Lazari Himakoto "hős vagyok vagy gonosztevő?" (Hawks x my Oc)

[29] Pokoli tábor

Hát...nem így terveztem el a napot..Dabi bármelyik pillanatban tüzet gyújthat alattam és akkor nekem annyi...hát vagy a halál vagy a liga tagja leszek..na basszus.
- Fogy az idő Lazari...ajánlom hogy gyorsan válassz- Dabi a szemembe nézett. Mégis miért..miért van olyan érzésem hogy ellenkezhetek? Ha nemet mondok akkor meghalok...de valami azt mondja bennem hogy nem így lessz...de hiába tudom manipulálni a tüzet akkor sem vagyok elég gyors hogy megállítsam. Hát..inkább a halál minthogy a liga tagja legyek.
- menny a pokolba Dabi. - gratulálok magamnak sikeresen elszóltam magam.
- Remek utolsó szavak.- Becsuktam a szemem amint tűz felcsapott körülöttem...de nem éreztem semmit. Kinyitottam a szemem és láttam hogy a tűz elkerüli a testem. Mégis mi a fene...Ránéztem Dabira aki szintén olyan meglepett volt mint én de nem vesztegettem sok időt és vissza küldtem rá a lángokat.
- Ó te kis!- Dabi megint lőtt rám egy adag tüzet de én gyorsabb voltam és most elrepültem.

Tíz perc repülés után sem láttam a többieket...nem én vagyok a célpont...valaki más az osztályból. Feljebb repültem. Hol vannak...hol vannak...? Végre megláttam valamit...na várjunk..Darkshadow?! Tokoyami elvesztette az uralmat felette? Feléjük repültem de darkshadow sikeresen..meg karmolt? Nem hiszem hogy ez a jó szó erre de arra hasonlított amit csinált. Pont a szárnyamat karmolta meg én pedig landolás helyett leestem a földre.
- Lazari! Minden oké?- Todoroki sietett oda hozzám. Bólintottam és felálltam. Láttam ahogy Tokoyami a szárnyamra néz...nem az ő hibája volt.
- Laz..a szárnyad- Mostmár mindenki rám nézett. Nem tudom eddig hogy nem vettem észre se Mezut se Izukut aki most szólalt meg.
- az most nem fontos...a többiek?- Nem tudom ki a célpont...ez nagy baj.
- nem tudjuk. Hirtelen támadtak.- Ha Shoto mondja el is hiszem. Vettem egy mély levegőt.
- Valamelyik osztálytársunkért jöttek. Most az egyszer nem én vagyok a célpont.- mindenki kérdőn nézett rám. - majd később elmagyarázom. Meg kell a többieket találnunk.- Mindenki bólintott.

Nem kellett sok idő hogy megérezzem a bajt...hirtelen álltam meg.
- Laz? Mi a baj?- Tokoyami vette észre hogy megálltam és a többiek is megálltak utána.
- Mindenki egy lépést hátra. Most!- mindenki szinte hátra ugrott és még időben..Dabi kijött egy portálon.
- Lám lám lám...megvan a kis csoport másik fele.- Többen voltunk..de ez nem elég. Senki nem támadott mert tudtuk most nincs esélyünk. Dabi a szárnyamra nézett és elmosolyodott.
- Óh? A kismadár nem tud már repülni?- közelebb lépett hozzám én pedig Kurayamit a torkához raktam.
- Meg. Ne. Mozdulj. Ne hidd azt hogy nem teszem meg...te és a liga többi tagja tudja a legjobban hogy képes vagyok rá- Egyenesen a szemébe néztem. A jobb szemem vörösen izzott..most az egyszer tettem valamit amit eddig nem. Leila és én mind a ketten irányítottuk a testem. Én irányítottam a mozgást mivel a kettőnk közül én tudok katanát használni Leila pedig biztosította azt hogy ne féljek megtenni azt amit alapból nem mernék...hogy öljek.
- Akkor hajrá. Mutasd meg az osztályodnak hogy mi vagy...tedd meg.- Dabi..a szemembe nézett..komolyan beszél. Izukura néztem..hiszen ő..fél? Lehet hogy..én ijesztettem meg?

Nem volt időm gondolkodni. Alig hogy elgondolkodtam azon hogy mi a fenét csinálok Dabi kiütötte a kezemből Kurayamit és a ruhám nyakánál fogva felemelt. Én a szemébe néztem...nem meri. Nem meri megtenni.
- Heh..hehehehe...hahaha...HAHAHAHAHA- mintha megőrültem volna úgy nevettem. A többiek kérdőn néztek rám de Dabi jól tudta miért nevetek. - Nem mered. Nem mersz megölni mert még kellek neki. Ha engem megölsz akkor el buksz és akkor rosszabb sors vár rád mint amit el akarsz képzelni!- Dabi ledobott a földre a többiek pedig megtámadták. Igaz hogy kitért előlük de egy percre se vette le a szemét rólam. Fél. Fél tőlem és attól hogy igazam van....helyes. Féljen csak.

