Lazari Himakoto "hős vagyok vagy gonosztevő?" (Hawks x my Oc)

[8.]Nap fény a vihar után

Zuhantam...már megint egy álom. Nem onnan jöttem rá hogy nem éreztem a szárnyaimat vagy hogy nem volt Leila velem. Onnan jöttem rá hogy amikor landoltam Luna és Akira voltak előttem..mögöttük pedig..anya és apa. Nem érdekelt hogy ez egy álom..oda mentem hozzájuk és sírni kezdtem.
- Ne sírj kicsim..büszkék vagyunk rád- Éreztem anyukám karját a vállamon.
- Igen Lazari. Hiányzol..de tudjuk hogy mostmár jobban vagy- apám is mellé ált.
Luna és Akira megöleltek. Több nem is kellett..tudják hogy jól vagyok. Mostmár én is tudom hogy figyelnek rám..ennél jobb álmom még nem volt.

Felébredtem arra hogy a nap süt be az ablakon keresztül. Még mindig a kórházban voltam de ma végre haza mehetek. Igaz hogy meg lett nekem mondva hogy egy jó két hétig pihennem kell ha nem akarom hogy rosszabb legyen az állapotom de legalább haza mehetek. A cuccaim már össze voltak csomagolva. Gyorsan kipattantam az ágyból és felöltöztem. Hátamra kaptam a táskámat és miután elköszöntem Chiyo-tól már indultam is haza.

Amikor haza értem meglepetésemre tiszta volt a ház pedig nem voltam otthon több mint két hétig. Leraktam a cuccaimat és leültem az étkező asztalhoz. Kicsit fázni kezdtem..nem is tudom mitől. A fogason ott lógott Hawks kabátja amit utolsó találkozásunk kor adott nekem. Levettem a fogasról és felhúztam.
- Leila ugye tudod hogy most megjelenhetsz? Nem kell bennem rejtőznöd.- egy pár másodperc múlva mellettem állt Leila. Hosszú fekete haja sötét vörösben végződött az én rövid fekete hajlammal ellentétben. Mind két szeme piros volt mint az én jobb szemem és szárnyai mint a démonoké. A szárnyait elrejtette és leült mellém az asztalhoz.

- Szóval..Lazari hogy érzed magad?- meglepődtem ezen a kérdésen.
- Jól..de te mióta aggódsz értem? Ha jól emlékszem régen nem is érdekelt téged hogy jól vagyok e- Láttam ahogy felül a székben hogy válaszoljon de aztán hallottam egy kopogást a hátsó udvar ajtaján. Leila gyorsan eltűnt és vissza ment a gondolataimba én pedig felálltam és mentem hogy kinyissam az ajtót.

Amint kinyitottam valaki megölelt. Egy másodpercig nem tudtam ki az de aztán észrevettem a piros szárnyakat és rájöttem.
- Hawks..?- nem gondoltam volna hogy ilyen helyzetben leszek. Hawks megölelt engem és a fejem épp a kabátján volt. Tudtam hogy elvörösödtem de nem érdekelt.
- Jól rám ijesztettél kismadár..amikor értesültem hogy mi történt...- elengedett és láttam az arcán hogy még mindig aggódik.
-Hawks..nincs semmi bajom..mostmár legalább is. Jól vagyok hidd el..- nem volt nehéz rájönnöm hogy nem hisz nekem.
- Hallottam hogy..hogy engedted Leilát irányítani..és amikor megtudtam hogy kórházban vagy..ráadásul kómában..sikerült nagyon rám ijesztened.- éreztem hogy Leila ki akar jönni és én még engedtem is volna neki..de most nem a legjobb alkalom lett volna.
- Gyere be Hawks. Elmondom hogy mi történt..ennyivel legalább tartozom.- bevezettem őt a házba.

