Lazari Himakoto "hős vagyok vagy gonosztevő?" (Hawks x my Oc)

[15.]Régi lidércek

A tegnapi remek álmom után tudtuk hogy mostantól résen kell lennem. De mit tehet az ember lánya amikor repülni akar? Az éjszaka közepe volt ismét és nem tudtam aludni. Ismét. Felálltam és kisétáltam az erkélyre. Ma este melegebb volt kint bár lehet hogy csak a Hawks-tól kapott kabát miatt éreztem úgy. Leültem a korlát szélére és kitártam a szárnyaimat.

Egy perc múlva már a város felett repültem és éreztem e kellemes levegőt az arcomba csapódni. Lenéztem és láttam minthogyha valaki az utcán sétálna. Nem gondoltam bele túl sokat...ameddig nem éreztem a füst szagot. Mi a fenét keres Dabi pont itt..? Nem volt túl sok időm ezen gondolkozni mert a következő pillanatban kék tűz lövellt felém. Gyorsan elrepültem az irányából és egy háztetőn landoltam. Amikor lenéztem Dabi sehol se volt.
- Keresel valakit?- megpördültem a tengelyem körül és persze hogy Shigaraki állt mögöttem.
- Mi a fenét akarsz tőlem?- egy lépést hátra tettem és már a tető szélénél voltam.
- hogy én mit akarok?...Inkább az a kérdés hogy Ő mit akar.- lefagytam...kinyílt egy portál Shigaraki mögött és Toga meg Dabi léptek ki rajta....bajban vagyok.

- De jó újra látni Lazari! Már azt hittem hogy nem tudom megszerezni a véredet...- Toga már elővette a kését. A szárnyaim nem égtek még meg..és csak reménykedni tudok hogy nem is fognak.
- Két választásod van. Vagy velünk jössz magadtól...vagy mi viszünk el neki- Dabi is közelebb lépett. Most már mind a hárman körbe fogtak...nem láttam más kiutat úgyhogy ugrottam. Láttam ahogy felettem elrepül egy kés és egy adag kék tűz de most nem érdekelt. Kinyitottam a szárnyaimat és repültem. Még egy adag tűz jött felém de most készen álltam és Leila segítségével vissza lőttem Dabi felé.

Gyorsan repültem..még gyorsabban mint általában. Addig nem áltam meg ameddig nem láttán az apartmant. Már azt hittem hogy biztonságban vagyok..de tévedtem. Amikor landolni akartam egy portál nyílt meg alattam és egy kés egyenesen a szárnyamba repült én egy kisebb sikolyt engedtem ki és landolás helyett le zuhantam a földre. A kemény beton meglehetősen hideg volt de az volt a legkisebb problémán.
- L-Leila..segíts- amikor landoltam a kés még mélyebben bele fúródott a szárnyamba és kimondhatatlanul fájt. Leila megjelent mellettem és felsegített. Megint kinyílt egy portál előttem és Dabi sétált ki.
- Komolyan azt hitted hogy futni hagyunk?- már éreztem hogy a füst szag felerősödik.
- És te azt hiszed hogy harc nélkül elvihetsz?- koncentráltam és az angyali kötelékkel megkötöztem Dabit. Leila közben már készen állt ha minden kötél szakad (haha) hogy akkor be tudjon lépni a harcba.
- Mi a franc?!- Dabi nem tudott kijutni a kötelék szorításából. Nem kellett sok idő és menekülőre fogta a dolgot és egy portállal eltűnt.

- Lazari...jól vagy?- Leila felsétált velem a szobámba és én leültem az ágyra azzal a lendülettel.
- Nem...a kés még benne van a szárnyamban- remegtem a tudattól hogy Toga kése még a szárnyamban van. Leila közelebb ment hozzám és láttam mit akar. Kinyitottam a szárnyamat amennyire csak tudtam és bólintottam. Leila hirtelen eltakarta számát és kihúzta a kést én pedig a tenyerébe visítottam a fájdalomtól. Egy jó két percbe tellett mire a vérzés elállt és a fájdalom enyhült. Leila elkezdte gyógyítani a szárnyamat én pedig a falnak döltem még mindig nehezen kaptam a levegőt.
- Bocsi hogy nem jöttem előbb...- Néha kisebb remegések kísérték ahogy a seb beforrt.
- S-semmi baj...örülök hogy jöttél.- kinéztem az ablakon és a nap már felkelt.

