Lazari Himakoto "hős vagyok vagy gonosztevő?" (Hawks x my Oc)

[18.]Szerencse volt nincs

-Szóval..ha jól értem senki nem fogja tudni hogy mi győztük le Staint...de helyettünk azt fogják mondani hogy a profi hősök tették?- A fiúkkal egy szobában voltam és éppen a rendőr kapitánnyal beszéltünk..a tegnapi eset miatt ki is lehetnénk rúgva ha kitudódik.
-Így van. Sajnálom gyerekek de mivel nem vagytok profi hősök nektek nem lett volna szabad ott lennetek- Todoroki feldúlt volt...Midoryia és Iida megértette szerintem hogy nincs más választásunk.

-Gondolom Endeavour kapja a kreditet. Az égés nyomokat könnyen rá lehet fogni és Stain törött bordája amit gondolom én okoztam..azt is elég könnyen el lehet hinni hogy ő tette.- a falnak támaszkodtam Iida ágya mellett és a rendőr kapitány bólintott.

Miután mindannyian bele egyeztünk és a rendőr kapitány ki ment mind a három fiú rám nézett.
-Lazari...- Midorya elkezdte a mondatot de nem akartam hogy befejezze.
-Tudom sok magyarázattal tartozom..amire akartok választ kapni azt kérdezzétek és megpróbálok válaszolni.- nyugodt voltam bár a kérdésekre most kicsit sem akartam válaszolni.
-...Stain mit értett az alatt hogy nem mentettek meg a hősök?- Todoroki kérdezett először ami meglepett egy kicsit.
-Hát...én kis koromban egy laborban voltam..ott kísérleteztek rajtam két évig ameddig meg nem lettem mentve..a két év alatt egyszer adtam jelet de egyik hős sem jött akkor.- Láttán ahogy Iida és Shoto arcán rendesen borzalom ült ki. Todorokitól nem hittem volna hogy ilyet látok.
- Kísérleteztek rajtad?!- Iida volt az aki kiakadt de érthető volt.
-Mhm- csak ennyi hangot adtam ki válaszként.
-Amikor a hős gyilkos...elkapott téged és a bordája átszúrta a tüdejét..nem láttalak ijedtnek...sőt még nem is szólaltál meg..miért?- vettem egy mély levegőt és Izuku szemébe néztem.
-A laborban sok mindent láttam és sok mindenen voltam keresztül. Az hogy Stain elkapott..nem volt ijesztő az ott történtekhez képest.- Midorya lenézett a földre gondolom feldolgozza azt amit mondtam.
- Ki volt az a lány aki segített nekünk?- Hirtelen néztem Todorokira a kérdés hallatán.
- Az Leila volt. Ő...eredetileg a kísérletekkel lett a részem de inkább mondanám a testvéremnek. Ha akarjátok beszélhettek vele is.- Most mind a hárman fel néztek. Észre sem vettem hogy Iida lehajtotta a fejét miután a labort említettem.
- Nem kell tőle félnetek én már beszéltem vele. Nem bánt senkit ha nincs rá jó oka- Izuku magabiztosan mondta. A másik két osztálytársam bólintott én pedig ellöktem magam a faltól.

A jobb szemem vörösen izzott és egy perc múlva Leila állt mellettem. Todoroki ösztönösen hátra lépett Iida pedig szemügyre vette hogy mennyire hasonlít rám Leila.
- Jó látni hogy mind a hárman jól vagytok. Bocsánat ha megijesztettem valameikőtöket.- Shoto és Iida egymásra néztek egy percig aztán elkezdtem mind kettőnktől kérdezni dolgokat. Egy jó fél órán keresztül ott beszéltünk a kórházban aztán bejött egy ápolónő és megmondta hogy mivel a sérüléseink nem komolyak és a nagy részét már ellátták haza mehetünk.

