Lazari Himakoto "hős vagyok vagy gonosztevő?" (Hawks x my Oc)

[4.]Első lépések

Megint a tükör előtt álltam. Leila szembe nézett velem és az üveg megrepedt a kettőnk között és végül széttört. Nem mozdultam csak bámultam Leila irányába aki egyre közelebb jött hozzám közben a szemei ragyogtak mint az előző este. Amikor előttem ált akkor hozzá ért az arcom hoz. A keze forró volt mint a tűz de nem éreztem fájdalmat.

-A részed vagyok Lazari..egy része a múltadnak ami elől nem tudsz elfutni. Majd idővel rá fogsz jönni hogy mekkorát tévedtél- Vörös majdnem hogy démonikus szárnyak jelentek meg Leila hátán ahogy az én fekete szárnyaim is megjelentek.

-Tudod hogy ez csak a nyugalom a vihar előtt..tudod hogy egyszer elveszted az uralmat és akkor mindenki látni fogja ki vagy valójában- Leila közelebb lépett és perzselő meleg ment át az egész testemen. Éreztem hogy fáj a fejem ami csak azt jelezhette hogy már most próbálkozik a hatalom átvétellel.

Megszólalt az ébresztőm és majdnem hogy fel ugrottam az ágyból. Csak rossz álom volt..de az álmokban nem kéne fájdalmat éreznem..legalább is azt hiszem hogy nem kéne. Éreztem hogy a jobb szemem izzik és a fejem fájt mintha kalapáccsal ütötték volna, nem álom volt. Leila megint így akar kommunikálni velem. Ránéztem az órára 6:40..Basszus késésben vagyok!

Gyorsan felöltöztem és magamhoz vettem a cuccaim. Kurayamit felkötöttem az oldalamra a táskákat pedig félvállra vettem és már ugrottam is ki az ablakon és repültem a suli felé. Nem tudom miért repültem de rekord időben értem az osztályba igaz hogy mindenki rám nézett amikor berepültem az ablakon de az most nem zavart. Gyorsan helyet foglaltam Kirishima mögött és elrejtettem a szárnyaimat.

Tíz perc káosz után Aizawa sensei is megjelent de jött vele valaki más is. Egy nő lépett be az osztályba és miután jobban szemügyre vettem rájöttem hogy ez Midnight aki szintén profi hős volt.
-A mai nap fogjátok kiválasztani a hős neveiteket. Ezen a néven fognak titeket ismerni a civilek és ezt a nevet fogjátok használni küldetések során- Foglalta össze a dolgot Aizawa sensei.

Már most nevet kell választani?! A többiek elkezdtek halk beszélgetéseket folytatni a legtöbbjüknek már voltak ötleteik de én még azt se tudom milyen nap van nemhogy az hogy milyen nevet akarok magamnak.
-Mit szólnál a Hellhound hoz Lazari?- hallottam Leila hangját a gondolataimban. Általában így beszél velem ha nincs kedve megjelenni.
-Most komolyan Leila? Egy olyan nevet akarok ami biztonságot éreztet a gyerekekben hogy tudják nem kell félniük- mondtam magamban hogy ne higgye azt senki hogy megőrültem és magamhoz beszélek.

Egy jó öt perc gondolkodás után eszembe jutott az előző este Hawksal..Végre tudtam milyen nevet akarok. Midnight odalépett az azt alomhoz.
- Na és te Lazari? Van már ötleted milyen nevet akarsz?- A szemembe nézett és mosolygott.
-Igen van.- Határozott voltam ahogy felírtam a papírra az új hős nevemet.

-Akkor megmutatnád az osztálynak amit a papírra írtál?- Láttam ahogy mindenki rám nézett de én csak bólintottam és kimentem a tanári asztalhoz. Felmutattam a papírt amire a végső döntéses nevem volt: Nightwing.

Az osztály nagyrészt ujjongani kezdett Bakugou pedig még mindig ideges volt mer az ő neve nem lett elfogadva. Visszaültem a helyemre és figyeltem ahogy a többiek is felmutatják a neveiket. Izuku aki a Deku nevet változtatta meglepetésemre büszke volt a névre. Todoroki aki csak simán a saját nevét választotta Shoto hát nem tudtam leolvasni az arcáról hogy büszke e rá.

