Lazari Himakoto "hős vagyok vagy gonosztevő?" (Hawks x my Oc)

[42.] Végre kettesben

...miért mindig itt kell tartanom? Hajnali háromkor az ágyban feküdtem. Nem tudtam aludni...ismét. Nem azért mert látomásom volt hanem csak egy sima rémálom.
- Laz mikor aludtál rendesen utoljára?- Leila szokás szerint mellettem volt.
- a franc tudja szerintem a U.A. elleni támadás óta nem aludtam rendesen.- Felültem az ágyon. A Hold még fényesen világított..Luna..
- Még mindig rá gondolsz nem igaz?- Leila a Hold irányába fordult.
- hogy tudnék nem rá gondolni?...a húgom volt én pedig cserben..- be se fejezhettem a mondatot.
- nem.- Leila rám nézett. - Nem hagytad cserben és ne is okold magad a haláláért. Tudom hogy már évek óta okolod magad azért ami aznap történt a családoddal de isten szerelmére még csak gyerek voltál! Nem volt képességed és nem tudtad volna megakadályozni...szóval ne okold magad érte rendben?- Meglepetten néztem Leilára..első alkalom hogy ezt így kimondja..
-..megyek repülni egyet- Azzal a lendülettel az erkélyről kiugrottam és már a hideg esti levegőn keresztül repültem.

Kellemes volt azt meg kell hagyni. A jó hideg levegő egyből felébresztett és mivel este volt gyönyörűen világítottak az épületek...
- Nightwing?!- lentről hallottam valakit. Lenéztem és..Aizawa sensei..Óh basszus. Egyből leszálltam.
- Én..- kezdtem volna magyarázkodni.
- Lazari tudom hogy szeretsz repülni és hogy neked nem kellemes bezárva lenni de ne este repkedj. Reggel repülhetsz mert arra adok engedélyt de ilyenkor nem.- Apa levette a szemvédőjét.
- Gomen...- lehajtottam a fejem. Leila egyből megjelent.
- Gomen Shota. Én engedtem el. Megint rémálma volt és az istenért nem tudott vissza aludni úgyhogy gondoltam egy kis friss levegő jót tenne neki. Eddig mellette repültem de két perce mintha Dabit láttam volna ezért hagytam egyedül.- Leila egyenesen Apa szemébe hazudott...mondjuk lehet hogy Dabi miatt nem hazudott.
- Apa én szerintem vissza megyek a koliba...inkább reggel repülök..Dabit el akarom kerülni.- Mielőtt bármit mondhatott volna én Leila társaságában vissza repültem.

Amint az erkélyen landoltam már öt óra volt...Naomit ismerve már fent van..
- Akkor...Mi a terved Laz?- Leila bejött a szobába egyből utánam.
- Nagyon semmi...lemegyek eszek...a többi majd kiderül- átöltöztem egy kényelmes fehér pólóba és magamra húztam Hawks kabátját amit azóta megtartottam amióta nekem adta.

Amint le értem Naomi már az asztalnál ült és instant ráment evett.
- Ohayo Laz!- Nao-Chan elém tolta a ráment amint leültem.
- Ohayo..-mondtam félig ásítva.
- megint nem aludtál?- megráztam a fejem. Leila persze abban a percben előjött.
- rémálma volt. Megint a labor- Leila egyenesen Naomira nézett aki egy aggódó pillantást vetett rám.
- jól vagyok ne aggódj. Igaz nem nagyon aludtam az első liga támadás óta..de te is tudod hogy ez nem az első alkalom.- Nem nagyon tudom elfelejteni amikor Naomival tíz évesek voltunk...egy ideig náluk laktam mivel kiskorúként nem tudtam magam eltartani. Amikor rémálmom volt akkor csomószor átmentem az ő szobájába és hozzá bújtam mert féltem..most jobban bele gondolva már kis korunk óta testvérekként viselkedünk.
- Tudom tudom...de akkor se jó bele gondolni hogy ezen át kell menned.- Kedves tesóm folytatta az evést ugyan úgy mint én.

Fél óra múlva már arról beszélgettünk hogy a szobámban a célba dobó táblán miért Monoma képe van.
- Na igen de nem tudom hogy honnan van a ké- be se fejeztem a mondatot már csörgött a telefonom. Megnéztem a számot és Hawks volt az. -Oh ezt fel kell vennem- Felálltam és bementem a szobámba.

