Pokoli Gimi (vagy mégsem?)

10.

-Egy dolgot kértem, legyetek jók.- mondta az ofő, mikor bejött
-Tanárnő, mi jók voltunk! Senki nem szólt be! Senki nem késett! Ha kellett, írtunk! Mi megtettünk mindent, ami tőlünk telt. Arról meg nem tehetünk, hogy a nő kattant!- mondta Bendegúz
-Nem mondunk ilyet egy tanárra.
-De ha ez az igazság?
-Akkor sem. Arzén tanárnő azt mondta, játszani akartatok. Igaz ez?
-Tanárnő, én kérdeztem, hogy nem játszhatnánk-e, ami így talán elég félreérthetően hangzik, de amikor próbáltam megmagyarázni, hogy értem, nem engedte.- mondta Csongor.
-És hogy értetted?- érdeklődött a tanár.
-Úgy, hogy a témával kapcsolatos játékos feladatokat oldhatnánk meg interneten. Pl. LearningApps-on.
-És azt mondod, a tanárnő nem engedte, hogy ezt megmagyarázd?
-Igen.
-Rendben, beszélek a tanárnővel. De  azt is mondta, nem volt mindenkinek kint a padon a felszerelése.
-Nem volt. De elővettük, amikor azt mondta. Aztán lebaszott minket, hogy miért nem volt kint.
-1: kulturáltan beszéljünk! 2: a felszerelésnek MINDIG az asztalon kell lennie.
-Rendben, legközelebb ott lesz, megígérem.
-Azt is megígérted, hogy jók lesztek...
-De mi...
-Ne, ne kezd! Van valami problémátok a tanárnővel? Csak tőle hallottam ennyi panaszt rátok. Mindenki mástól "csak" annyit hallottam, hogy rengetegen késtek. Amiről lesz is szó, de majd máskor. De szemtelen, fegyelmezetlen, megbízhatatlan, pofátlan és hasonló jelzőkkel csak ő illetett benneteket, illetve Kardos Evelin tanárnő, de ez megint más téma.
-Tanárnő, nem értem, miért kell általánosítani. Csak mert néhányan képtelenek normálisan viselkedni és időben megérkezni?
-Úgy tudom, hétfőn az egész osztály késett tesi óráról.
-De az más! És nem is az én hibám! A két késővel beszéltem- ez túlzás, szerintem...- és annyira elhúzódott, hogy elfelejtettem menni átöltözni! Ezért késtem!
-Te, Lívia- szólított meg hirtelen Lóránt-, téged nem zavar, hogy minket okol, azért, mert ahelyett, hogy ment volna öltözni, elkezdett beszélni?
-Nem tudom, te hogy vagy vele, de engem nem igazán érdekel, amíg semmi bajom nem lesz belőle- mondtam.- Téged zavar?- kérdeztem
-Nem különösebben, de szerintem, ha lesz egy nem hibátlan dolgozata, azért is minket fog okolni- mondta röhögve- függetlenül attól, hogy jelen voltunk-e egyáltalán.
-Igen, az lehet.
-És látja, tanárnő, most is beszélgetnek! Ahelyett, hogy esetleg figyelnének...
-Maradj már, Cecília!
-Elég legyen! Mikor lesz legközelebb óránk?
-Holnap.
-Most milyen órátok lesz?
-Kommunikáció, Kardos Evelin tanárnővel.
-Ne már!
-Most komolyan azt is ez tanítja?
-Ilyen nincs!
Kezdtek el kiabálni a fiúk. Pontosabban Bendegúz, Lóránt és Dénes. De nem csoda, hogy kiakadtak, ez a tanár volt az, aki már akkor elkezdett kiabálni, amikor még azt sem tudtuk, ki ő. Megjegyzem, én sem örültem, bár én nem adtam neki hangot. 

Tanulva az előző hétből, nem hallgattunk zenét, nem akartunk egy lazának ígérkező órát elcseszni ezzel. Jól tettük. Mikor bejött a tanár, mindenki a helyén volt, viszonylag csendben. Pár perc alatt megbeszéltük, mi kell a következő órára, utána csendben elfoglalhattunk magunkat. Én olvastam, amíg nem jött egy üzenetem:

Kicsit meglepődtem, de...
-Tanárnő, oda ülhetek Rebeka mellé?
-Igen, de ha egy hangot meghallok, visszaülsz. Megértetted?
-Igen.
Szóval odaültem. Egész jól elbeszélgettük az időt, főleg zenéről beszéltünk, aztán kicsengettek, és a szünetben odajött Zoé és Mariann is:
-Jöttök ki az udvarra?-kérdezte Mariann.
-Igen- mondta Rebeka.
-Nem- vágtam rá én.
-De egész nap itt ülsz a teremben! Gyere! Ez nem egészséges!
-De jó itt nekem.
-Na gyere már! Kell a friss levegő!
-Általában sétálva jövök és megyek haza, szerintem elég friss levegőhöz jut a szervezetem.- mondtam, de nem elégítette ki őket a válasz, végül leráncigáltak az udvarra. Szó szerint. A karomnál fogva húztak fel a székről, és ráncigáltak le az udvarra.
Becsengő előtt 2 perccel indultunk fel, de még bementünk a mosdóba is, így sikerült 3 percet késni.
-Elnézést a késésért, mosdóban voltunk- mondta Zoé
-Legközelebb szünetben menjetek, ne az udvaron cigizzetek - mondta a tanár mosolyogva(!?).
Amúgy tökjó fej, a késést sem írta be. 
Foglalkoztunk tovább a függvényekkel, majd óra végén mondta, hogy úgy készüljünk, hogy a jövő órán az egyenleteket vesszük át. És majd utána írunk a függvényekből és az egyenletekből is.

Óra után indultam volna haza, de egy hang megállított:
-Várj, Lívia, merre mész? - kérdezte Rebeka.
-Ömm..haza?
-Hol laksz?
-Gárdonyi Géza utca, 69.
-Akkor várj meg, egy fele megyünk- mondta, és egész jól elbeszélgettünk út közben mindenféléről. Amikor is megérkeztünk a kereszteződéshez, ahol ő lefordult a Petőfi utcára, én meg mentem tovább egyenesen.

Mikor hazaértem a szokásostól eltérően nem csend fogadott.
-Hát te?- kérdeztem az öcsémet, aki valamiért otthon volt, pedig tudtommal még suliban kellene lennie
-Fáj a fejem, szóval nem mentem suliba.
-Aha, persze. Lázad esetleg nincs?- kérdeztem cinikusan
-Nem, az nincs- asszem, még gyakorolnom kell a cinizmust...
-Köhögés? Hányinger? Bármi más?
-Nem, csak a fejem fáj
-Majd hetedikben.
-Mi? Mi lesz akkor?
-Sok minden, de én arra gondoltam, majd akkor lógj, addig felesleges...- mondtam, majd bementem a szobámba.
Az élet annyira nem fair!