Miután vége lett a napnak hazasétáltam és egy fél óra tanulás után (ami kb hat órának érződött) kimentem gyakorolni de meglepetésemre Hawks állt az udvaron.
- Hali kismadár. Hallottam megvan az új neved- mosolygott Hawks én meg reménykedtem hogy nem vagyok olyan vörös mint amilyennek érzem.
-Igen. Sokat inspirált az a beszélgetés amit folytattunk egy pár napja úgyhogy..a Nightwing nevet választottam.- Büszke voltam a névre de volt egy fura érzés a gyomromban amikor hozzá beszéltem.
-Nightwing huh?...Illik hozzád kismadár. Ugye nem zavar hogy kismadárnak szólítalak?- Éreztem hogy elvörösödtem.
- Nem zavar egy kicsit sem-

Hawks elmosolyodott. El se tudtam hinni hogy ilyen könnyedén beszélek vele pedig így volt. Leila negatív energiája ami eddig benne volt most mint hogyha megszűnt volna létezni.

-Te tudod hogy kell a Katanát használni?- Ez a kérdés váratlanul ért de bólintottam és megmutattam Kurayamit.
-Mi szólnál egy kis gyakorláshoz kismadár? Csak te meg én egymás ellen.- Az egyik tollából mint hogyha kardot készített volna és felém mutatott vele.
-Csak ne sírj amikor vesztesz Hawks- magabiztos voltam és kivettem Kurayamit a tartójából.

Egymásra támadtunk. Én inkább hárítottam de Hawks támadásai erősek voltak. Sikerült a ház falához szorítania de egy nagyobb ugrással már mögötte voltam. Egy jó tíz percig harcoltunk így de aztán Leila megpróbálta átvenni a hatalmat és lefagytam. Hawks egy csapással megvágta a bal karom én pedig a földre estem.
Szaporán vettem a levegőt hiszen Leila ellen kész harc volt hogy én irányítsam a testem.

Felnéztem Hawksra de meglepett hogy öröm helyett hogy ő nyert inkább aggódást láttam rajta.
- Bocs kölyök. Jól vagy?- kinyújtotta felém a kezét de láttam hogy a bal karomat nézi ami most éppen vérzett a vágástól.
- Igen jól vagyok ne aggódj.- elfogadtam a segítségét de szédültem Leilának hála. Hirtelen Hawks mellettem ált és segített hogy ne essek el.
- Biztos hogy jól vagy kismadár? Eléggé sápadtan tűnsz..- Nem hallottam még Hawksot aggódni de tudtam hogy most nem nézhettem ki a legjobban.
- Hát...- kiengedtem egy sóhajt -Menjünk be és akkor elmondok valamit. Csak ha hallani akarod persze..- Tartozok neki egy magyarázattal és nem akarom hogy azt higgye az ő hibája az hogy most ilyen állapotban vagyok.

Miután leültünk az ebédlőben egymással szemben Hawks szemébe néztem. Láttam hogy még mindig aggódik.
- Hawks..nem a te hibád volt ez. Hogy mondjam...- nem találtam a megfelelő szavakat. - Van bennem...egy..ez most hülyén fog hangzani..Van bennem egy másik lény..amikor lefagytam az azért volt mert a kettőnk van amikor harcol egymással a testem feletti hatalomért..- Láttam hogy Hawks nem hiszi ezt furcsának ami meglepett

- Egy másik lény alatt egy démonra gondolsz nem?- Látta a meglepett arckifejezésemet.
- Mégis honnan...- mielőtt befejeztem volna a kérdést megint kaptam egy fejfájást ami azt jelenti hogy Leila már megint próbálkozik.
- Az előző beszélgetésünk óta beleolvastam az aktádba...nem azért mert gyanús voltál vagy valami mielőtt azt gondolod. Csak már nem emlékeztem az ügyre.- Észrevette hogy nem vagyok jól. - Már megint próbálkozik?- bólintottam és aztán Leila már abba is hagyta.

Az asztal mellett le volt támasztva Kurayami és Hawks "kardja". Mi ketten egy mással szemben ülve egy jó pár percig csendben voltunk. Most már nem voltam annyira sápadt.
- Szóval..kösz hogy gyakoroltál velem Hawks- rá mosolyogtam és láttam hogy mostmár nyugodtabb.
- Semmiség kismadár. Legközelebb lehet hogy te nyersz.- Ő is elmosolyodott. - Te fázol?-
Remegtem egy kicsit mert fáztam de nem nagyon zavart. Hirtelen Hawks rám adta a kabátját. Ránéztem meglepetten.
- Tartsd meg. Nekem van még másik. Majd legközelebb találkozunk madárka- azzal a lendülettel kiment és már el is repült a háztól