Amikor Todoroki megtámadta megnyílt egy portál..szóval megtették amire kiküldték őket. Dabi éppen eltűnt volna..de én vissza rántottam egy kötelékkel. Egy percig még a földön feküdt...aztán én hátulról neki lettem rúgva egy fának. Még is mi a franc?!
- Nightwing!- A többiek harcra készek voltak..én pedig sikeresen beütöttem a fejem amikor neki mentem a fának. A fejem vérzett..de az most nem érdekelt. Felálltam és a támadómra néztem. Ki a jó franc ez?
- Sokáig tartott. Már majdnem azt hittem vissza vonulót fújtál.- Dabi ismeri..mondjuk ez nem lep meg biztos liga tag. Na várjunk...ha itt van Dabi..akkor itt lehet Toga is!
- Szóval ő lenne Lazari?..Alábecsültem ezek szerint..azt hittem nem erősebb nálad- most esett le ki áll előttem. Ez Mr.Compress. Bárkit egy gyöngybe tud zárni mint egy fogoly..akkor elkapták azt akiért jöttek.
- Meg van a kölyök? Ha igen akkor tűzzük- Dabi..azt hiszi hogy ilyen egyszerűen elengedem?
- Katsuki volt a célpont nem igaz?- Dabi rám nézett és elmosolyodott..bingo.. - miért? Engem is elkaphattatok volna. Ez eddig is a mi ügyünk volt nem az övék.- egy lépést közelebb léptem és a többiek nézték mi történik..látom rájöttek hogy most nem a legjobb ötlet támadni. - Katsukit hagyjátok itt. Ha annyira el akartok valakit vinni akkor tessék itt vagyok én. Öt éve hogy elvesztettetek és tizenöt éve hogy Ő végre akarja hajtani a tervet.- Az osztálytársaim úgy néztek rám mintha megőrültem volna..de az most nem érdekelt. Mr.Compress egy lépést közelebb lépett hozzám aztán Leila azzal az erővel meg is vágta.

Leila szárnyai ki voltak nyitva...ennyire még nem féltem tőle. A szarvai (amiket általában elrejt a haja alá mivel olyan kicsik) most megnőttek és mintha a szárnyai is nagyobbak lennének. Leila két szeme sötét vörösen izzott...mérges..valaki meg fog halni ha nem állítom le. Dabi és Mr. Compress mögött kinyílt egy portál amin átmentek mielőtt tehettem volna valamit. Leila utánuk akart volna menni...de megfogtam a karját vissza rántva őt.
- Lazari engedj el! Had menyek utánuk!- a többiek most tartották a távolságot tőlem és én is így akartam.
- Leila nyugodj meg előbb! Ha most utánuk mész szerinted annak mi lessz a vége? Bakugout már elkapták...ha téged is elkapnak..- nem tudtam befejezni a mondatot. Elájultam? Mi a fene?...Ja igen bevertem a fejem egy fába...a sok dolog közepette elfelejtettem.

Sok idő után éreztem dolgokat magam körül. Felültem...már megint a saját gondolataimban voltam. Leila ott ült mellettem és könnyes szemmel megölelt..aggódott értem?
- Lazari végre felkeltél! Már vagy három napja hogy itt vagyunk.- hogy...hogy mi?
- Három napja? Leila...hol vagyunk?- elengedett az előbb említett személy és a szemembe nézett. A szarvai mostmár szinte láthatatlanok voltak a haja alatt a szárnyai pedig elrejtve.
- Kórházban. Eléggé erősen beverted a fejed és...a szárnyaid...- hátra néztem..a szárnyaim be voltak kötözve..hát akkor egy ideig nem repülök. A liga elkapta Bakugout...gondolom most sokan vannak kórházban...na várjunk..
- Jött valaki látogatni?- Leila arckifejezése azt árulta el hogy igen.
- Hát...itt volt Tokoyami, Aizawa sensei és Naomi...a többiek még vagy a szobájukban vannak vagy nem engedték be őket.- ...akkor tudják. Aizawa sensei tudott a látomásomról..gondolom rájött hogy mi a baj amint meglátta a tüzet.

Leila azt mondta kb 2 nap mire felkelek aztán egy hét mire kiengednek..nem tudom hogy Hawks tud e az esetről...a többiek vajon mit gondolnak most?...sok kérdésem van..és sok választ kell szereznem...vajon mit hoz még a jövő?