Egy darab belőlünk - Lando Norris

13

A fű zöldjét követve sétáltam haza, de a gondolataimban teljesen máshol jártam.

Olyan erős minden érzelem, amit Lando-val kapcsolatban élek meg. Sosem éreztem még csak hasonlót sem.

Most olyan haragot váltott ki belőlem, amit talán nem is érdemel meg. Jobb pillanatainkban pedig legszívesebben addig ölelném, ameddig csak lehet. Szélsőségek.

Annyira megrémiszt, hogy egy teljesen véletlen szituáció olyan köteléket alakított ki közöttünk, ami megváltoztatott mindent, amit eddig tudtam az emberi kapcsolatokról.

De miért mondta, hogy megcsókolna? Miért mondta ki?

Csak egy furcsa elszólás volt, vagy tényleg megtette volna?

Nem ez lenne az első. De ez lenne az első igazi.

Én is ezt akartam? Akartam volna, hogy megtegye?

Fogalmam sincs. Fogalmam sincs, hogy mi történik. Mi történik velünk. Mi történik közöttünk.

Magam mellett hallottam, hogy lelassul egy autó. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy ki lehet az.

- Gyere már, Willow! - kért keservesen a fiú.

- Értsd már meg, hogy nem szeretnék! - válaszom hasonlóan keservesen hatott.

Séta közben - mostmár szokásosan - megsimogattam a hasam, mire a fiú rémült arckifejezéssel nézett rám.

- Mi a baj? Megfogtad a hasad! - kérdezte, miközben néha az útra pillantott, nehogy letérjen róla.

- Azért mert bennem van egy gyerek! Hagyjál már békén! - sétáltam gyorsabban.

- Azt hittem baj van! - magyarázkodott. - Az előbbi... - hallgatott el, én pedig csak most kezdtem igazán figyelni. - Azt csak felejtsük el, jó? - bökte ki végül.

Olyan volt ez, mint amikor addig fújsz egy lufit, amíg kidurran.

Vártam valami komoly indokra, pedig tudtam mi lesz a vége. A nagy semmi.

- Elfelejtem. Otthon találkozunk, most kiszellőztetem a fejem. - válaszoltam már nyugodtabban.

- Hívj, ha mégis jöjjek. - mondta, majd rádudáltak, akiket feltartott, így beletaposott a gázba és egyik pillanatról a másikra nyoma sem volt.

Tudtam, hogy rövid ideig tart ez, hiszen holnap meglátogatjuk a szüleit, akiknek elmesélünk mindent.

Kicsit unalmas már mindenhol vallomást tenni, de ilyen ez, ha az ember nem tud gondolkodni részegen.

Útközben áthívtam Tabitha-t, hiszen még sosem volt Lando-nál és nem akarom, hogy mindig neki kelljen vendégül látnia engem. A fiú pedig nem bánja a vendégeket, hiszen mindig van nálunk valaki.

Találkoztunk az utcában, majd hamar a lakáshoz is értünk, ahova belépve fúró hangok ütötték meg a fülünket. Felsétálva az emeletre láttunk meg, hogy Lando és Max az ajtót próbálják megjavítani, amit Lando a néhány órával ezelőtt a hősködése közben betört.

- Csak nem te vagy Max? - lepődött meg Tabitha, mire a fiú is rápillantott.

- Csak nem te vagy Tabitha? - ismételte el a lány mondatát.

Egy öleléssel bemutatkoztak, majd úgy kezdtek el beszélgetni, mintha már ezer éve ismernék egymást. És ebben a pillanatban azonnal ki is zártak minket.

Lando-val meglepetten egymásra néztünk, amikor észrevettük, hogy legjobb barátainkat jelenleg egy cseppet sem érdekeljük, mikor lesétáltak az emeltről, hogy Max bemutassa neki Lando lakását.