Egy darab belőlünk - Lando Norris

2

- Öhm... Hello! - köszöntem bizonytalanul a fiúnak.

- Szia. - köszönt lazán és kérdőn nézett rám.

Fogalmam sem volt, hogy miért hoz ennyire zavarba a jelenléte, de igyekeztem ezt minél inkább leplezni és határozottan reagálni flegma pillantásaira, miközben arra várt, hogy végre megszólaljak.

- Ma van... - gondolkodtam el. - Vagyis éjfél után lesz a legjobb barátnőm szülinapja és... - kezdtem.

- És mi? - szakított meg, miközben a dj pulton matatott.

- Ha nem vágnál bele, akkor talán végig tudnám mondani! - lettem kissé agresszívabb, mire a száját húzva bólintott egyet.

- Szóval. - folytattam. - Mindjárt itt a szülinapja és arra szeretnélek kérni, hogy ha éjfélt üt az óra, akkor eltudnád játszani ezt a dalt? - fordítottam felé a telefonomat, ahol a kedvenc Harry Styles dalának Spotify qr kódját mutattam neki.

A fiú gúnyosan nevetni kezdett.

- Szerinted mi vagyok én? A YouTube? Ez nem valami suli buli, hogy lehet kívánni! - ingatta nevetve a fejét.

Nagyképűségétől kirázott a hideg és nagyon kellemetlenül éreztem magam.

- Csak azért, mert valami random dj vagy, még nem kellene ilyen magas lovon ülni! - kiabáltam rá.

- Mi? - folytatta idegesítő nevetését. - Nem is vagyok dj! Ez csak az új hobbim. - vont vállat.

- Abba kéne hagynod még most az elején, mert nem megy túl jól! - mondtam felhúzott szemöldökkel.

A fiú úgy, mint egy kisgyerek, megforgatta a szemeit, majd újra a pult felé kezdett figyelni.

Engem annyira feldühített a viselkedése, hogy megragadtam a poharát és egy levegővétellel lehúztam a piáját, ami azonnal beütött, így nem is láttam a reakcióját, mert teljesen elhomályosodott előttem az alakja.

Kissé megráztam a fejem, aztán megfordultam és igyekeztem minél biztosabban lesétálni a lépcsőn.

- Ez meg mit csinál? - hallottam, hogy kérdezte valaki a fiú mellett.

Lassan megfordultam, majd a középső ujjam felmutatásával jeleztem, hogy nem tetszik ez a hangnem.

- Nem ez, hanem ő! - mondtam, de már elég nehezen jöttek ki a szavak az alkoholtól.

Visszasétáltam Tabithához, aki értetlenül állt előttem.

- Te meg hova tűntél? - kérdezte.

- Csak meg akartalak valamivel még lepni, de rosszul sült el. - legyintettem. - Gyere, inkább menjünk vissza táncolni! Mindjárt éjfél! - fogtam meg a kezét és bementünk a tömegbe.

Pont ráláttam a pultra és néha rápillantottam az előbbi fiúra, aki ilyenkor úgy kapta el rólam a tekintetét, mintha elhinné, hogy nem veszem észre, hogy engem néz.

Őszintén kicsit tetszett, hogy nem megyek ki a fejéből, még úgy is, hogy eléggé unszimpatikusan viselkedett.

Hamarosan elővettem a telefonom és a pontos időt nézve visszaszámoltunk Tabitha szülinapjáig.

3

2 - mondtuk hangosan.

1

- Boldog szülinapot! - kiabáltam a lánynak, majd szorosan megöleltem és ő boldogan viszonozta.

Majd egy pillanat múlva ismerős dallamok csendültek fel. Ismerős volt, mert mindig ezt hallgatjuk Tabithával. Mégsem maradt el a kedvenc dala.

A lány ugrálni kezdett örömében és minden sort együtt énekelt Harry Styles-szal.