Pokoli Gimi (vagy mégsem?)

14.

Elaludtam. 20 percet késtem. Még jó, hogy a tanár nem írta be. Persze Cecília elkezdett méltatlankodni, hogy én mindent megtehetek. Olvashatok órán, késhetek, és nem kapok semmit. Szerinte ez nem fair. És igaza van, nem az. De nem érdekel. Én arról nem tehetek, ha elalszom, arról sem, ha jobb vagyok valamiben, mint ő. Ez van. Az első matek hátralévő része elment ezzel, majd az első magyar is. A dupla órák második felében már vettük az anyagot. Majd jött a tesi. Ahol nem volt a tanár. Tolnai Jázmin jött be helyettesíteni. Aki valamelyik 10. osztály ofője és a lányok röplabda edzője. Egyébként ezt is Rebekától tudom, aki ma már jött. Röplabdáztunk.
-Állítsatok fel két csapatot! Lehetőleg a Szapó testvérek külön legyenek!
-Lányok vs. Fiúk?- kérdezte Dénes.
-4 fiú van, Dénes! Két normális csapatot kérek! Nem 4 vs. 9,  6 vs.7.
-Tanárnő, én megyek a kondiba. Akkor fel tudnak állítani két 6 fős csapatot. - közölte Ilona.
-Rendben, de okosan! - kiáltott a lány után a tanárnő. - Akkor 2 fiú, 4 lány legyen mindkét csapatban! Szapó testvérek külön!
-Mi lenne, ha Rebeka és Dénes lennének a csapatkapitányok? - kérdezte Zoé.
-Rendben.- mondta.
Egyik csapat: Dénes, Lóránt, Zoé Titanilla, Tamara, Hanna.
Másik csapat: Rebeka, Mariann, Cecília, Csongor, Máté, én.

Nem volt rossz. Kivéve, amikor rájöttem, hogy rendesen fogunk játszani. Ami azt jelenti, hogy forgunk. Ami azt jelenti, hogy nekem is nyitnom kellett. Mikor odakerült a sor, hogy nekem kellett nyitnom, vagy 2 percig akadékoskodtam (Mariann szavaival élve). Végül aztán nyitottam. Nem ment át. A háló közelébe sem került. Mindegy, ment tovább a játék. Végül 18-17- re vesztettünk.
Óra végén a tanárnő még Cecíliát és engem odahívott magához, mert úgy gondolta, elkezdhetnénk röpizni. Cecília közölte, hogy neki nincs ideje egy labdát püfölni a lovaglás mellett, majd kiment a teremből. Én azt mondtam, nem tudom, mennyire való ez nekem, mert nyitni abszolút nem tudok. Erre közölte, hogy majd megtanulom, de ha úgy döntök, hogy elkezdek játszani, feladónak jó lennék, nyitnom sem kellene, az taktikailag megoldható. Mondtam, hogy átgondolom. És komolyan mondtam. Megvan az oka, hogy miért nem adtam rögtön választ. Át kell gondolnom.
-Na? Elkezdesz röpizni? - kérdezte Rebeka, mikor kijöttem a teremből.
-Mi a...? Te hallgatóztál?
-Igen. Na?
-Átgondolom.
-Tök jó lenne! Feladónak tényleg tök jó lennél.
-Te mi vagy?
-Libero.
-Vagyis?
-Fogadó játékos.
-Átgondolom - ismételtem meg. Mikor bementünk az öltözőbe, állt a bál. Pontosabban Cecília méltatlankodott, mert vesztettünk.
-Ez is azért van, mert nem tudtál egy normálisat nyitni!- mondta nekem.
-Cecília, nyugodj már meg! Nem az ő hibája! Te sem vagy tökéletes! Mellesleg egy meccs minimum 3 szettből áll, egy szett meg 25 pontig megy. Tehát lényegében nem vesztettünk, mivel nem játszottunk végig egy szettet sem! - védett meg Rebeka.
-Ez nem változtat azon a tényen, hogy nem bírt egy normálisat nyitni!
-Lehet, hogy most nem sikerült annyira jól a nyitása, de hibátlan dolgozatot írt matekból. Te még csak nem is 5-öst írtál! - közölte gúnyosan Mariann.
-De én legalább el bírok ütni egy rohadt labdát!
-Igen, tényleg kurva sokra mész vele az életben! - forgatta a szemét Zoé.
-Ti mi a francot kiabáltok?- jött be Ilona.
-Cecília Líviát okolja, amiért vesztettek - ismertette Hanna.
-És?
-Rebeka, Mariann és Zoé szerint nem tehet róla. És szerintem sem- tette hozzá Tamara.
-De miért lenne az ő hibája?
-Cecília szerint azért vesztettünk, mert elcsesztem a nyitást. Egyébként igaza van. Ha nem cseszem el, talán eggyel több pontunk lett volna.
-Mennyire kaptatok ki?
-18-17- re.
-Nem vagyok otthon a sportokban, de nem 25 pontig van egy meccs?
-Egy meccset 3 nyert szettig játszanak. A szettek 25 pontig mennek, de meg kell lennie a 2 pont különbségnek. Ha sor kerül egy 5. szettre is, az csak 15 pontig megy, de a 2 pont különbségnek ott is meg kell lennie - magyarázta Rebeka.
-De akkor gyakorlatilag nem vesztettetek. Ha végig sem ment a meccs, nem veszíthetettek.
-Én is ezt mondtam!
-Na jó, hagyjuk! - kiáltotta Cecília, majd kiment.
-Jól vagy? - kérdezte Zoé.
-Igen, köszönöm.
-Alap. - mondták egyszerre.
Nektek- gondoltam.
-Meg se próbálj felmenni! Jössz ki az udvarra! - mondta Mariann, mikor elindultam a lépcső felé.

