Lazari Himakoto "hős vagyok vagy gonosztevő?" (Hawks x my Oc)

[27.]Naomi és kirishima?

Hajnali öt volt. HAJNALI ÖT. Én pedig az ágyban forgolódtam miután ismét volt egy látomásom. Mindenki más aludt és nem akartam senkit felkelteni...
- psst Lazari.- vissza szívom. Naomi fent van.
- hm? Te se tudsz aludni?- felültem az ágyon ás a felső ágyra néztem. Naomi is felült.
- Nope. Ki akarsz menni egy kicsit?- hmm...Naomi ki akar menni hajnali ötkor..ez érdekes lessz.
- ja. Menyünk.- ő szabályosan leugrott az ágyról és kiment az ajtón én pedig követtem. A kabin teraszán álltunk és a jó hideg esti levegő már most le nyugtatott.
- Oké ti mi a francot csináltok itt kint?- Leila kishílyán a szívbajt hoztam rám. Esküszöm ha egyszer ezt eljátssza éjfélkor én leütöm.
- Leila nem lehetne előbb szólni?! Megijesztettél!- Naomi kuncogott...meglepő módon ő aranyosnak találja ezek a helyzeteket.
- Nyugi Laz. Csak kijöttünk levegőzni Leila ne aggódj.- én halkan mérgelődve rátámaszkodtam a korlátra. A hideg szél mindig jól esik nekem.
-Kirishima ébren van- tudatta velünk Leila..mégis honnan a francból tudja azt már nem kérdeztem meg
-tényleg? Ki tudnád hívni ide?- ...Naomi mi a fenét akar?

Két perc múlva Kirishima sétált oda hozzánk.
- Szia Lazari! Szia Nao!- Én csak rá mosolyogtam. Amikor Naomi mellé ért adott egy puszit a fejére. Na várjuk....
- Ti együtt vagytok?!- bukott ki belőlem a kérdés akaratlanul hangosan.
- Ö-ömm...- Naomi elvörösödött és Kirishima mellkasába temette az arcát. Én elmosolyodtam hát akkor mostmár én is piszkálhatom Naomit ahogy ő is piszkál engem!
- Tudtam! Tudtam hogy csak idő kérdése! Hahaha!- akaratlanul is elnevettem magam. Büszke voltam Naomira és boldog voltam mivel Kirishima jó fiú volt.
- Ajánlom hogy vigyázz rá Kiri.- Leila szokás szerint idősebb testvér módba kapcsolt.

A hajnal egy részét kint töltöttük. Amikor már majdnem 6:30 volt Kirishima vissza ment mielőtt a fiúk rájönnek hogy elment.
- Erről egy szót se senkinek. Se apának se a többieknek!- Naomi rám mutatott én pedig felraktam a kezem.
- Nem ígérek semmit!- nevetve bementünk a kabinba és felöltöztünk. A reggel egy része azzal telt el hogy Jirou és Naomi zenét hallgatott.
- Oi Lazari téged nem is hallottalak még énekelni! Énekelj egy számot nekünk!- Na na na na.
- nem. Semmi esély. Nope. - elvörösödtem. Még soha nem énekeltem mások előtt..nem is tervezek.
- Naaa légyszíííí! Eskü nem nevetünk igaz lányok?- Jirou, Ochaco és Mina bólintott.
-H-hát...rendben...Jirou ha kérek egy számot akkor lejátszod? Kell a háttérzenéje.- az említett lány bólintott. - köszi. A szám...hmm..Lovely Billie Eilish-tól?- Naomi és én sokat hallgattuk ezt a számot. Amint a zene elkezdett játszani mindenki rám nézett. Én vettem egy mély levegőt becsuktam a szemem és elkezdtem énekelni.

Három perc éneklés után a lányok megtapsoltak. Nem tudom miért féltem ennyire ettől.
- Laz mi lenne ha te és Leila együtt énekelnétek?- Naomi esküszöm..
- Nope. Ne is várjatok erre. Lazari felőlem énekelhet de én nem fogok- Leila olyan gyorsan jött elő hogy nem is érzékeltem hogy mellettem ül. Majdnem hogy leugrottam az ágyról.
- Leila nem megmondtam hogy szólj előbb?!- Naomi megint nevetett de most nem egyedül. Mina is nevetni kezdett és még Jirou is.
- bocsi bocsi..de olyan jó téged megijeszteni!- Leila esküszöm egyszer leütlek!
- Most az egyszer egyet értünk Leila ez tényleg vicces! Hahahahaha! - Naomi már a hasát fogta a röhögéstől.
- Ne már Naomiiii!- elvörösödtem. Ez annyira ciki volt.
- Bocsi b-bocsi! Csak adj egy percet!- Miután a lányok kiröhögték magukat és kimentem a teraszra Kurayamival a kezemben.