Pár perc múlva kopogást hallottam az ajtón.
- kismadár? Ébren vagy?- Hawks volt kint..remek.
-Igen. Gyere be.- Csak ennyi kellett és már nyitotta is az ajtót. Láttam ahogy a mosolya ami eddig az arcán volt hirtelen eltűnt és helyette félelem jelent meg az arcán.
- Lazari mi történt?! Jól vagy?- oda sietett hozzánk és láttam rajta hogy most tényleg nagyon megijedt.
-Tegnap este...kimentem repülni...nem kellett volna...sajnálom.- elfordítottam a fejem és inkább a padlót néztem. Hawks felemelte a fejem hogy rá nézzek.
- Lazari..nincs semmi baj. Csak mond el mi történt..nem fogok rád haragudni hidd el.- Leila éppen végzett a szárnyammal és leült mellém. Egy jó tizenöt perc alatt össze foglaltam mi történt az este. Láttam hogy amikor szóba hoztam hogy Toga kése belefúródott a szárnyamba Hawks mérges lett de nem rám.
- Szóval tudták hogy kint leszel?..De mégis hogy?- csak megvontam a vállamat mivel fogalmam sem volt.

Egy óra után már sokkal jobban voltam. A kötelék használata után kifárasztottan magam és muszály volt pihennem de Hawks nem akart magamra hagyni...úgyhogy ott maradt a szobában és végül az ölében aludtam el miután megkérte hogy feküdjek le oda. Éreztem hogy a hajammal játszik miközben itt feküdtem de ez eléggé nyugtató volt.

Amikor felkeltem Hawks még mindig a szobában volt és éppen Leila mondta neki hogy miért akarok annyira hős lenni aztán észre vette hogy felébredtem.
- Jó reggelt Lazari. Ki pihented magad?- Leila csak rám nézett meg se mozdult de Hawks oda jött hozzám és segített felülni.
- Igen ki pihentem magam. Mostmár sokkal jobban vagyok- felálltam az ágyból és csak most esett le hogy még mindig pizsamában vagyok.
- Egy perc és jövök.- fogtam a bőröndömből egy pár ruhát és bementem a fürdőbe. Előszőr a nadrágomat lecseréltem egy farmer nadrágra aztán levetettem a pólómat. Véletlen bele néztem a tükörbe...nem tetszett amit láttam. Sok seb volt a testemen...egy csomó volt a karomon és két nagyobb a hasam környékén. Megfordultam és megnéztem a hátam..egy nagy vágás nyom volt a szárnyaim között....sok rossz emlék a laborban történtekről semmi más. Hirtelen kinyitódott az ajtó és nem tudom hogy direkt vagy nem de Hawks besétált.
- Minden oké madárka már negyed órája bent va- felnézett és meglátta a sebeket..nem tudtam hogy reagáljak  de Hawks oda lépett hozzám.
- Ezek a sebek...ezek a laborból vannak?- lassan bólintottam. Láttam ahogy aggódni kezd értem pedig nem volt rá semmi oka.
-Hawks..ezek már régi sebek. Semmi többek egy rossz emléknél...legalább is annak kéne lenniük.- láttam ahogy a szeme a karjaimról a hasam környékén lévő sebekre és onnan a hátamon lévő vágásra vándorol. Gondolom rájött hogy a hátamon lévő vágás milyen folyamat miatt van hiszen láttam rajta azt a döbbent és megborzadt nézést.
- megpróbálták a szárnyaidat...- nem akarta kimondani de nem is kellett. Bólintottam és ő meddig magához ölelt. Én nem löktem őt el sőt..az oldala köré fontam a karjaimat és a kabátjába temettem az arcom. Éreztem ahogy könnycseppek hullottak az arcomról a földre és tudtam hogy most biztos remegek. Ott álltunk így egy pár percig aztán elengedtem és felvettem a pólómat. Hawks vissza húzott az ölelésben és megsimogatta a fejemet..tudta hogy még mindig fáj nekem a múlt...és örültem hogy ő jött rá előbb...Naomi még nem tud a sebekről mert nem mertem neki megmutatni de tudtam hogy egyszer rá jön magától is. Mostmár féltem attól hogy mi lessz a jövőben...hogy talán a múlt megismétli magát...de egy dolgot tudtam. Bármi is történik majd Hawks és Naomi mögöttem lesznek.