Lazari Himakoto "hős vagyok vagy gonosztevő?" (Hawks x my Oc)

[30.] Látogatás

Hát...Leila félig eltalálta. Három napig voltam még eszméletlen de..két hét ameddig kiengednek. Ahogy kiderült a sérüléseim rosszabbak voltak mint gondoltam és hála annak hogy BEVERTEM A FEJEM EGY FÁBA nem zárták ki azt hogy rosszabbodhat az állapotom.

Éppen kinéztem az ablakon amikor kinyílt az ajtó.
- Lazari. Látogatóid jöttek.- az egyik nővér volt. Mivel sokan vagyunk még bent a kórházban az hogy látogatnak engem eléggé meglepett.
- Bejöhetnek..hányan jöttek?- általában csak egy ember jön be de mivel többes számban beszélt..kíváncsi vagyok na.
- négyen. Mondom nekik hogy bejöhetnek.- azzal a lendülettel kiment és becsukta az ajtót. Ki a fene jött látogatni pont engem? A többiekhez természetesen jöttek családtagok de hozzám...
- Lazari! Ne ijessz meg így mégegyszer!- Naomi olyan gyorsasággal ölelt meg hogy fel se fogtam mikor lépett be.
- N-nem foglak nyugi!- felnéztem. Aizawa sensei, Tokoyami és...Hawks?! Mégis hogy..mindegy. Örülök hogy látom.
- Hogy érzés magad Lazari? Azt mondták a többiek hogy neki lettél rúgva egy fának.- Ja igen..Tokoyami nem volt teljesen magánál..
- Jól vagyok. Semmi jele annak hogy agyrázkódásom lenne vagy hogy bármi féle nagyobb bajt okozott volna.- Hawks támasztotta oldalt a falat ameddig Aizawa sensei és Naomi az ágyam mellett ültek. Tokoyami állt az ablakhoz közel..láttam rajta hogy valami bántja.
-Tokoyami- Felém nézett az említett személy -még mindig azt bánod ami a szárnyammal történt?- láttam ahogy Hawks fel emeli a fejét szóval ő nem tudja.
- Nem tudtam irányítani..de még mindig sajnálom hogy..- nem hagytam hogy befejezze a mondatot.
- Semmi baj.- meglepetten nézett rám - Nem a te hibád volt és...amúgy is ha Dabin múlott volna szerintem előttetek égette volna le őket.- most mindenki rám nézett. Még nem mondtam el mi történt az erdőben...nem mertem még elmondani.
- Laz. Mi történt az erdőben?...a többiek azt mondták hogy..készen áltál megölni Dabit- Naomi ezt most muszály volt kimondani? Gondolom igen...Hawks és Aizawa sensei rám néztek..hát akkor itt az idő hogy elmondjam az igazat.
- Igazat mondtak. Hagytam hogy Leila irányítsa a gondolataimat....tényleg készen álltam megölni őt..de nem tettem. Láttam ahogy Izuku nézett rám..félt tőlem..ha megöltem volna nem lettem volna semmivel se jobb mint Shigaraki vagy a többi gonosztevő- Tokoyami csöndben volt..Naomi egy kicsit arrébb húzódott...fél tőlem?...lehet hogy..elszúrtam az egészet..
- Lazari- Aizawa sensei felé fordultam. - igazad volt. Ha nem mondtad volna el..akkor lehet hogy nem tudtunk volna elég gyorsan reagálni. Mostanában..voltak látomásaid?- Tokoyami a kettőnkre nézett érthetetlenül.

- Nem...nem voltak. Csak a..ahem..csak Onnan- A célzást mindenki értette. Meglepetésemre Darkshadow előjött és remek módon Leila is.
- Már bocsánat hogy így előjövök de ha lehetne egy kérésem Shota akkor...ha az osztály ismét együtt lessz lehetne arról szó hogy Lazari és én...mit ne mondjak magyarázattal tartozunk az osztálynak. Szerintem jobb hogyha tudják az igazat róla. - Szerintem Leila megfeledkezett arról hogy Tokoyami ott állt az ablaknál...Aizawa sensei bólintott.
- Lazari.- Tokoyami felé fordultam. - Arigato. A többiek mondták hogy te..megvédted őket Dabitól. Arigato.- vettem egy mély levegőt...
- Azt nem nagyon lehetett védelmezésnek nevezni.- Darkshadow megrázta a fejét. Esküszöm ha még ő se néz engem szörnynek akkor végre össze kéne szednem magam.
- Készen áltál feláldozni magad. Attól még hogy nem voltam kint még hallottam mit mondtál. Készen áltál helyet cserélni Bakugouval és helyette a liga fogja lenni- ...oké Darkshadow is hősnek vagy valami ahoz hasonlónak tart ezek szerint. Össze kéne végre szednem az önbecsülésem.
- Lazari te...te most komolyan helyet cseréltél volna vele?! Megőrültél?! Tudod egyel talán hogy mit tettek volna veled ha elmész velük?!- Basszus Naomi most mérges rám...na ez remek.