Hideg volt még mindig pedig a nap már felkelt.
- Jó reggelt Lazari!- a hang irányába fordultam.
- Jó reggelt Izuku!- A kis Allmight fan is felkelt ezek szerint. - Tudtál aludni vagy Katsuki nem hagyott békén?- Ismerve Bakugout...kinézem belőle hogy nem hagyta azt hogy Midoryia aludjon.
- Tudtam aludni ne aggódj! Kacchan most békén hagyott.- ...néha elfelejtem hogy Izuku
hogy szólítja Katsukit. Meglepő módon csak neki engedi szóval én meg se próbálom.
- Lám lám lám...csak nem a démon meg a sírós kölyök.- ....oké most közel állok ahoz hogy lekeverjek egy pofont Monoma miatt.
- Te meg mi a jó fenét keresel itt?- most nem játszhatok agresszívan...azt megbánnám.
- ó...csak meg akartam nézni hogy a vesztesek mit csinálnak. Ja és nem hiányzik valami?- huh? Mégis mire?...jaj ne. - Ez gondolom a tied nem igaz kis démon?- Monoma kezében volt anya nyaklánca. Mégis hogy szerezte meg?!
- Azt add vissza!- Izuku elállt az utamból ahogy Monoma felé mentem.
- Minek már van egy másik nyakláncod nem?- Monoma a szemét forgatta és a nyakláncot lóbálta a levegőben.
- Azt mondtam add. Vissza.- mostmár kezdtem mérges lenni...ez sosem jó.
- Mégis mi a fene- Naomi kijött és meglátta mi a probléma. - Azt add vissza Lazarinak most rögtön!- Amint Nao-chan kilépett a többi lány is kijött megnézni mi a franc van. Egy kis idő múlva a fiúk is kijöttek a kabinokból.
- Miért érdekel téged ez annyira Naomi? Ez csak egy hülye nyaklánc semmi több. Amúgy is...ebben a helyzetben neked nincs beleszólásod.- Láttam ahogy Kirishima, Bakugou és Todoroki ránéztek a fiúra...ennek nem lessz jó vége ha nem áll le.
- Az a hülye nyaklánc sokat jelent nekem. Add vissza ameddig még szépen mondom.- közelebb léptem és Monoma tett egy lépést hátra.
- Különben mi lessz? Rámuszítod a kedves kis démonodat? Hajrá. Mutasd meg mindenkinek hogy mi vagy valójában.- Leila elő akart jönni...de én nem engedtem. Nem adhatom alá a lovat még akkor sem ha legszívesebben megölném éppen.
- Monoma. A saját érdekedben mondom. Add vissza Lazarinak a nyakláncot.- Naomi lejött a lépcsőről és a B1-es fiú végre körül nézett. Mindenki kint volt mostmár csak Aizawa sensei hiányzott.
- Oi extra. Add vissza neki a láncot ha jót akarsz magadnak! - Huh...Bakugou is segíteni akar..érdekes.
- Tch. Miért véditek annyira? Ez a lány egy szörnynél nem több. Sőt. Azt se zárnám ki hogy a négy gyilkosság mögött is ő állt.- hogy...hogy mi?
- Miről a francról beszélsz? Én nem öltem meg senki!- Monoma..elvigyorodott.
- Csak szerintem gyanús hogy pont a családod meggyilkolása után tűntél el? Vagy az hogy két teljes évig voltál eltűnt személynek nyilvánítva és végül a gonoszok ligájánál találtak meg? Anyád a ligának dolgozott...nem csodálkoznék hogyha te is.- ...Van egy határ...és ezzel az most át lett lépve.
- Extra add vissza neki a láncot és húzz el a francba! Ez övön aluli volt és hogyha emlékeztetnem kell téged akkor pont Lazari miatt menekült meg Aizawa sensei.- wow..Katsuki megvéd engem. Erre se számítottam a mai nap.
- Rendben rendben..tessék itt a láncod- Ledobta a földre. Már éppen nyúltam volna érte amikor...rá taposott...a medál ketté tört.
- Te..te..- ennyit tudtam csak mondani. Izuku rám nézett és tudtam hogy látja. Könnyek hullottak le az arcomon.
- Te tapintatlan seggfej! Lazari ezt az anyukájától örökölte aki a szeme láttára halt meg!- Naomi éppen le kevert volna neki egy pofont...de nem volt szükséges. Egy másodperc alatt egy karom nyom volt Monoma arcán.
- A kettőnk közül te vagy itt a démon kölyök...ha Lazari helyében lettél volna aznap..te már nem élnél az egyszer biztos.- Leila állt Monoma mögött. A karmai vérzések voltak egy kicsit mivel megvágta a fiút. Felvettem a nyakláncot és az össze tört medált...Monoma eltűnt de olyan gyorsan hogy még Iida is lassú lett volna hozzá képest. Én nem szóltam egy szót se csak szárnyat bontottam és elrepültem...vissza szálltam oda ahol a busz kitett minket...sírni kezdtem. Az utolsó dolog amit anyától kaptam...széttört..nem értem..miért mindig velem van ez?...

- Lazari?...- Kirishima és Naomi feljöttek engem keresve...még mindig sírtam.
- Laz...elmondtam apának hogy mi történt..én sajnálom...- Naomi megölelt..most csak ennyi kellett nekem. Ennyi és semmi több...

A nap hátra lévő részében csöndes voltam. Amikor este lett én mentem lefeküdni elsőnek...remélem a holnapi nap jobb lessz...remélem.

Na hali mindenki! Tudom ez a rész nagyon eltért a megszokottól és magától az anime sztori száltól is ezért elnézést kérek. Általában este 10-11 körül végzek egy résszel ezért is olyan...elsietett a vége. Remélem tetszett ez a rész és ha igen akkor kommenteket elfogadom hogy tudjam miben kell fejlődnöm.