Egy darab belőlünk - Lando Norris

19

- Nagyon izgulsz most? - kérdeztem, amikor sétáltunk a garázshoz.

- Nem annyira. Megszoktam már. De nyilván érzem az adrenalint. - vont vállat.

- Az jó, mert én nagyon. - mondtam.

A fiú nevetett, majd megígérte, hogy nem lesz baj. Én pedig hittem neki, hiszen nem volt más választásom.

Megismertem a csapattársait, majd senkit nem zavarva egy sarokban végigkövettem az időmérőt, ami közben majdnem kiesett a szívem a helyéről.

Minden alkalommal, amikor kigurult a garázsból, szorítani kezdtem egy párnát és addig el sem engedtem, amíg végre visszatért.

Sajnos a második etapban kiesett a fiú, így számára hamar véget ért az időmérő.

A fiúk elmondták, hogy az autó nagyon gyenge ezen a hétvégén, így még az is csoda volt, hogy bejutott a Q2-be ezzel a beállítással.

De ez Lando-t cseppet sem vigasztalta. Kipattant az autóból és egyből a pihenőszobája felé vette az irányt.

- Küldd el a fedélzeti kamerás utolsó körömet! - szólt oda bunkón a fiú az egyik csapattársának, aki kedvesen bólintott neki.

Felkaptam a fejemet erre a hangnemre, hiszen nem láttam, hogy valakivel így beszélne ezelőtt.

Utána indultam, de előtte megálltam a kedves férfi mellett, akitől bocsánatot kértem Lando helyett.

- Bocsánat a hangnemért! Nem szokott így viselkedni. - mondtam.

- Tudom. - mosolygott. - Ha nem viselkedne néha így, akkor nem is lenne olyan versenyző, mint amilyen. - mondta a férfi.

- Tudom, csak nem hiszem, hogy ön ezt viselkedést érdemelné... - néztem, ahogy pár kattintással továbbítja Lando-nak a videót.

- Sok boldogságot okoz a munkájával ez a fiú. Ha nem így reagálna, akkor nem is érdekelné ez az egész és az tiszteletlenebb lenne a munkámmal szemben, mint egy pár ideges szó. De azért nagyon kedves. - simogatta meg a vállamat.

Ekkor döbbentem rá, hogy egy olyan összetartó közösségbe kerültem, amilyenben még nem volt helyem.

Mindenki tudta mi a dolga és, hogy mi a csapat közös célja és ezért bármit megtettek. Ez az a szenvedély, ami miatt Lando most így beszélt egy munkatársával és ez az a szenvedély, ami előre viszi ezt a tökéletesre csiszolt egységet.

Kopogás nélkül léptem be a szobájába, ahol már a telefonja fölé görnyedve nézte a körét. Felpillantott rám egy pillanatig, majd vissza a képernyőre.

- Ekkora szart. - ingatta a fejét. - Milyen szélesen fordultam! - túrt bele a hajába.

- Nekem nem tűnt fel! - néztem mellette a felvételt, mire gúnyosan felnevetett egyet.

- Elbasztam. - hajította maga mellé a telefont. - Elfogom mindjárt baszni az interjúkat is! Megint csak rólunk fognak kérdezni! Nem megy! - borult ki megint.

Látom rajta, hogy nagyon megterheli ez a hétvége, ezért igyekeztem támaszt nyújtani neki.

- Lando! Te is tudod, hogy ebben az autóban ennyi volt. Mindenki tudja. Nem a Red Bull-ban ülsz! - ültem le mellé. - Hamarosan túl leszünk ezen az időszakon és már senkit nem fog érdekelni, hogy mi van velünk. Tudom, hogy helyt tudsz állni. Mindig helyt tudsz állni. - simítottam meg a vállát.

- Próbálkozom. - mondta gyengéden.

- Tudom. - bólintottam mosolyogva.

- Megyek interjúkat adni. Este pedig elmegyünk páran vacsorázni. Jössz te is? - kérdezte.