Lazari Himakoto "hős vagyok vagy gonosztevő?" (Hawks x my Oc)

[37.]Most vagy soha

Hát...megint itt tartok. Hajnali egy óra van és nem tudok aludni..Naomi rendesen lecseszett hogy mégis mit gondoltam de nem csak engem hanem Kirishimát is. Apa nem mondott semmit csak hallgatott..meglepő módon az még jobban fájt mintha mérges lett volna rám. Egy valamit eldöntöttem. Reggel végre elmondom mindenkinek az igazságot. Azt hogy a laborból meg lettem mentve és azt hogy a liga célpontja vagyok. Nincs értelme titkolóznom.

- Lazari aludj már el végre- Leila mellettem volt az ágyon.
- Nem tudok aludni...- már vagy egy órája forgolódtam az ágyban de nem sikerült elaludnom.
- Leila szerintem te se tudnál aludni ha az ő helyében lennél. Mind a hárman éreztük azt az aurát nem igaz?- Akami a falat támasztotta. Leila bólintott..mind a ketten érezték All for One auráját tegnap..remek.

Öt óra volt amikor végre kikeltem az ágyból és valami normális ruhát vettem fel. A normális az most éppen egy fehér pólót egy fekete bársony nadrágot és egy szürke pulóvert jelentett.

Amikor kimentem és a koli konyhára mentem hogy csináljak valami reggelit magamnak és a többieknek meglepetésemre Naomi is lent volt.
- Te is ilyen korán fent vagy Nao-chan?- Naomi lerakta a fakanalat ami eddig a kezében volt. Most vettem észre hogy valamit sikeresen oda égetett. Amint rám nézett majdnem elfogott engem a nevetés.
- Lazari ne nevess!- Szegény tesóm elpirult én pedig nagy nehezen vissza tartottam a nevetést.
- Kitalálom. Miso rámen?- Naomi lassan bólintott én pedig egy kisebb kuncogást kiengedtem. - segítek megcsinálni- Azzal a lendülettel oda léptem mellé.

Háromnegyed hatkor kész lett a rámen és csináltunk eleget mindenkinek. Naomi megkért hogy erről egy szót se senkinek és ha kérdezik ekkor együtt csináltuk. Mivel ez nagy részt igaz volt bele egyeztem és elmosogattam. Igaz a lábost amibe Naomi sikeresen bele égetett valamit eléggé nehéz volt kitisztítani de a végén sikerült.

- Ohayo Lazari-chan! Ohayo Nao-chan!- Izuku jött le elsőként a fiúk közül.
- Ohayo Midorya-Kun!- Felnéztem a mosogatásból.
- Ohayo Izuku!- Naomi éppen hozta a mosogatóba a tálját. - Lazarival csináltunk ráment reggelire.- Mind a ketten elmosolyodtunk.
- Nem is tudtam hogy tudtok főzni- Naomi és én elmosolyodtunk aztán a többiek is lejöttek.
- Valaminek jó illata van!- Ezzel a mondattal lépett be Kirishima a szobába.
- Ohayo mindenkinek!- Mina a szokásos jó hangulattal lépett be a többi lánnyal együtt.

Fél óra múlva mindenki lent volt és a ráment ette amit Naomival csináltunk. Most lett volna legjobb idő elmondani ameddig mindenki itt van de nem volt kedvem elvenni az étvágyukat. Legalábbis így voltam vele ameddig Leila és Akami meg nem jelentek mellettem.

- Ohayo Leila. Ohayo Akami- Naomi egyszerűen köszönt a többiek pedig most rám néztek.
- Ohayo Naomi- Akami köszönt elsőként.
- Ohayo- Leila felém fordult. - elmondtad már?- Ha eddig nem akkor most mindenki rám nézett.
- Még nem. Máskor terveztem elmondani de ezek szerint annak lőttek- Leila most körbe nézett és látta hogy mindneki ránk néz.
-...bocsi- és ezzel ott is hagyott engem. Akami még mellettem állt mintha várna valamire.

- Laz bemutatnál a többieknek?- bólintottam.
- Ez itt Akami. Leila iker testvére. Meglepő módon eléggé különböznek..ha akarjátok beszéljetek vele- A lányok egyből oda hívták magukhoz és beszélgetni kezdtek de a fiúk még mindig rám néztek.
- Más témára gondolt Leila amikor ide jött nem igaz?- Izuku meglepő módon átlátott rajtam...
- Mhm...de arról inkább később beszélnék.- Midorya bólintott és vissza ment az evéshez.

