Pokoli Gimi (vagy mégsem?)

7.

Rajz után matek jött, ahol kikaptuk a pénteken megírt felmérőket, vagy miket.
Hát..elég pocsékak lettek. Az A csoportból az enyém lett a legjobb 70%-kal. Szóval..
Ezután át vettük a függvényeket, mert az ment mindenkinek a legkevésbé. Megjegyzem, én is ott buktam el 7(!) pontot. Ezzel kb. el is telt az óra. 

Ezután jött az angol, amit abszolút nem vártam. Nem azért, mert tanulni kell. Sőt, kivételesen jobban örültem volna, ha tanulunk, ugyanis ezzel a mondattal jött be az ofő:

-Gyerekek, az egy dolog, hogy elkéstek, de ha már késtek, ne hergeljétek a tanárt! - ezután tartott egy 30 perces előadást a tiszteletről. Nem mondom, hogy nincs igaza, mert valamennyire igenis igaza van. De azért leszögezném, hogy mégcsak most kezdődött el az iskola, szóval lehetnének türelmesebbek is a tanárok!  Késtem? Igen, késtem. És elnézést kértem? Megindokoltam a késésem? Igen és igen. Akkor mi a probléma? Nekünk is idő kell, hogy visszaszokjunk az iskolához, hogy megszokjuk a gimit! 
-És javaslom, hogy készüljetek rendszeresen az órákra, mert valószínű, hogy nem fog kímélni benneteket! Kaptatok már tankönyvet?
-Nem- hangzott az egyöntetű válasz.
-Akkor nyissátok ki a füzetet, remélem az van mindenkinél.  - ezután átismételtük az igeidőket meg a névmásokat, mert elvileg ezekkel fogunk foglalkozni. Vagyis nekem ismétlés volt, de ahogy láttam, volt olyan, akinek ez új volt...
-Mikor kapjuk meg a tankönyveket?- kérdezte Cecília óra végén.
-Nem tudom, majd utánajárok.
-Rendben.

10 perccel később jött is az üzenet a csoportba:

Tehát holnap 1 kilós táskával jövök, 70 kilóssal megyek haza. Remélem, hogy vagy apa vagy anya nem dolgozik holnap, mert ha nekem a fél városon át kell sétálnom 70 kilóval a vállamon, én biztos, hogy megszakadok.
Ráírtam anyára: