra rakta a kezét és mosolygott.
- Szerintem az inkább bátor volt hogy azt mondtad.- én is mosolyogtam egy kicsit.
- Mi történt utána?..nem hiszem hogy annyiban hagyta- Hawks a szemembe nézett.
-...azt mondta bizonyítsam be.."Ha annyira magabiztos vagy akkor bizonyítsd be..hiszen Dabi mindig a közelben van."- Apa és Keigo egymásra néztek. Naomi pedig közelebb jött hozzám.

Apával húsz percet beszéltünk utána pedig ők Naomival elmentek és engem Hawksal hagytak. Nekem csak ennyi kellett és Hawks már közel húzott magához.
- Hallottam mit csináltál...ilyet kérlek ne játssz el többen. Bajod eshetett volna!- Én habozás nélkül megcsókoltam. Apa és Naomi már kioktattak nem kell hogy még Hawks is elmondja ugyan azt. Keigo viszonozta a csókot és amikor vége lett egyből közel tartott magához és a fejemre rakta az állát. - Lazari...vigyázz magadra...nem akarom hogy bajod essen.- adott a homlokomra egy puszit én pedig  megöleltem.
- Rendben...megpróbálok vigyázni magamra...- a kettőnk ott állt..nem érdekelt most engem az hogy Naomi néz engem egy oszlop mögül. Nem voltam vak és tudtam hogy ott van de nem érdekelt. Hawks még egyszer megcsókolt aztán elrepült.

- Naomi tudom hogy ott vagy- az oszlop felé néztem és kedves testvérem kijött mögüle.
- Bocsi hugi csak annyira aranyosak vagytok együtt!- egy kicsit kuncogva oda mentem hozzá.
-  Majd akkor ne lepődj meg ha majd én is ott leszek amikor te és Kirishima ilyet csináltok- Naomi teljesen elvörösödött én pedig nevettem.
- LAZARI!- Azzal a lendülettel a koli felé futottam hogy Nao-chan el ne kapjon. A jó kedvem az egyből vissza jött és most röhögve futottam Naomi elől. Egy valami biztos..bármi lesz a jövőben kedves tesóm mindig mögöttem lesz.