Lazari Himakoto "hős vagyok vagy gonosztevő?" (Hawks x my Oc)

[21.]Végre újra otthon

Hát ez a nap is eljött. Az egy hét letelt és mehetünk vissza a suliba. Ma már a saját házamban ébredtem és siettem hogy ne késsel el a suliból. Mivel a szárnyaim még mindig meg voltak égve egy kicsit most nem repültem hanem sétáltam de így is jó volt.

Amikor beértem az osztályba mindenki beszélgetett és arról volt szó hogy az egy hét alatt mi történt mindenkivel.
-Lazariii!- Naomi megölelt amint beléptem az ajtón.
- Jó újra látni Laz!- Kirishima is oda jött hozzánk és rám mosolygott. Én viszonoztam a mosolyt amint Naomi elengedett és kaptam ismét levegőt.
-Titeket is jó látni. Mindenki beért már?- Kiri bólintott én pedig oda sétáltam Izuku asztalához.
- Szia Izuku...minden oké?- tudtam hogy a kórházban történt beszélgetés után sok kérdése lehet de az se lepett volna meg hogyha nem akart volna velem beszélni.
- Igen minden a legnagyobb rendben van! Veled minden oké Lazari?- bólintottam és aztán egy hangos kiabálás jelezte hogy Bakugou  is megjött.

Izukuval beszélgettem ameddig becsöngetett aztán leültem a helyemre és gondolkoztam a tegnap történteken. Vajon mi a fene okozta azt a köhögés rohamot...és mi a fene volt az sok minden amit láttam történni?...

Aizawa sensei belépett az osztályba. Most nem volt rajta a hálózsák amit általában hord ami azt jelentette hogy most bejelentés lessz és ezek szerint fontos.
- Mindenki leülni.- Szokás szerint csak Katsuki állt még mindig de gyorsan leült. - Tudom hogy még csak most értetek vissza egy hét után..de közelednek a vizsgák és emlékeztetnék mindenkit hogy aki nem megy át az nem jöhet az osztállyal az erdei táborba. Remélem mindenki felfogta hogy ezek a vizsgák fontosak lesznek a jövőtől nézve és így is fogtok hozzá állni.- csend lett az osztályban..senki nem tanult ha jól vettem le a jeleket.

Igazam volt. Amint Aizawa sensei kiment mindenki Momohoz fordult aki ezek szerint az egyetlen ember volt aki készült. Engem ez nem nagyon izgatott mert én otthon fogok tanulni és ismerve Naomit ő át fog jönni hozzám vagy segíteni vagy pont segítségért. Ami azt jelenti az erdei tábor nem izgatott annyira mint gondoltam de Leila persze ajánlotta hogy legyek a többiekkel.

Amikor kimentem az osztályból szünetben Monoma nekem jött én pedig hátra estem.
- Figyelj hogy merre mész Monoma!- Felálltam és a szemébe néztem.
- Te jöttél nekem kis démon! Miért nekem kéne figyelnem?- Bakugou Naomi és Kirishima éppen akkor jöttek ki amikor ezt mondta. Nem tudtam hogy most sajnáljam vagy ne.
- Mit mondtál extra?- Katsuki elém lépett és Monoma egy lépést hátra ment.
- Jól hallottátok. Mi a nagy baj ezzel? Annak nevezem ami valójában. Egy démon. Egy szörny akinek itt se kéne lennie!-Monoma szavai hallatán hirtelen Shigaraki és All for one szavait hallottam a fejemben..."szörnynek fognak hinni"..
- Ezt szívd vissza!- Naomi Bakugou mellé állt és egyenesen Monoma szemébe nézett.
- Lazari nem szörny hanem egy jó ember. Jobb mint te az egyszer biztos.- Kirishima mellém állt...sokat köszönhetek nekik mit ne mondjak.
- Azt ajánlom húzd el a csíkot extra..vagy én tűntetlek el saját magam.- éreztem ahogy Bakugou kezéből hő áramlik. Most komolyan arra készül hogy egy robbanással elrepíti innen? Nem kellett megvárnom hogy mire készül mert Monoma már el is ment.
- Minden oké Laz?- Kiri felém fordult.
- I-igen minden oké. Kösz srácok- rájuk mosolyogtam.
- Csak hogy tudd azért segítettem mert nem fogom hagyni hogy egy ilyen nyomi piszkálja az osztálytársamat. Szóval ne is gondolj mást!- Bakugou ezzel a mondattal sarkon fordult és lement a lépcsőn. Naomi és Kiri lekísértek engem az ebédlőbe és leültek Bakugou mellé én pedig..egyedül ültem.

