Egy darab belőlünk - Lando Norris

12

Hazafelé sétálva az orvostól elöntötte a boldogság a lelkemet, hiszen azt mondta, hogy minden jól alakul és egészséges a babánk.

A negyedik hónap közepén vagyok és már határozottan látszik, hogy egyre nagyobb a hasam.

Az egyetemen még sikerül takargatnom, de tudom, hogy hamarosan megtudja mindenki, mi is a helyzet.

Halkan nyitottam ajtót, mert tudtam, hogy Lando alszik, mivel a hétvégén Miami-ban volt futama, így vissza kell zökkennie minél hamarabb a mi időzónánkba.

Meglepetésemre, ahogy beléptem a lakásba megláttam, hogy a konyhában ült a pulton és az ebédjét ette.

- Hol voltál? - pillantott fel a tányérjából.

- Számonkérőbben nem menne? - vettem le a cipőm.

- Komolyan kérdeztem. - nézett rám álmos arccal.

- Orvosnál. - vontam vállat.

- Mi van? - ráncolta szemöldökét. - Miért nem szóltál, hogy mész?

- Aludtál. Nem akartalak zavarni. Tudom, hogy nem volt jó hétvégéd. - utaltam a rosszul sikerült versenyére.

- És? Nekem is ugyanúgy közöm van ahhoz a gyerekhez! - láttam az arcán a felháborodás vonásait.

- Na ne mondd már! - nevettem egyet gúnyosan. - Majd eljössz legközelebb.

- Attól, hogy nem vagyunk együtt, nem kéne kihagynod a szülőségből! Mindenhol ott akarok lenni, ha róla van szó! - mondta ellentmondást nem tűrően.

Meglepett ez a gyerekes kirohanás.

- Nyugodj már meg! Nem ezen a témán kellene levezetned frusztrációdat! - vontam vállat.

- Miről beszélsz? - kérdezte haragosan.

- Elhiszem, hogy új helyzet ez számodra is. De nem azzal fogod bizonyítani, hogy készen állsz az apaságra, hogy ott vagy minden vizsgálaton, hanem, hogy ott leszel-e neki, ha szüksége van rád. - magyaráztam.

- De én ott akarok lenni! - vágta rá.

- Gyerekes. - folytattam.

- Ott leszek a következő vizsgálatokon, mert jogom van hozzá! - jelentette ki.

- Tudom, mi a bajod! - villant be a gondolat, amitől hevesen kezdett verni a szívem. - Te félsz, hogy elveszem tőled, mi? Azt gondolod, hogy majd csak úgy lelépek vele meg a pénzeddel, ugye? - kérdeztem és láttam az arcán, hogy fején találtam a szöget.

- Én... - vakarta meg a tarkóját.

- Na mi van? Most nem megy olyan gyorsan a reakció? - emeltem fel a hangom. - Te komolyan ezt nézed ki belőlem?

- Csak felelősséget akarok vállalni! Akarok valakit, akit szerethetek és ő is szeret engem. Nem akarom, hogy ezt elvedd tőlem! - mondta, mire könnyek szöktek a szemembe.

- Azt gondolod, hogyha nem felügyelsz, akkor lelépek? Azt gondolod, hogy elvenném tőled a gyereked? Kinek gondolsz te engem? - kérdeztem, mire láttam, hogy zavarba jött a fiú.

Hevesen pakolni kezdtem a táskámba és egy nagy papírkupacot kerestem elő, amit ma kaptam az orvostól.

Határozottan kikaptam a táskámból, majd a fiú felé hajítottam és láttam, ahogy a szemeivel követi, ahogy a lapok szanaszét hullanak a fehér burkolóra.

- Itt van! Lehet olvasgatni. A babánk egészséges! És én is jól vagyok, köszönöm kérdésed! - mondtam, miközben felsiettem a szobámba.

Hallottam, ahogy felszedi a széthullott papírokat, de nem néztem rá vissza.