Kinyílt az ajtóm és a nővér nézett be.
- Lejárt a látogatási idő.- azzal a lendülettel Naomi kiment. Aizawa sensei és Tokoyami elköszönt tőlem és elmentek.
- Még öt percet kérek.- Hawks..maradni akar?
-...rendben. Öt perc.- A nővér becsukta az ajtót.
-...Hawks én...- Be se fejeztem a mondatom és már megölelt. Én köré fontam a karjaimat Leila pedig elment. Én..remegtem. Eddig nem mutattam ki de féltem. Féltem mert tudom hogy Bakugou veszélyben van, féltem mert tudom hogy ez nem az utolsó alkalom hogy Dabival találkozok, féltem mert lehet hogy elszúrtam azt amiért eddig dolgoztam..és a legjobban attól féltem..hogy a többiek most mit gondolhatnak..Monoma már biztos tud arról hogy mi történt...most a suliban mindenki szörnynek fog gondolni..
- Shhh...minden oké kismadár...semmi baj. Nem csináltál semmi rosszat. Senki nem okol téged semmiért..minden rendben lessz. Megtaláljuk az osztálytársadat. Ígérem.- még erősebben szorítottam. Nem tudom elmondani neki mennyire hálás vagyok...de tudom hogy nem is kell.
- K-Keigo...én..én félek...D-Dabi megpróbált engem...- remegtem és sírtam. A többiek előtt erősnek akarok látszani....de tudom hogy Hawks előtt nem kell.
- Minden oké Laz...nem hagyom hogy bántson. Ameddig veled vagyok nem kell félned. Erős vagy Lazari. Erősebb mint ő. Tudom hogy mennyire félsz..de nem fogjuk hagyni hogy bántsanak oké?- bele bólintottam a kabátjába. Nem akartam elengedni de tudtam hogy lassan lejár az öt perc. Lassan de elengedtem és letöröltem a szememről a könnyeket. Hawks közelebb húzódott és megcsókolt. Igaz most ez a csók rövidebb volt mint általában de jól esett. Pont amikor Hawks elhúzta magát tőlem kinyílt az ajtó. Keigo elköszönt és kiment..már alig várom hogy kikerüljek innen.

Hirtelen lett este...fáradt voltam úgyhogy gyorsan elaludtam.

Már megint a főhadiszálláson voltam...Dabi mellett..
- Szóval...következő lépés? Megint el kapunk egy patkányt az osztályából?- ....ha fizikailag is ott lennék Dabi most egy akkora pofont kapott volna.
- Nem. Valaki fontosabbat.- ...hogy mi?! Shigaraki ezt nem gondolja komolyan ugye?
- Kire gondolsz? A profi hősöket nehéz lenne elkapni..- Értem hova akar kilyukadni..de ugye nem..
- Dabi most komolyan?! Nem egyértelmű?- Toga ismét Twice mellett ült és meglepett hogy ő jobban tudja Shigaraki tervét mind Dabi. - Aizawa lánya! Ő Lazari legjobb barátja és mivel egy profi hős lánya..elég jó célpont lenne. Amúgy is...egy ember megvan ha ő is meglessz akkor Lazarinak nem lessz más választása minthogy eljöjjön hozzánk!- ennyit hallottam..aztán felébredtem.

Gyorsan ültem fel az ágyról. Leila egy másodperc alatt mellettem volt.
- Laz mi történt?- Aggódva nézett rám.
- Leila hívd fel Aizawa senseit. Most.- Gyorsan megkereste a telefonomat és tárcsázta a sensei számát. Légyszi vegye fel..légyszi vegye fel..
- Lazari?...miért hívsz ilyen későn?- hála az égnek felvette. Leila kihangosította a telefont.
- Sensei! Megvan a következő célpontjuk!- Leila rám nézett és szinte hallottam hogy Aizawa sensei felegyenesedett.
- Ki az?- ...vettem egy mély levegőt mielőtt válaszoltam a sensei kérdésére.
- a célpontjuk..Naomi.- mind a hárman tudtuk hogy ez mit jelent...megvan hogy ki az igazi célpont..én.