Lazari Himakoto "hős vagyok vagy gonosztevő?" (Hawks x my Oc)

[41.] Dabi II.

Hát...itt tartunk. Még van majdnem négy óránk háromig és már most bajban vagyunk.
- Dabi szerintem tegyél mindannyiunknak egy szívességet és tűnj el.- Közelebb léptem. Csak annyira voltam közel hogy támadni tudjak de figyeltem arra hogy ha kell akkor Naomit is megvédhessem.
- Oh?..én nem lennék ennyire bátor a helyedben..ne felejtsd el..MÉG MINDIG GYENGE VAGY!- Azzal a lendülettel Naomi felé lőtt nem pedig felém. Mintha lelassult volna az idő...pont amint Naomit eltalálta volna a tűz szinte előtte teremtem. Nem tudtam a szárnyaimat kinyitni így engem telibe hátba talált a tűz. Majdnem sikoltottam a fájdalomtól de mégse tettem.
-LAZARI!- Naomi a nevemet majdnem sikítva mondta. Amint a tűz eltűnt én majdnem a térdemre estem Naomi pedig elkapott mielőtt elestem volna. Igaz most közel álltam ahoz hogy eszméletlen legyek de nem hagyhattam Naomit egyedül...
- Leila...Akami..segítsetek- alig hogy kimondtam mintha megidéztem volna őket. Akami Naomit és engem eltakart a szárnyaival Leila pedig Dabit támadta. Hiába próbáltam ébren maradni..nem tartott sokáig hogy eszméletlen legyek..és persze pont Naomi karjaiban..

- Lazari...kicsim...ne add fel..- Anya hangja..
- Anya..félek..nem akarom egyedül hagyni Naomit és Aizawa senseit..se Hawksot- most mintha az összes emlékem hirtelen jött volna vissza...minden amit nekik köszönhetek..nem akartam őket itt hagyni anélkül hogy vissza adhassam nekik azt amit értem tettek.
- Ne félj. A lányom vagy. Nem fogsz meghalni...még nem. Ennél erősebb vagy- Anya közelebb lépett és megsimogatta a fejem.. - Luna folyamatosan figyel rád...akár hányszor a holdra nézel..Luna figyelni fog...kérlek kicsim..- Anya hangja elhalkult- Kellj fel és harcolj..- Minden elsötétedett körülöttem és anya eltűnt.."kellj fel és harcolj.."

Amikor kinyitottam a szemem még mindig a tónál voltam. Naomi és Leila Dabi ellen harcoltak Akami pedig engem védett..gondolkodás nélkül elrugaszkodtam a földtől és Dabit a levegőből leterítettem.
- Lazari!- Leila meglepett volt de mielőtt én reagálhattam volna egy portál kinyílt Dabi alatt én pedig elugrottam. Nem akartam követni.

Amint a portál eltűnt Naomi sírva megölelt.
- Ne ijessz meg így mégegyszer!- a vállambaa temette az arcát és úgy sírt.
- Laz ha ezt mégegyszer eljátszod esküszöm....mit kertelek itt?..megijesztettél! Se én se Akami nem éreztük azt ahogy a tűz eltalált! Tudod te mennyire megijedtünk amikor annyit láttunk hogy te szinte halottan Naomi karjaiban vagy?!- Leila is megölelt és majdnem sírt..Nem sokkal ez után Akami is átölelt. Amikor mind a hárman elengedtek elmondtam nekik amit láttam..és amit anya mondott.
- Lányok. 14:40 van. Menjetek vissza a koliba és mondjátok apátoknak hogy mi történt.- Akami ezzel a mondattal tűnt el Leila társaságában.

Naomi és én vissza sétáltunk a kollégium felé. Nao-chan nekem adta a pulcsiját hogy eltakartam a megégetett ruhámat és az égés nyomot a hátamon. Többször is megkérdezte hogy fáj e de meglepő módon nem éreztem semmit ott ahol Dabi eltalált...féltem...nem mondtam volna ki de féltem.

Amint a koli hoz értünk megláttam apát és Hawksot...Naomira néztem aki bólintott..tudta hogy most félek oda menni..mind a ketten oda sétáltunk feléjük.
- Namoi..Lazari. Történt valami?- Apa egyenesen a tárgyra tért..szokásos.
- Apa...D-Dabi..- Nao-chan csak ennyit mondott és láttam rajta hogy nem akar többet beszélni róla..
- Kismadár..mi történt?- Hawks közelebb lépett hozzám.
- Naomival elmentem a tóhoz sétálni ameddig vártunk...Dabi a semmiből jött szinte elő..meg akarta támadni Naomit..é-én pedig...- a hangom elhalkult...
- Lazari..mit tett Dabi?- Apa szinte félve kérdezte. Én levettem Naomi pulcsiját a hátamról és megfordultam...Naomi mellettem állt és elfordult..érthető.
- te..téged eltalált..- Hawks hangjából nem tudtam levenni hogy dühös vagy aggódik..Nao-chan látta mind kettejük arcát szóval ő tudta. Én vissza húztam a pulcsit és vissza fordultam. Hawks egyből megölelt minden hezitálás nélkül.
- Téged nem bántott?- Apa Naomira nézett aki megrázta a fejét.
- Leila és Akami megvédtek..Lazari előhívta őket.- Naomi még mindig félt egy kicsit ezt hallottam a hangján..na még mit fog gondolni amikor elmondom neki hogy mi történt este...

