Egy darab belőlünk - Lando Norris

21

1 hónappal később

"Lefoglaltam a templomot." - olvastam az üzenet minden betűjét oda-vissza.

Ezt az üzenetet kaptam egy hónappal ezelőtt, azóta pedig csak a tv-ben láttam Lando-t.

Ez az egy hónap maga volt a pokol. A szüleimmel nem tudtam egyszerűen megtörni a jeget. Mindennel próbálkoztam. Próbáltam megérteni a vallásukat, a traumáikat.

De nincs akkora erőm, hogy azt a falat, amit közöttünk van, azt én le tudjam rombolni. Mert ez a legerősebb fal, amiből egy ember csak építkezhet. A hit.

A hitét megkérdőjelezni valakinek az olyan, mintha őt magát kérdőjeleznéd meg. Van akinek formálódik és van olyan, akinek megrengethetetlen, hiszen volt idő, amikor nem volt neki más, csak a hite.

Talán anyáék is ilyenek. Talán azért kapaszkodnak ennyire ebbe, mert egymás előtt nem volt semmijük a vallásukon kívül. Sosem fogom megtudni. Hiszen az hamarabb velük volt, mint én.

Ijesztő, hogy nem ismerem a szüleimet, de talán az amit a leginkább megtanultam tőlük, hogy hogyan ne viselkedjek majd a gyermekemmel.

- Te még nem is készülődtél? - viharzott be az öltöző ajtaján Tabitha.

Oldalra fordultam a székemen, majd kisírt szemeimet a barátnőmre irányítottam.

- Minek, ha el sem jön? - kérdeztem rekedten.

- Miért ne jönne? Ő foglalta le a helyet! - guggolt le velem szemben a lány.

- És? Egy hónap alatt még csak annyit sem kérdezett, hogy hogy van a kicsi.

- Mi van, ha annyit mondok neked, hogy megkérdezte? Majdnem minden nap megtette. Csak nem tőled. - mondta.

- Mi? - értetlenkedtem.

Ekkor esett le, hogy valószínűleg Max-on keresztül érdeklődött. Kicsit megijeszt a fiú makacssága, de örülök, hogy érdekelte a baba.

- Nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy eljön! Tudom. - törölte le a könnyeim. - És most emeld fel a fejed, mert kisminkellek. - állt fel és indult el előkészíteni a sminkfelszerelésemet.

- Miért vagy te ebben ennyire biztos? - értetlenkedtem.

- Talán azért, mert Max elmondta, hogy tegnap Lando az anyukájával öltönyt vásárolt. - huncut mosoly rajzolódott ki az arcán.

Egyszerre öntötte el melegség a szívemet több dologtól ebben a mondatban.

- Nem siette el. Örülök, hogy Max-szal egymásra találtatok! - mosolyogtam a lányra.

- Miről beszélsz? - vörösödött el a lány.

- Semmiről, Tab! Semmiről. - vontam vállat, mintha semmit sem tudnék.

Valamiért nem akarják beismerni, hogy mi van közöttük, de békén hagyom, hogy legalább az ő kapcsolatuk olyan mederben haladjon, ahogy ők szeretnék.

Hamarosan anya is megérkezett és a kanapén várakozott, míg Tabitha a mai külsőmön dolgozott.

Felvettem a ruhámat is és a közben megérkezett barátnőim elé léptem, akik a kanapén vártak és mit sem törődve anya passzivitásával boldogan iszogattak és el sem akarták hinni, hogy mi történik éppen az életemben.

Az utóbbi hónapokban eléggé magamba fordultam és erre sok baráti kapcsolatom minősége ráment, viszont szeretném ezeket újra feléleszteni. Éppen ezért hívtam el őket az esküvőnkre.

Ahogy megpillantottak, mindenki döbbenten halkult el.

- Azt hittem ilyen kismama csak a filmekben van! - szólalt meg Stacy, az egyik egyetemi barátom, majd odajött megölelni.