-Leülhetünk melléd?- Felnéztem és meglepetésemre Mina Jirou és Uraraka állt az asztalomnál.
-Persze üljetek csak le!- elmosolyodtam.
- Hallottuk mi történt fent...Naomi elmondta nekünk.- Mind a hárman leültek és Mina megölelt.
- Monoma hülye hogyha azt hiszi hogy ez igaz. Szóval ne is hallgass rá!- Uraraka rám nézett egy mosollyal.
-Igen és az egész osztály egyet ért abban hogy sokat köszönhetünk neked!- Jirou is rám mosolygott.
- Higgyétek el én még többet köszönhetek nektek mint ti nekem.- ott ültünk és egy jó ideig beszélgettünk.

Amikor vége lett a napnak haza sétáltam. Most az egyszer nem támadott meg senki hazafelé menet ami eléggé meglepő volt.

Amikor haza értem Leila előjött.
- Miért nem engedted hogy egy jót lekeverjek a srácnak! Monoma megérdemelte volna!- igaz amikor Monoma szörnynek nevezett Leila elő akart jönni és egy jó leckét adni neki de én nem engedtem.
- Leila akkor csak adjuk alá a lovat. Amúgy is...- Leültem és elővettem a könyveimet. Ma magolnom kellett ha át akarok menni a vizsgákon.
- Na várjunk...Lazari..nehogy azt mond hogy hiszel neki!- vettem egy mély levegőt és becsuktam a szemem.
- Nem hiszek neki..de..elgondolkoztam azon amit Shigaraki mondott- Látni a döbbenetet és a félelmet Leila arcán páratlan volt.
- Laz ugye nem arra gondolsz hogy...csatlakozni akarsz hozzájuk...- megráztam a fejem.
- Nyugi nem azon gondolkoztam. All for one és Shigaraki is azt mondta hogy szörnynek fognak gondolni az emberek...de szerintem igazuk volt. Néhányan annak fognak hinni..de ezért akarok hős lenni. Hogy lássák nem vagyok szörny.- elkezdtem olvasni ameddig meglepetésemre Leila főzött vacsorát.

Már vagy este fél tíz volt amikor kopogást hallottam az ablakon. Hawks kint volt és be akart jönni...de miért ilyen későn?
- Kismadár beengednél hideg van kint!- nem tudtam hogy ez most tényleg Hawks vagy megint Toga...most az egyszer bíztam az érzésemben és be engedtem.
- köszi...bocsi hogy most jöttem be tudom hogy késő van.- Hawks leült az asztalnál velem szemben. Leila kinézett a konyhából ahol éppen mosogatott.
- Szia Hawks! Ilyen későn berepültél?- Oké ez akkor tényleg Hawks volt. Megnyugodtam és vissza ültem az asztalhoz.
- Hát meg akartam látogatni a kismadaramat és éppen nem volt semmi dolgom. Meg..tudni akartam hogy mi a fene történt utolsó nap.- Na ez volt az amit nem mondtam...Hawks nem tudott az esetről és még nem volt időm elmondani neki.

Egy jó fél óra alatt elmondtam neki a Dabival való találkozásomat de nem hoztam szóba se a köhögő rohamot se a fura látomásokat.
- Megégette a szárnyaidat?...- bólintottam és felálltam hogy kinyissam a szárnyaimat. Egy pár tollam még mindig meg volt perzselődve nagyrészt ezért nem repülhetek.
- Még egy hét kell hogy teljesen rendben legyek és repülhessek.- Hawks felállt és megölelt.

Miután Hawks elment én bepakoltam holnapra és felmentem a szobámba. Ma gyorsan jött álom a szememre de nem tudtam nem azon gondolkozni amit Shigaraki mondott...lehet hogy igaza volt?...