Amint kiértem a kórházból szárnyat bontottam és az apartman felé repültem. Körülbelül félúton lehettem amikor kék tűz repült el mellettem. Gyorsan landoltam és ahogy gondoltam Dabi állt előttem.
- Nem tudnátok nekem egy nyugodt napot adni? Legalább egyszer?- Kurayami az oldalamon volt..de a képességeimet nem tudtam használni éppen.
- Te is tudod hogy a főnök nem fog békén hagyni ameddig be nem viszünk a főhadiszállásra és mellénk nem állsz.- Valami...más volt. Ez nem lehetett Dabi. Nem azért mert nem támadott meg landolásnál..hanem mert meg se próbált engem fenyegetni még.
- Twice. Remek klónt csináltál Dabiból mit ne mondjak.- Látni a döbbenetet az arcán..bingo. Nem is gondolkodtam csak kinevettem a hajtűt a hajamból megnyomtam a végén lévő pillangót és egyenesen a klón fejébe dobtam. Amint eltaláltam a klón lassan eltűnt és a hajtűt ott feküdt a földön. Felvettem és vissza raktam a hajamba.

Amikor végre vissza értem az apartmanba és bementem az ajtón Hawks bent volt a szobában...bajban vagyok.
- Lazari...mi a fenét gondoltál?..nagyobb bajod is eshetett volna. Megmondtam hogy maradj itt.- lenéztem a padlóra és kicsit szégyelltem magam..de nem volt választásom.
- Én..nem gondolkoztam. Izuku kiadott egy vészjelzést és láttam hogy mi történik ott...nem hagyhattam ott a bajban. Főleg nem miután rájöttem ki miatt jelzett!- Hawks közelebb lépett. Felemelte a kezét..én pedig reflexből elhajoltam. Amikor vissza néztem rá láttam a döbbenetet az arcán.
- L-Lazari..te azt hitted hogy...- egész testemben megremegtem..ezt most jól megcsináltam.
- Hawks én..én nem..csak..- Vettem egy mély levegőt. - Sajnálom...csak a laborban...ami ott történt az után...- Nem kellett befejeznem a mondatot mert Hawks egyből magához húzott. Az egyik keze a fejemen volt és nyugtatóan simogatta a másik a hátamon és azzal közel tartott magához.
- Ne sajnáld kismadár...csak megijesztettél egy kicsit ennyi az egész...tudhattam volna hogy valami ilyesmi is fog majd történni.- Én...remegtem. Nem tudom mitől de remegtem. Bele temettem az arcokat a kabátjába ameddig ott álltunk.

Fél óra telt el és Hawks ott ült az ágyam szélén pont mellettem. A fejem a vállán volt és mind a ketten megegyeztünk hogy a Stain miatt történt ügyet nem játszom el mégegyszer.
- Eredetileg még az ügy előtt elmentem...Naomival találkoztam egy kávézónál..- Hawks rám nézett.
- Tudom. Nem sokkal miután landoltam egy épület tetején hogy körül nézzek Shota rám irt...Tudnak a sebekről igaz?- bólintottam és ismét megremegtem. Hawks érezhette hogy remegtem mert a következő pillanatban megfogta a kezem.
- Mennyit tudnak róluk?- vettem egy mély levegőt.
- Látták őket..tudják hogy a laborral kapcsolatosak és..Aizawa sensei el is káromkodva magát..igaz hogy halkan de amikor a hátamon lévő vágást látta valamit káromkodott.- Hawks meglepett volt. Ami érdekes ránézve hogy mind a kettejük profi hősök.
- Shota káromkodott?...Na ez új. Még nem hallottam egyszer sem káromkodni.- Ez engem is meglepett de gondolom csak magában káromkodik általában.
- Naomi...sírt amikor meglátta a sebeimet. Aztán egy fél órát ott maradtam náluk és haza jöttem..akkor láttam meg a hírekben hogy mi történik és aztán Izuku vészjelzést küldött...- Miután elmondtam neki mi történt a harc közben Hawks rendesen nem akart elengedi maga mellől.

Egyszer csak ennyit éreztem hogy egyszer rezgett a telefonom. Kivettem a zsebemből és megnéztem ki írt. Naomi volt az. Azt kérdezte hogy holnap eljöhet e hozzánk gyakorlatra mivel neki nincs semmi dolga holnap.
- Hawks. Naomi kérdezi hogy eljöhet e holnap velünk a gyakorlatra.- Hawks bólintott én pedig megírtam Naominak hogy jöhet és megírtam neki hogy hol leszünk. Egy valami biztos a holnapi nap élvezetes lessz.