-Cecíliának mi baja? - kérdezték a fiúk, akik lejöttek cigizni.
-Hogy nem nyertünk - mondtam.
-És ezért Lívet okolja - tette hozzá Rebeka.
-Mer'? - érdeklődött Dénes.
-Mert rosszul nyitottam.
-Ha te rosszul nyitottál, mi mit mondjunk? - röhögött a 2 kosaras, akiknek a nyitásai a mennyezetet érték.

On Friday:

Elaludtam. Ismét. Mellettem szóljon, hogy gondolkoztam. Cecília szavai jártak a fejemben. Meg az, amit Tolnai Jázmin tanárnő mondott. Egész éjjel forgolódtam, aludtam talán 5 órát, de azt is szakaszokban. Jó, mások 3 óra alvás után is a topon vannak, de én 13 óra alvás után is úgy nézek ki, mint egy B kategóriás zombi film szereplője. Hát még 5 óra, rossz minőségű alvás után! Na, mindegy. Szóval elaludtam, nem is tudom, mennyit késtem. Lehet, megint 20 percet, lehet, hogy többet, de az is lehet, hogy kevesebbet. Fogalmam sincs. A tanár nem írt be. De meg kellett oldanom egy egyenletet. Kaptam rá egy 5-öst. Cecília most is elkezdte, amit tegnap, hogy én azt hiszem, mindent megtehetek. Hát nem. Nem hiszem azt, hogy mindent megtehetek. De meg sem kíséreltem elmagyarázni neki az én verziómat. Minek?

