Egy darab belőlünk - Lando Norris

24

- Gyere már le a létráról! - utasított a fiú.

- Akkor is befejezem még ezt a részt! - koncentráltam arra, hogy egyenes vonalakat húzzak a fal és a plafon között.

Bár Lando szinte készen vette a lakást, nem volt gyerekszoba, így a legvilágosabb tetőtéri sarkot kiválasztottuk a babának és azt próbáljuk előkészíteni az érkezésére.

- Cseréljünk akkor! - húztam meg az utolsó halvány napsárga vonalat és leültem az üres szoba közepére. - Úgyis elfáradtam.

- Végre! - ujjongott gúnyosan a fiú.

- Félek, hogy versenyezned kell menni, ha beindul a szülés. - néztem, ahogy a fiú folytatni kezdi, amit elkezdtem.

- Két verseny között fog születni, megmondták az orvosok! Nem kell félni, ott leszek! - fordult meg egy pillanatra.

Majd néma percek következtek. Elemezgettem minden apró vonását.

Néztem, ahogy hátrafordított baseball sapkája alól kilóg néhány sötét, göndör fürt. Néztem, ahogy kezein megfeszülnek az izmok egy-egy mozdulat hatására. Halvány mosolyra húzódott a szám, amikor láttam, ahogy koncentrál.

- Kérdezhetek? - törtem meg a csendet.

A fiú tudva, hogy nézem őt, csak bólintott.

- Ha visszapörgethetnéd az időt 8 hónappal ezelőttre, arra az estére, amikor először találkoztunk, akkor ugyanúgy lefeküdnél velem tudva minden következményt? - kérdeztem, mire hogy mozdulatai lelassultak.

A kezek munkáját átvette az agy munkája és gondolkodni kezdett, de megfordulni továbbra sem mert.

- Tényleg nem bánom, hogy ez történt. - vont vállat. - Ugyanúgy megtenném! - láttam az arcán, hogy saját maga számára is választ adott egy talán régóta érlelődő kérdésre.

- És akkor is lefeküdtél volna velem, ha... - féltem folytatni.

Féltem, hogy olyan választ kapok, amit nem szeretnék.

- Ha? - türelmetlenkedett.

- Ha nem lettél volna részeg? - fejeztem be.

- Nem értem a kérdést. - mártotta bele az ecsetet egy újabb adag festékbe, majd gondosan letörölgette a felesleget.

Tudom, hogy értette. Csak gondolkodási időt hagyott magának. Segítettem neki ebben.

- Ha teljesen józan lettél volna, akkor is vonzónak találtál volna, vagy csak az alkohol miatt kívántál meg? - zártam ki kérdésemmel a válasz elől menekülés lehetőségét.

Olyan fizikai tünetek törtek fel bennem, mikor megkérdeztem a fiút, ami nagyon meglepett.

Kivert a víz és levegőért kellett kapkodnom. Meg sem várva a reakcióját felálltam, amilyen gyorsan csak tudtam és kisiettem a szobából a konyhába tölteni egy pohár vizet.

- Minden oké? - jött utánam sietve a fiú.

- Aha! Elmegyek wc-re! - kerültem ki gyors léptekkel.

Bezártam magam a pár négyzetméteres térbe és a wc tetejét lehajtva leültem annak tetejére.

Hirtelen annyira kicsinek tűnt a ház. Azt érzetem, hogy ez a kérdés teljesen összeszűkítette a világomat és a válasz vagy bezár annak fogságába, vagy kitágítja a világot, amiben eddig éltem. Ezzel a kérdéssel el fog valami olyasmi dőlni, ami hónapok óta nem hagy nyugodni.

Lehunytam a szemem és igyekeztem arra gondolni, hogy nem állhat meg a világ, bármit mondd a fiú. Az élet menni fog tovább és én is, bármi lesz. Nem engedhetem, hogy a gyerekem születésének eufóriáját bármi elnyomja.