Amikor már mind a ketten nyugodtabbak voltunk vettem egy mély levegőt hogy bele kezdjek a történetbe.
-..Hol is kezdjem...Amikor bent voltunk már akkor éreztem hogy valami nincs rendben. Leila sokkal halkabb volt és volt az az..érzésem hogy valami közeledik. Amikor az elején megjelentek a gonosztevők..Aizawa sensei mondta nekünk hogy mennyünk ki de amikor a kijáratnál voltunk egy fura..füst szerü lény elállta az utunkat. A támadások nem működtek ellene és a következő pillanatban már a többiekkel együtt zuhantam egy portálon keresztül. Szerencsére gyorsan reagáltam és kinyitottam a szárnyaimat hogy biztonságosan landoljak.-
megálltam egy percre hogy Hawks elgondolkozom azon amit mondtam eddig. Amikor láttam hogy feldolgozta akkor fojtattam.
- Az elején azt hittem hogy egyedül vagyok de egy perc után észre vettem kettő osztálytársamat a közelben. Nem sokkal ezek után meg lettünk támadva. Nem nagyon láttam a gonosztevőt de savval kapcsolatos képessége volt. Eltereltem a figyelmét egy ideig és a fiúk rátámadtak. Nem kellett túl sok idő..de sikerült a vállamat eltalálnia. Aztán jött egy ötletem hogy jussunk ki..felrobbantottunk egy gáz csövet Bakugou segítségével én pedig...irányítottam a tüzet hogy kiégessek egy lyukat az egyik falba.- Felnéztem Hawks-ra és láttam a meglepettséget az arcán.
-igen..több képességem is van..- elfordultam előle.
- Azért mert kísérleteztek rajtad?- meg akartam kérdezni hogy ezt honnan tudja de rájöttem hogy bele olvasott az aktámba úgyhogy inkább csak bólintottam.
- És aztán mi történt?- Vettem egy mély levegőt.

- Amikor kijutottunk..Bakugou és Kirishima eltűntek én pedig felszálltam egy ház tetejére. Aztán..megláttam Aizawa senseit..láttam hogy mennyire rossz állapotban volt...feldühödtem. Hagytam hogy Leila átvegye az irányítást..nem tudom hogy ő mit csinált de hirtelen fájdalmat éreztem..a nomuval harcoltam..vagyis Leila harcolt vele az én testemben. Rájöttem hogy miért történt az egész támadás...Allmight volt a célpont. Megfigyeltem hogy a nomu elnyeli a támadásokat és lett egy ötletem. Átvettem a hatalmat a testem felett és felrepültem...egy másik képességemet használva megkötöztem a nomut..már akkor éreztem hogy nem bírom sokáig. - láttam ahogy Hawks rámnéz..tudtam hogy amit most fogok mondani az hatni fog mindenre amit eddig tud rólam. - Amikor leszálltam..Shigaraki Toumora mögém lépett...volt egy ajánlata számomra..jobban mondva Leila számára amit vissza utasítottam. Meg akartam volna támadni...aztán a nomu kiütött-

Egy pár perc néma csend után Hawks fel állt. Azt hittem hogy kimegy az ajtón és itt hagy vagy megkérdőjelezi amit eddig mondtam. De nem tette. Oda sétált hozzám és ismét megölelt.
- Kismadár...ha bármi rosszabb történt volna veled..nem is tudom mit csináltam volna. Én..- megfogtam a kezét. Nem is tudom miért de megtettem.
- Hawks. Ha bármi rosszabb történt volna velem az a saját hibámból lett volna. Szóval ne okold saját magad. Ott se voltál és nem is tudtad hogy mi történik. Én tudtam hogy mibe szaladok amikor megengedtem hogy Leila irányítson és nem bántam meg.- belenéztem a szemébe. Láttam az aggódást rajta..nem mondtam el neki hogy Shigaraki mit mondott mert tudom hogy nincs igaza.

Egy pár percig még így voltunk..Hawks mögöttem volt még mindig engem ölelve én pedig a karjaiban...most biztonságban éreztem magam. Jobban mint bármikor máskor. Amikor elengedett a szemébe néztem. Tudtam hogy neki is dolga van és késő van. Felálltam a székemből és kikísértem az udvarra. Még egyszer egymásra mosolyogtunk és aztán Hawks szárnyat bontott és elrepült az éjszakába.

Az előző két hét után ez volt az első nyugodt pillanatom. De jól tudtam hogy ennél már csak nehezebb napjaim lesznek. Shigaraki addig nem fog békén hagyni ameddig mellé nem állok. Én pedig addig fogok ellenkezni az ötlete ellen ameddig csak kell. Tudom hogy mindenki látta hogy mi vagyok..hogy Leila velem van..és örülök hogy péntek van így legalább van két napom ameddig az osztálynak magyarázkodnom kell..sok minden vár még rám de én készen állok mindenre amit az élet hozzám vág.