Tesin megint Tolnai tanárnővel voltunk. Folytattuk a tegnap megkezdett játékot. Minden rendben volt egészen addig, amíg el nem bambultam, ami miatt fogadtam a labdát. Ekkor Cecília elkezdett üvöltözni velem.
-Istenem, ilyen életképtelen vagy! Figyelj már, hogy a jó ég áldjon meg! Olyan nehéz fogadni azt a nyomorult labdát?! - Normál esetben hidegen hagyott volna, de ez most rohadtul nem normál eset. Kimentem a teremből, de még hallottam, hogy az egyik fiú elkezd kiabálni Cecíliával. Bementem az öltözőbe, majd a mosdóba, ahol elsírtam magam. Tudom, hogy 14 évesen már nem kéne, de... De akkor is.
-Lívia, itt vagy?- hát, ez... Nem igaz, hogy nem hagynak a saját könnyeimbe megfulladni...
-Lívia, tudjuk, hogy itt vagy! Gyere ki!
-Ha te nem jössz ki, én megyek be! Komolyan! Betöröm az ajtót!- erősködött Zoé, mire akaratlanul is elmosolyodtam. Kimentem, mert tudtam, hogy vagy így, vagy úgy, de valahogy biztosan bejön. Akaratos.
-Ne vedd magadra, amit Cecília mond! Nem érdemes! Ne sírj!- próbáltak vígasztalni, de nem tudhatták, hogy nem Cecília a bajom. Vagyis, de, igen. De Cecília nem a kezdet. Ez sokkal régebbre nyúlik vissza. Ezért is nem tudom, mi legyen a röpivel. Viszont ebből semmit nem szándékozok elmondani nekik. Nem terhelem őket ezzel.
-Ha megnyugodtál - szólt Rebeka jelzőkor -, mosd meg az arcod, mert az a minimális szempillaspirál sincs már rajtad, ami eddig. - Na, igen. Én nem viszem túlzásba a sminkelést, csak egy keveset szoktam feltenni. Akkor is, ha úgy nézek ki, mint egy zombi. De azt hiszem, 14 évesen még nem is kell több.  Miután megmostam az arcom, visszamentünk a terembe, ahol még a fiúk és Cecília üvöltöztek egymással. A tanár próbálta csitítani őket, de nem járt sok sikerrel. Engem félre hívott, a többieknek meg mondta, hogy menjenek öltözni. Megkérdezte, hogy rendben vagyok-e. Mondtam neki, hogy rosszul indult a reggelem, kicsit jobban magamra vettem Cecília megjegyzését, de megvagyok. Vagy elhitte, vagy csak rám hagyta. Aztán megkérdezte, gondolkoztam-e. Mondtam, hogy igen, de nem jutottam sokra. Erre azt válaszolta, hogy rendben, de mindenféleképpen keressem meg a válasszal. Megígértem, hogy így lesz, majd mondta, hogy menjek öltözni. A folyosón összefutottam Lóránttal és Dénessel.
-Hé, Lív, jól vagy?
-Megvagyok.
-Figyelj. Ne foglalkozz Cecíliával. Belegondolni sem érdemes abba, amit mond, nemhogy magadra venned.
-Mit belegondolni? Végighallgatni is felesleges! - legyintett Lóri.
-Ja. A lényeg, hogy ne foglalkozz vele. Megverjem?
-Mi? Dehogy! - szóltam nevetve.
-Biztos? Szívesen megteszem.
-Elhiszem. De köszönöm, de ne- mondtam és bementem az öltözőbe.

Éneken folytattuk Bartókot. Énekelni továbbra sem énekeltünk. És még mindig nem tudom, hogy ez rossz-e vagy sem.

Magyaron tollbamondás volt. Jegyre.

Föcin hosszúsági-szélességi fokokkal foglalkoztunk. Az a legnehezebb az egészben, hogy megtaláljuk az adott várost. A többi gyerekjáték.

Ofőin Cecília folytatta a méltatlankodást. Jószerivel engem szidott. Óra végére már a fél osztály a lánnyal veszekedett. Mindenki mondta a magáét. Az ofő meg próbált csitítani minket.  Nem sikerült neki. És ezután volt még egy angolunk. Maradtunk a teremben, és ott gyakoroltuk a folyamatos jelent. Kaptam egy 5-öst. A mai napom fénypontja. Azt hiszem, ez sok mindent elmond... Amúgy kaptunk egy feladatlapot, azt kellett megoldani. Az első  három 5-öst kaphatott rá, ha jó neki. Elsőnek lettem kész. Hibátlan lett. Mint már említettem, ez nekem csak ismétlés. A második Cecília lett, a harmadik Titanilla.