- Ezt tényleg ti csináltátok?..Nem hittem volna hogy tudtok főzni- Shoto véleményére nem mondtam semmit. Miért annyira hihetetlen az hogy Naomi és én tudunk főzni? Én kiskorom óta egyedül élek ezért képtelen voltam megtanulni főzni, Naomi pedig mindig is tudott.

Miután mindenki evett a legtöbben bent maradtak a koliban mivel nem nagyon hagyhattuk el az épületet. Naomi és Kirishima a közös nappaliban tévéztek Jirou és Denki társaságában a többiek pedig vagy beszélgettek vagy takarítottak. Én velük ellentétben mára terveztem valamit. A szobámból kihoztam Kurayamit és kiugrottam az ablakon.

Nem mentem messzire csak az edzőpályára mivel apa csak addig adott engedélyt. Alig hogy landoltam ismerős hangot hallottam magam mögött.
- Hova sietsz Lazari?- Megfordultam és apa állt mögöttem. Én mosolyogtam egy kicsit.
- Sehova apa. Csak gyakorolni jöttem le.- megmutattam apának Kurayamit és ő bólintott.
- Rendben. De ne feledd vissza kell- tudtam mit fog mondani
-Vissza kell mennem a szobákhoz még este előtt. Tudom apa.- Ezzel ő el is ment én pedig edzettem Kurayamival.

Dél volt mire felmentem a szobákhoz. A többiek mind a nappaliban ültek és beszélgettek.
- Lazari!- Ahogy Mina kimondta a nevem mindenki felém nézett.
- Igen?- Leraktam Kurayamit és bementem a nappaliba.
- Akami mondta hogy tudsz dangót csinálni! Csinálunk este?- Nem ezt vártam de alig kellett emlegetni a dangót Leila elő jött.
- Persze. Nem mintha lenne választásom- Leilára néztem. Hallottam ahogy Naomi majdnem elneveti magát de nem hibáztatom. Leila egy sokaknak ijesztő és eleinte vérszomjas démon majdnem hogy kisgyerekként viselkedik ha dangóról van szó.

Miközben a többiek tévét néztek, beszélgettek vagy éppen csak a hajukat fonták be (nagyrészt Mina fonta be Naomi haját) aközben én a szobámban pihentem. Jól van aludtam...de nem azért mert annyira fáradt voltam hanem azért mert tudtam hogy ma látomásom lesz.

Sajnos igazam volt...félig. Nem látomás volt..Ő ott állt előttem.
- ....Ellenszegültél. Eljöttél az osztálytársadért és még volt merszed meg mutatni magad?!- Nem félek..nem félek nem félek nem félek. Ezt kellett magamban mondogatnom...
- Még szép hogy elmentem Katsukiért és ha kell  akkor újra megtenném- All for One szemébe néztem. Tényleg nem félek. Aznap láttam az auráját az tény és le is fagytam...de nem kell tőle most félnem. Biztonságban vagyok.

- Óh? Ha annyira magabiztos vagy akkor miért nem bizonyítod be? Te is tudod hogy Dabi mindig a közelben van- Ezzel a mondattal felébredtem.

Kopogtak az ajtón. Nem tudom ki volt az de engem kirázott a hideg.
- Hugi minden oké?- Naomi volt az.
- ...gyere be légyszi- Kinyílt az ajtó és Naomi belépett. Látta hogy szinte remegtem és egyből mellém ült az ágyon.
- Laz mi történt? Megint egy látomás?- Hallottam a hangján hogy aggódik...én is féltem. Megráztam a fejem és átöleltem. Ezen gondolom meglepődött de most az nem zavart.
- A-All for One...- Ennyit mondtam és szerintem megértette mivel ő erősebben viszonoztam az ölelést.

Fél órán keresztül ott voltunk. Nem mertem elengedni Naomit...
- Apának elmondjuk majd hogy mit mondott rendben? Ha akarod akkor megbeszélem hogy Hawks ide jöhessen a suliba hogy vele is tudj beszélni.- A nap közben elkezdett lemenni..lassan este van.
- Rendben...majd holnap elmondjuk neki..köszi Naomi- Nehezen de elengedtem és ő pedig még egy kisseb ölelés után kiment a szobából.

Fáradt voltam...meglepően fáradt..általában nem mernék vissza aludni..de most nem kell félnem. Itt van apa, Naomi...megvédenek ha kell. Ebben a tudatban nyomott el az álom..nem kell félnem a jövőtől..egyenlőre a jelenre kell koncentrálnom...és ezt is fogom tenni.