Felvettem a hívást egyből.
- Szia kismadár! Ugye nem zavartalak?- Hawks ismét repülés közben hívott de nem zavart.
- Szia kicsim! Nem zavarsz egyel talán- mosolyogtam.
- Van időd repülni velem? Már ha nincs más dolgod persze- egy kicsit kuncogtam amikor kérdezett.
- persze van időm. Miért?- alig hogy kimondtam a kérdést kopogást hallottam az ablakokon. Oda néztem és..Hawks?! Leraktam a hívást és kinyitottam az ablakot.
- Mert akkor egy kicsit elrabolnálak- Válaszolt a kérdésemre. - az az én kabátom?- Nézett az öltözékemre. Én elpirultam és bólintottam. Hawks kabátja és a nyaklánc amit tegnap adott rajtam volt.
- M-mindjárt jövök repülni csak szólok Naominak hogy ne aggódjon- gyorsan lementem és Naomi még lent volt. - Nao-chan! Hawlsal megyek repülni! Majd jövök!- vártam egy percet hogy válaszoljon.
- Rendben szólok apának hogy elmentél!- Azzal a lendülettel fel futottam és bólintottam. Hawks már ki is ugrott én pedig követtem.

Kirepültünk a városból és vissza értünk a tóhoz ahol tegnap voltunk. Alig hogy oda értünk Hawks leült a tó szélére. Én oda sétáltam hozzá ő pedig egyből az ölébe húzott.
- Heh..jó végre kettesben lenni- Keigo a fejét a vállamba temette én pedig megsimogattam a fejét.
- Nekem mondod?..- hátra dőltem és végre élveztem a csendet.
- Tudod..eléggé sokat gondolkodtam..tudom hogy neked a koliban kell maradnod de mi lenne ha..össze költöznénk?- Na ezen a kérdésen meglepődtem. Mondjuk nekem van egy házam ami elég nagy a kettőnknek...
- Sz-szerintem jó ötlet! A ház ahol én lakók amúgy is túl nagy egy embernek...- kicsit elpirultam. Hawks erősebben magához húzott és rám terítette a szárnyait.

A kettőnk ott volt a tónál egy jó három órát aztán Hawks vissza repült hősködni én pedig vissza mentem a koli felé. Út közben leszálltam egy boltnál és vettem instant ráment meg rizst és cukrot mivel már kezdtünk kifogyni belőle a koliban. Most éppen a koli felé sétáltam Leila kíséretében mivel ő érezte Dabit a közelben.
- Szerinted tényleg itt van?- halkan kérdezem Leilát miközben sétáltunk.
- Igen...de ne aggódj most nem hagyom hogy bármit tegyen- eléggé gyorsan a kapuhoz értünk és én inkább berepültem a szobámba és utána mentem le.

Amikor lent voltam gyorsan el pakoltam mindent amit vettem.
- Lazari-chan! Boltban voltál?- Uraraka jött le a lépcsőn.
- Igen. Vettem instant ráment meg rizst és cukrot mivel már lassan kifogytunk belőle.- elraktam a szatyrot amit a boltban vettem mivel..hát valamiben el kellett hoznom a cuccokat. - a többiek?- kérdően néztem fel a szobák felé. Már délután egy volt de senki nem volt lent.
- Kirishima és Naomi randira mentek. Mina Jiruo és Tokoyami zenét hallgatnak. A többiek pedig a szobájukban vannak. Én csak azért jöttem le hogy vigyek nasit Jirouéknak.- azzal s lendülettel fogott egy tálat és egy kis popcornt aztán felment.

Végül én is a szobámba mentem és zenét hallgattam a ágyamon. Legalább is addig ameddig Naomi be nem nyitott és levettem a fülest.
- Lazari mond el mit csináltatok Hawksal! Légyszííí!- gondolhattam volna hogy faggatni fog..
- Hát...elrepültünk a tóhoz és..- kicsit elpirultam. - m-megbeszéltük azt hogy össze költözünk- Naomi akkora fangörcsös sikolyt adott ki mint még soha és amint felálltam megölelt.
- annyira örülök nektek!!!- én kicsit kuncogtam.
- Na és ti mit csináltatok Kirivel?- néztem Naomira.
- Elmentünk a tóhoz ahol tegnap voltunk..aztán elmentünk enni. Ennél többet nem mondok.- örültem hogy kedves tesóm is jól érezte magát.

A délután azzal telt el hogy Naomival zenét hallgattunk a szobámban. Én megmutattam neki a rock zenéket amiket hallgatok és ő is megmutat nekem azt ami neki tetszik. Este hét fele ment ki én meg elmentem fürdeni. Amikor minden kész volt én átöltöztem és kimentem az erkélyre.
- Jó éjt Luna...szeretlek- ezzel a mondattal bementem és lefeküdtem aludni. Most végre tényleg nem volt se rémálom se látomás...jobban mondva volt de a legjobb látomásom volt eddig. Hawks és én együtt voltunk..és volt velünk egy kisfiú..szőke haja volt mint Hawksnak de fekete végekkel. A szárnya is az övére hasonlított de sötét vörös volt..a szeme pedig heterokrómiás. A jobb szeme lila volt a bal pedig sárga mint Hawksnak...ez egy olyan jövő amire vágyom.