Tíz perc után lenyugodtunk Hawks pedig elengedett engem.
- Na akkor..térjünk rá az okra amiért beszélni akartam veletek..- Most mind a hárman rám néztek. - Tegnap este..All for one ismét meglátogatott..- kicsit remegtem amikor kimondta a nevét..ismét félek tőle..remek..
- Hogy mi?..- Naomi aggódva nézett rám. Hawks ugyan úgy aggódott és láttam egy kis félelmet az arcán..Apa nem reagált..mivel neki már mondtam amikor felhívtam hogy All for one az oka annak hogy beszélni akarok vele.
- Most mit tett?..Megint egy ajánlat?- Apa közelebb jött hozzám.
- Nem..most rosszabb...megmutatott nekem valamit a jövőből...én...- remegtem..nem tudom hogy a félelemtől vagy valami mástól de remegtem. - Dabi velem volt...és egy civil nő is...idősebb voltam..a nő le volt elém térdeltetve és Dabi arra akart rávenni hogy öljem meg...én..én pedig...megtettem..- egész testemben remegtem. Féltem hogy most mit gondolhatnak...hogy most minek néznek engem..gondolataimból az zökkentett ki hogy Naomi átölelt.
- Laz...te ilyet nem tennél..önszántadból meg főleg nem. Már évek óta ismerlek..szerintem csak azért mutat ilyeneket mert el akarja veled hitetni hogy gonosztevő vagy..de nem vagy az. Te Lazari Aizawa Himakoto vagy. Az én testvérem aki soha nem állna át a gonoszok oldalára. A mai nap szerintem elég bizonyíték erre.- Örültem hogy Naomi mellettem van..és annak is hogy igaza van.

Másfél órát töltöttünk beszélgetéssel. Én elmondtam apáéknak hogy anya mit mondott nekem és igaz hogy nem direkt de elmondtam apának azt hogy a többiek már tudnak a múltamról. Amikor végeztünk akkor (engedély kérés után) Hawks társaságában elmentem repülni. Már majdnem a város szélén voltunk amikor leszállt egy háztetőn. Meglepődtem hogy pont a város szélén vagyunk..de leszálltam mellé.
- Lazari...Nem fáj?..- Egyből rájöttem hogy az égés nyomra gondol...
- Nem. Nem is érzem...szerintem azért mert Leila miatt félig démon vagyok.- leültem a tető szélére. Esküszöm ahányszor leugrottam már egy háztetőről..ha ezt egy olyan embernek mondanám aki nem tudja hogy vannak szárnyaim azt hinnék hogy öngyilkos hajlamaim vannak.
- Tudod hogy mennyire fontos vagy mindannyiunknak ugye?...- Hawks leült mellém.
- Igen..igen tudom. Ne hidd azt hogy azért teszem mind ezt mert el akarom dobni az életemet...ebben nőttem fel. Együtt tudok élni ezekkel a körülményekkel.- Hawks vállára hajtottam a fejem.
- Tudom hogy nem azért csinálod...de ha valami van akkor kérlek szólj.- Hawks megpuszilta a fejem.

Majdnem nyolcig voltam Hawksal. Repültünk a város fölött..elvitt egy randira mert kiderült hogy eddig is ez volt a terve. Egy étterembe vitt ahol egy gyertya fényes vacsora várt. Utána kirepültünk a városból egyenesen egy tóhoz. A tónál Hawks egy nyakláncot adott nekem amin az ő egyik tolla volt..megígértem hogy nem veszem le szóval mostmár kettő nyakláncot hordok. A tónál voltunk ameddig fel nem jött a Hold aztán egy búcsú csók után én vissza repültem a koliba.

Amikor vissza értem már mindenki aludt szóval miután a saját erkélyemről bementem a szobámba egyből átöltöztem és lefeküdni készültem. Mielőtt aludni mentem volna kimentem az erkélyre és a holdra néztem.
- Szia Luna...remélem mostmár jobb helyen vagy...hiányzol..sokkal jobb lett az életem..mostmár van egy idősebb tesóm Naomi..szerintem jól kijönnétek. Hawks és én együtt vagyunk..és Aizawa sensei örökbe fogadott. A liga még mindig követ engem..de mostmár vannak akik megvédenek. Sajnálom hogy nem tudsz itt lenni velem..majd a jövőben találkozunk..szeretlek.- vissza mentem a szobámba és lefeküdtem aludni...meglepően gyorsan elaludtam..végre se látomás se illúzió..végre egy nyugodt éjszaka.